eMagyarország történelme - 3. rész

Day 1,739, 12:53 • Published in Hungary Hungary • by Shaok
A történelem jellegéből adódóan már csak egy olyan dolog, ami általában folytatódik. Mai cikkemben sem lesz hát másként. Az elkövetkező két hónapban én is vastagon benne voltam, így eléggé részletes rálátással rendelkezem ezen időszakra, úgyhogy Ipath és Eheslo is örülhet: valószínűleg át fogjuk lépni a 100 kommentet : )



Ötödik rész: Az Aranykor

2009 június 6, reggel 9 óra: Jött egy alertem, mely gratulált nekem, hogy elnök lettem, s megközelítőleg 5 másodperccel rá egy újabb erősítette meg ezen tényt, miszerint Quicksilver lemondott képviselői posztjáról. Azért ez már sejtetett valamit. Jobban nem is kezdődhetne egy ciklus, gondoltam még akkor, ám hamar jött az ébredés.

A nemzet bumerángja ez egyszer kivételesen nem meghalni, vagy teokratának ment, csak ide a sarokra. Egészen konkrétan a togov szobáig, hol arról győzködte a csapat tagjait, hogy az új elnök bizony meg akarja szüntetni ezen intézményt, felszántaná, s sóval is behintené a biztonság kedvéért romjait. Szerencsére ezt a problémát sikerült hamar orvosolni, egy nap múlva kivágtam onnan a francba. Igazából hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól a dolog. Túinvan. A politika viszont nem arról ismeretes, hogy eseményei csak egy szálon a futnak, ugyanez a történet zajlott az elit, s tisztikar szobákban is, az akkor még hadügyminiszter, Kampec által vezényelve.

Neki azért elismerésem, kemény napja volt, hisz ezt megelőzően még tárgyalásokat is kellett folytatnia a kongresszus pár tagjával, hogy előkészítse a bizalmatlansági indítványt. A legelhíresültebb ilyen beszélgetés a MAGOP szobájában zajlott, ahol elhangzott az előttünk álló hónap kampányának jelszava, miszerint: "Shaokot le kell járatni, Paci is így gondolja", s megtudhattuk azt is, hogy Quicksilver jó kislány volt, Morreau nem zavart sok vizet, de most Shaok elnökségét nem lehet megakadályozni, úgyhogy marad ez.

Kampec dupla annyi ideig is bírta ráadásul. Míg én szövetségeseinkkel tárgyalgattam előkészítve a német-dán hadjáratot, a hadügy már önálló életre kelt, s Kampec kivezényelte a sereget Olaszországba. Ez elég kellemetlen dolog volt, ugyanis a magyar sereg támogatásával olaszok bejutottak volna Németországba, s lezárják előttünk az utat, mi meg ülhettünk volna a seggünkön, más reális cél ugyanis nem volt, az északi kitörésen kívül Amerika felé. Románokat nem akartam bolygatni, be voltak zárva határaik mögé, a politikám velük szemben az volt, hogy lehetőleg unják magukat halálra, ez sikerült is mindvégig.

Summa summarum, mondtam, hogy akkor most hívja vissza őket, s lehetőleg a jövőben, ha van valami, akkor azért azt beszéljük meg, ne legyen ilyen gond. Erre közölte velem, hogy akkor ő inkább lemond. Hát mondom akkor menjél, nem tartalak vissza, szeretem ha a minisztereim képesek együttműködni, s nem külön országot vezetnek. Nagy érvágás nem volt, nem képességei miatt neveztem én se a posztra, azokról elég közelről voltak ismereteim, lévén a megelőző hónap második felében a kormány tagja voltam, valakinek rendbe kellett tenni a gazdaságot, s mellette volt időm lebeszélni őket arról a marhaságról is, hogy a finneken keresztül, TO-val jussunk ki az ázsiai frontra, s hál istennek az alternatívaként felkínált ukránok használatával kivitelezett tavaszi hadjárat valósult meg. Feherlo sem véletlenül nem engedte a stratégia közelébe, elég volt, ha azt csinálja, amihez ért: szervezett

No de, azért nem ennyi volt a dolog. Mondjuk én voltam a hülye, erre előzetesen nem gondoltam, de most már késő bánat. Szóval a lemondás nem hadügyi nézeteltérések miatt következett be, csak a propagandagépezet szabadult el. Meg is írta rögtön lemondásának megható történetét a Hadügyi Közlönyben - ez mondjuk ügyes húzás volt, elismerem, a saját újságában valószínűleg a kutya nem vette volna észre. Így megtudhatta a széles nagyvilág is, amit eddig csak a togov, az elit és a tisztikar szobába bejáratosak tudhattak, ez a csúnya gonosz Shaok tönkre akar tenni mindent, s ő ebben nem asszisztál.

Lett is nagy felháborodás, hisz a közvélemény számára messziről olybá tűnt, hogy a sikeres hadvezér távozik, s valljuk be, a KARD uralta sajtó sem éppen tompítani próbálta a botrányt. Már készültek a következő választásokra. Az impeach szervezéséről kikerülő log csak kis mértékben nyugtatta meg a kedélyeket, főleg, hogy nem hosszú időt élt meg, s magával vitte a banba a kormányszóvivőnket is rögtön. Röviden ennyi volt az első pár nap. Azt meg kell hagyni, energia van bennük, mert mindezt hónap végéig tudták folytatni.

Elérkezett az idő a harcra, amit mostanra sikerült áttolnom a PEACEn, s megindultunk Ausztrián, a lengyeleken, svédeken, s olykor-olykor a németeken keresztül is egészen Nordjylland régióig. Ide aztán hosszútávon berendezkedtünk, Q5 kórházat helyeztünk el a későbbi amerikai hadjárat alapjait lerakva.

Időközben persze más téren sem állt meg az élet. Az államigazgatás területén is jelentős változások következtek be. Megalakult a NAT, ahova a pénznyomtatások harmadát utaltuk, tartalékot képezve a magyar monetáris piac védelmére, valamint létrejött a Magyar Fejlesztési Bank, melynek segítségével a magyar cégek minőségén nagy mértékben tudtunk javítani, s jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy átvehessük a vezetést a nemzetek rangsorában a GDP, valamint természetesen az adóbevételek tekintetében is. Megjegyzendő még, hogy ekkor volt először a történelem során heti rendszerességű, teljes és nyilvános költségvetés, mindenki betekintést nyerhetett az állami pénzek elosztásába, áttekinthetővé váltak. Sajnos ebből nem sikerült hagyományt teremteni, a következő ciklusban már csak egy összecsapott volt a hónap közepén, majd annyi sem.

A Névtelen Hadjárat mellett máshol is segítettünk szövetségeseinket, ekkor vált a magyar sereg, melynek zsoldja a ciklus során emelve lett, s három századdal bővült, valamint regulárissá vált több irreguláris alakulat is, először mobillá. Első bevetési területünk Törökország volt, hol az amerikaiak vandálkodtak majd egy héten keresztül, de segítségünkkel jelentős kárt nem okoztak, kivéve az utolsó csatát. Central Greece régióba beleöltek 5-7 ezer aranyat, s ezzel mi akkor még nem tudtuk felvenni a versenyt, a kasszában ugyanis az előző kormány nem sok pénzt hagyott. A megelőző ciklus végjátékában gyakorlatilag minden tartalék elégett főképp a dniproi csatában, amivel korrigálni kellet a korábban elkövetett taktikai hibát, s megakadályozni a románok előretörését. A Névtelen Hadjárat Németországban eléggé takarékos módban zajlott ennek megfelelően, de Central Greeceben is eléggé sokáig tartottuk a frontot, mondhatni erőn felül is, ám a lebeszélt indonéz felmentősereg sajnos soha nem érkezett meg, így a PEACE bebukta ezt a területet.

Mindazonáltal a törökök tudták mi mit tettünk értük, s nagyon hálásak voltak ezért, ami döntő szerepet játszott a későbbi vajdasági csatában. Közben elkezdtük felszabadítgatni a német területeket, s edzettünk a svédekkel, lengyelekkel felváltva, míg nem adódott egy lehetőség egy régi tartozás rendezésére. Az adminok több órás szerverleállást jelentettek be, s elindult az ex-ATLANTIS-wargame is. Ideje volt vált megnyitni azt a frontot, ahol eddig mindig csak egy méretes maflás várt minket, az aktivált MPP-k miatt: megtámadtuk a horvátokat.

Mint minden más esemény természetesen ez is nagy felháborodást váltott ki a sajtóban, mindenki szidta a kormányt torok rekedtéig. A románokkal szinkronban a KARD azon lovagolt, hogy jó drága edzőharcot fizetünk az ellenséges szövetség kb összes tagjának, egymás cikkeit linkelgették. Feherlo exelnök úr még külön megalapította a Szürkemarha-díjat is, melynek fő jelöltje a vajdasági tréningcsata volt. A nap végére aztán fájdalom, de minden más jelölt kiesett, s maga nyerte az első, s mindmáig utolsó díjat a Szolidaritás ellenséges átvételével. Közben mi már szerveztük a csatát, összehívtuk az indonézeket, olaszokat, portugálokat, s a török lazokratákat, akik a csata után Magyarországon telepedtek le, cégeikkel együtt. A végjátékban 200 ezres fal volt, ami akkoriban jelentősnek mondható előny, a horvátok is nyugodtak voltak, ám a végén csattant a magyar ostor: félóra alatt mínusz 60 ezerbe lenyomtuk, s meg is nyertük a csatát MPP nélkül, a 10 MPP-vel rendelkező horvátok ellen. Az ex-ATLANTIS morálisan darabokra tört, mindenki jól összeveszett mindenkivel. Leginkább a horvátok értelemszerűen, az amerikaikkal, meg a románokkal is. Megpróbálták persze még visszatámadni, de ekkor már javában zajlott az RW, aminek sikerével a high grain régió szerb kézre került, a dühből rommá vert csatájuk pedig ekkor lezárult, ők meg néztek hülyén ki a fejükből. Ha tudták volna, hogy a java még hátra volt.

Ezután ugyanis a szerbekkel együttműködve megTO-ztuk a horvát kongresszust, s gyakorlatilag anyagilag, gazdaságilag is a padlóra küldtük őket. Elutasítottuk az MPP ajánlatokat, s békekötéssel, majd új háborúnyitással kiszedtük a horvát háborúból az aktivált MPP-jeiket. Meg lett alapozva jövőbeli eltörlésük, s nyugodtan folytatódhatott Szerbia felszabadítása. Ez viszonylag laza menet volt, még olyan apróságokra is volt időnk figyelni, minthogy Nándorfehérvárra pontban délben vonuljunk be. A ciklus végére legfőbb szövetségesünk végre felszabadult. 2009 július 4 a szerb függetlenség napja.

Mindeközben már nagyban tárgyaltunk az angolokkal, akik akkor még ellenséges ország voltak, ám sikerült őket meggyőzni, hogy mindenkinek az lesz a legjobb, ha átengednek minket Skócián, s mehetünk Kanadába, ők pedig beállnak a PEACE-be. A szerződés megíródott, de már csak a következő ciklusban lett aktiválva. A románok még a legvégén bepróbálkoztak ugyan, ekkor kaptunk Dniproba, valamint Ural régióba is RW-t, s egyidejűleg svéd támadást, ám ők is csak egy újabb pofonért jöttek házhoz. Vissza is somfordáltak lehorgasztott fejjel aztán a határaik mögé, persze az otthoni sajtótól természetesen megint megkapta a kormány a magáét a megnyert csatákért.

Az MHP-ban közben kisebb krízis alakult ki. Bekesjarokelo szabadságát töltötte, mely a választás napjáig tartott, s az ő karakter(ei)ét kezelő Imre Norbert kijelentette, hogy engem, azaz Shaokot semmiképpen nem jelöl a következő ciklusban, Kampecet támogatja. A tagság felzúdulásának köszönhetően aztán szemmel látható fizikai fájdalmak közepette nagy nehezen azért mégis csak bejelölt. A ciklus, s egyben a játék utolsó TO-ja a finnek ellen irányult, akik az ex-ATLANTIS utolsó nem eredeti high régiójával rendelkeztek, mi pedig jó viszonyt próbáltunk kialakítani a balti államokkal, ennek köszönhetően adtunk be egy MPP-t. A KARD igazából nem nagyon tudta eldönteni, hogyan is álljon a kérdéshez. Eleinte megcáfolva eddigi alapelveit élesen bírált minden támadó jellegű TO-t, mondván az árt a hazai demokráciának, majd mikor a választáson Kampec már vezetett, mindenkit felszólított, hogy menjen azonnal TO-zni, az a Haza érdeke. Kis szépséghiba, hogy az addigra már félig-meddig megnyert finn TO-t rlazol, a szervezője, Kampec kérése leállította, megtagadva ezzel a parancsot, szóval ide már nem lehetett küldeni embereket, maradt még azonban hálistennek Ukrajna, meg a francia kamu anti-TO.

A választásokat Kampec nyerte, elkezdődött a júliusi ciklus, meglehetősen szerencsétlenül. Az addigi kontrollált HUF-árfolyam, mit előzőleg szépen egy hónap alatt folyamatosan, lassan felvittünk 0.022-ről 0.029-re, adva időt a gazdaság alkalmazkodására, egyszerre elszabadult. Talán közrejátszhatott az a tény is, hogy az új gazdasági miniszter, Imre Norbert, még a választások befejezése előtt permabannolva lett multizás miatt. Szerencsére a KARDnak megvoltak a kapcsolatai, s Quicksilver elintézte, hogy délelőttre már újra az élők sorában legyen.

Na, folytatás innen legközelebb. A következő hónap még ide tartozik, de kicsit hosszúra sikeredett ez a mostani cikk, s ma már nincs is kedvem többet körmölni. A következő részben kiderül, hogyan foglaltuk el Százkacsavárt, s hogyan nem a horvátokat, valamint betekintést nyerhetünk a Hosszú Bannok Éjszakájába is.