Join the new world

Bizonyára van itt még sok olyan ember, aki emlékszik a tamagocsi nevű játékra. Egy kis kütyü volt, ami elfért egy gyerek kezében, rajta három gombbal, kezdetleges kvarc kijelzővel. Egy kis háziállatot lehetett vele "kezelni". Etetni, itatni, altatni, kakiltatni, stb. Akkoriban, amikor felénk is elterjedt, voltak olyan hírek amiben azt mondták, hogy volt olyan gyerek, akinél lelki betegséget okozott az amikor "meghalt" a tamagocsija. Japánban egy ember kitalálta, hogy tamagocsi temetőt hoz létre. Amikor ezeket a híreket hallottam, azt gondoltam magamban, hogy nem létezik, hogy ennyire idióták legyenek az emberek... Akkor soha nem gondoltam volna, hogy nekem is lesz tamagocsim. Sajnos rá kellett döbbennem, hogy mégis csak lett. A karakterem a tamagocsim. Pontosan olyan idióta vagyok én is mint annak idején azok akik kakiltatták a virtuális kiskutyájukat. Ha belegondolok, hogy mennyi minden hasznos dolgot tehettem volna az az idő alatt amit ezzel a játékkal töltöttem, elképedek. Mennyi könyvet olvashattam volna? Mennyi filmet nézhettem volna? Stb. stb. Vagy esetleg a családommal is tölthettem volna azt az időt.
Nos, arra a következtetésre jutottam, hogy ideje lenne abbahagyni. Már csak az a kérdés, hogy milyen módon tegyem ezt meg. Nem szeretnék azoknak kárt okozni aki úgy gondolja, hogy tovább szenved és ő lesz az aki majd lekapcsolja a végén a villanyt. Mivel képviselő vagyok, ezt a mandátumot mindenképpen végigviszem. Addig még gondolkozok, hogy milyen módon hagyjam abba.