Volga Rühatka felé félúton

Day 4,687, 03:47 Published in Hungary Hungary by Gildor Ingorion

Amióta a megye harmadosztályban cégezek, utazni is kell.
-Kisasszony, hozzon nekem pálinkát!
-Járatunkon nem szolgálunk fel pálinkát.
-Akkor legyen vodka, bár a rohadt krumpliból (thx baramis! szarvashiba! ezzel már majnem jó lennék indexesnek is...) erjesztett lőré azért nem ugyanaz...
-Vodkánk sincsen.
-Itt vagyunk Oroszország légterében, és nem tartunk vodkát? Ez veszélyt jelent a légiközlekedésre! Mondjuk egy jó pálinka ezerszer jobb lenne. Egy olyan, ami a készítés során minden pillanatban jóillatú, és nem olyan, mintha Minas Morgul illemhelye lenne...
- Van 100%-os gyümölcslevünk!
- Ez a baj a világgal. Na, akkor egy pohár narancslevet kérek.



Szóval ülök a repülőjáraton, és arra gondolok, hogy a felnőtt polgár mintájára lehetne nyugdíjas polgár. Egy bizonyos szint fölött.
Amikor már nem edzőterembe kell járnia, hanem edokihoz, hogy _megőrizze_ az erejét.
Amikor kedvezményesen közlekedhet.
Amikor azért harcolhat tankkal a csatában, mert ugye a szaki is milyen szépen elkötötte pár éve a T34-est!
Nem dolgozhat alkalmazottként, de kapna nyugdíjat.
Cégezni cégezhetne, hisz RL is látjuk, hogy van egy vállalkozó réteg, aki haláláig dolgozik (míg a gyerekei élőznek a belső sávból 180-nal)
Nem. Azt hiszem, mégse lenne erre igény. Ki akarna nyugdíjas lenni, amikor RL is valami hasonló lekorlátozásra kerülünk sokan.
Inkább le kéne állítani minden csatát, és újraindítani egy eventet a koronavírus ellen.


És akkor jöjjön Csenge, mert rettentő szexi, amikor egy helyes csaj ért a kriptóhoz.
Gildor voltam. Maradj biztonságban, maradj egészséges!