Levél Kínából Vacsárcsiba

Day 736, 12:11 • Published in Hungary Hungary • by gyika
Kedves edesanyám, kedves edesapám, Matilka, kicsi Gyika!

Hallom, Szeredába tavasz van. No, ha van es, az idáig el nem érzik, met münköt eszen meg az isten hidege. Még jó, hogy a tiszt urak megmozdítsák az ülepünköt, különben esszefagyna a székvel.


(Ennem a.)


(No, emmá kezd olyan lenni, mint amit münk es próbálgattunk.)

Jó ideje má, hogy a szomszédink béjelentkeztek egy vizitára hezzánk, monták, hozzák a barátikat es az esszest, horvátot, amerikánust, polákot, úgy hiszem, már készülödnek. No, emmián gondolták a tiszt urak, hogy jó lenne készülödni, s leszolítanak münköt a székről. Kiparancsoltak hát, s ékezdék okítani, hogyan kő béállni sün-alakzatba. Münk meg csak sünbe bé, sünbő küjjel, napestig. Osztán, mikó már úgy láttak, hogy ejsze má tudjuk mi fán terem a sün, monták, próbáljuk ki: a magyar legényeket sünbe rendelték, münköt meg felszólítottak, hogy rontsunk reuk. Fel es álltak a legének, Kikericsy meg felkiáltott nagy hangon, hogy "Mellékes Kudarc!!", mire a légió es felvette a bálozó legéncsapat formációt, s úgy szette szecskába a sünt, alig maratt belőle két tüske fogpácikának.

A tiszt urak elfogatták, hogy a sünt ejsze még gyakorolni kő vaegy napot.


(Sellett belőle. Eztet mintha kéne még gyakorolni...)

Hejj, edesapám, hogy ez a Mellékes Kudarc milyen egy embör, nem es tudom, hogy elmeséjjem-e, met csak felidegelek. Amondó vagyok, hogy megzánkorodott, met ezt ejsze jobb elhinni, mint aztot, hogy ilyeneket tud ép akaratval szóni. Tudja, az ilyenek miánn montuk vót, hogy dugják oda a zútlevelik, ahova akarják, s üjjenek rea, münk megleszünk néküle. S tuggya meg aztot es, hogy azétt van nagy nyomorúság a világba, met egy ilyen bódogtalan többet leront egy nap alatt, mint amennyit tíz böcsületes jószándékúnak egy hét es kevés rendbetenni.

Most má biztosan szedi a ceruzáit feljelentgetni ingemet, met mertem megszólni. Ott egye a nyű, legyen meg ez a zöröme.

No, télleg jól felidegeltem. Nem es húzom a szót. Maraggyanak egészségvel. Matilka, hallom, apad el a tejed, vigyájzkodjál magadra, egyél rendesen. Edesanyám meg annyit ne bubujgassa a szájtáti naplopókot az ablaknál, met az asszonykáik megharagusznak reám amétt miánnam a zuruk heába tőtik el a napot. Edesapám, maga meg annyit ne járjon le a pincébe, met ha karácsonyra hazaerijsztenek, az idei pálinkát én es megkostólnám, ha má nem kűdött belőle.

Fijjuk, Gyika.

(Hadi Propg. & Cenz. Csop.: továbbításra alkalmas, strat. inf. nem észlelhető, további megfigyelés: SUB javallott.)