Levél Alaszkából Vacsárcsiba

Day 707, 05:38 • Published in Hungary Hungary • by gyika
Kedves edesapám, kedves edesanyám, Matilka, Kicsi Gyika, falumbéliek!

Nem es olyan régen még ammián sírtunk, hogy nincs semmilyen történés. No, lett. Eztán jobban odafigyelek hogy mit es kévánok maginknak.


(A fal. Vót.)

Egy estve kezdődött vót, mikor eppeg Borvizes vót őrségbe kűdve. Ammeg csak üllött egy kövön a fal mellett, s fútta a pásztorsípját, mikor eccercsak hátulról jól megkáflizta valaki. Borvizes visszakézből megsirítette a hátánál állót, oztán hátrafordult, slátta, hogy nem egy ánkó tréfálkozott, hanem ottan ezressével állottak az amerikánusok. "No, ejsze akkor fel es kő állni." - mondta, súgy es tett, de nyikkani se vót érkezése, máris megragatták, s úgy béállították a fődbe, mint egy cüveket.

Mikor pirkanatkor kimentünk hogy lecseréjjük, ő még ott vót béütve a fődbe, s feszt csak kárinkodott, s töpködte ki a fődet a szájábúl. A fal meg étünt, s helyette akkora lik vót, hogy az alját se láttuk.


(A fal. Ellett.)

Nekibojtorkudtunk, hogy a falat visszahújzuk, az esszesen hordtuk a köveket, székelyek, magyarok, még a szövetségesünk es jó sok, essze es raktunk valamit, ami már hasonlított egy rendes kertre. De aztán esmeg megérkezett az ellenséges horda, s miszlikbe szette a falunkat, minthogyha gyufábúl raktuk vóna essze. Hát, megértettük, hogy Kőmíves Kelemennek nem lehetett vót valami fáin élete...

No, így álltunk ehejt a harctéren, becsületesen szólt a pufánk. Kerítettünk a korcsmába egy zeneapparátot (tuggyák, az olyan, mint a nyerőgép, ebbe es dobigálni kell a pénzt, gombok es vannak rajta, sez se adja vissza sose amit belétettünk, de ez legalább fáinul muzsikál), s azonnap után csak szomorú nótákot hallgattunk rajta, ittuk a sert, lógattuk az orrunkot, s tűrtük, amint Hellrider bőg belé az éjszakába, hogy ő akkores marad Alaszkában, ha az amerikánusok visszaköltöznek, itten nincs olyan cudar hideg, mint Szeredában, pityókabogár se nagyon, a faluba es talált magának egy takaros menyecskét, tüzeset, rendeset, smajd csak a honvágyára kéne nekije valami pirula...

Tennap estve eppeg a múlós notán keseregtünk, mikor es Kikericsy bérontott az ajtón, lecsapta a nótánkot, s bétette helyette Koppány indulóját (én mindenkor Koppánynak szoríjtok, de a végin méges mindig felapríccsák szegént), oztán feszökött az asztalra, s ékezdett litániázni, önteni a lelket belénk. Nagyon mívesen megmonta, szökött es a könny a szemünkbe, sa harci kedvünk es visszaérkezett. Aztán az egyik bátor felállt, s aszonta:
- Kikerecsy, ejsze inkább gyere le onnét az asztalról, met ha a korcsmáros asszojnság meglássa, úgy megvet egy potyolóval, hogy két hétig hordhassuk neked a kompótot a reanimáléra!

Kikericsy úgy es tett, a fődön állva folytatta a tüzelésünköt, igen jól megmonta, münk meg esmeg megmérgesedve kizúdultunk bicskákot fenyni, tekenőket pucolni, s híni a luggatnivaló legéneket, hogy csak gyűjjenek.
De az ellenség eppeg pihen, münk meg lessük, hogy mikor eszi őköt ére a fene, addigelé hallgassuk ahogyan a Vasszűz húzza Erdély nótáját, s ugrassuk egymást, met jobban telik így az üdő, sesmeg olyan jól érejzük maginkot, mint amikor elindultunk Alaszkába.


(Mikor elindultunk vót.)

S ha osztán meggyünnek, smeg es ütnek, asse baj, majd megkacagjuk a másik lila szemét s véres budzáját, s lessz amit vénségünkre az unokáknak meséljünk.

Ezvel zárom is soraimot, maradjanak egészségben,

Fijjuk, Gyika.

(Hadi Propg. & Cenz. Csop.: továbbításra alkalmas, strat. inf. nem észlelhető, további megfigyelés: SUB javallott)