Join the new world

Beszélő fák

Szeretem a meséket, különösen azokat, amelyekben álmaink valóra válnak. Egy barátomtól kaptam ajándékba a beszélő fák történetét, amit egy kicsit formálgattam, csinosítgattam és magam kedve szerint alakítottam. Megtehettem, hiszen a szép leírás úgy terjedt, mint hajdan a regék és mondák, szájhagyomány útján, csakhogy most ezt a közlésmódot felgyorsította az Internet.
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren, meg az üveghegyen is túl, élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondva
egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:
- Belőlem kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és
tömérdek drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja
szépségemet.
A második fa is elmondta a vágyát:
- Belőlem hatalmas hajót ácsolnak majd az emberek. Császárok és
királyok utaznak rajtam, hogy bejárják a Föld minden zegzugát. Utasaim biztonságba fogják érezni magukat rajtam!
A harmadik fa is beszélni kezdett:
- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az
emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra gondolok majd, hogy nagyon közel kerültem az Istenhez és a mennyek
országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek
örökké rám fognak emlékezni.
Elmúlott néhány év, jöttek a favágók. Megnézték az első fát és az
egyik ember azt mondta:
- Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos-, és nekifogott, hogy kivágja.
A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni.
A második fánál is megszólalt egy favágó:
- Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt kapok
érte.
A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.
Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy
érezte reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt:
- Ezzel a fával nincsenek terveim. Kivágom és anyagát elteszem.
Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istállóba
és megtöltötték szénával. A másodikból egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak. A harmadikat szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét raktár mélyére pakolták.
Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról. Egy napon egy
asszony és egy ember jött be az istállóba ahol az asszony egy gyermeket
hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt jászolba,
amely az első fa anyagából készült. A fának eszébe jutott egykori álma
és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi.
Ismét elmúlott sok-sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a
második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és
elaludt. Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle
készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek
felébresztették alvó társukat, aki felállt, a szél felé fordult és
elkiáltotta magát: "Béke veled!". A vihar egy csapásra elmúlt. A fa,
amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a
királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart
is lecsendesíteni.
Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból
készített keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az arra járók
szidalmazták és gúnyolták őt. Amikor megálltak, az embert felszögezték
a keresztre, amit azután felállítottak egy dombon. A harmadik fa
rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt, magasan
áll egy domb tetején, és nagyon közel került Istenhez, mert Jézus
testét hordja magán.


Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt
elgondoltad, jusson eszedbe, hogy a Jóistennek tervei vannak veled. Ha
hiszel benne, meg fog ajándékozni terved megvalósításával.
Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan
azt egykor elképzelték. Mi sem tudhatjuk, hogy a Jóistennek milyen
tervei vannak velünk. Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert
az ő útjai kifürkészhetetlenek.