Join the new world

Felhívom kedves olvasóim figyelmét, hogy a következő novella nem tartalmaz semmilyen állásfoglalást a részemről a román béke ügyében, annál is inkább, mivel mindkét fél érveit megértem. Viszont arcátlanul sarkít, túloz, kifiguráz és kifejezetten vitriolos. Akinek nem bírja a gyomra, nézzen inkább cicis spam cikkeket. Én szóltam. 😉 Továbbá jelzem, hogy ez csupán egy történet, nem holmi dokumentum.

Az alábbi írás AThompson [http://www.erepublik.com/en/article/egy-kicsit-csal-oacute-dtam-a-magyar-n-eacute-pben-1636474/1/20[/url] cikke adta az ihletet.

Az elnök csalódása

Izgatott tömeg gyűlt össze az Indexboom téren annak hírére, hogy az Elnök Úr beszédet fog mondani. A környéket nemzetiszín díszbe öltöztették, és csepűrágók gondoskodtak a sokaság szórakoztatásáról, a megfelelő hangulat megalapozásáról. A zsebtolvajok, a szotyiárusok és a lacipecsenyések extra profitra tehettek szert, bár az utóbbiakra keményen rászállt, a KÖJÁL és az APEH, míg az előbbiek zavartalanul folytathatták a tevékenységüket.
Miután az utolsó bohóc is előadta a számát, jöhetett az est fénypontja. Az ország vezetője kiállt az emberek elé, jovális mosollyal az arcán integetett, majd megkocogtatta a mikrofont.
- Működik ez a szar? – kérdezte a technikai személyzettől, ám mivel működött, így egyúttal a megjelentek összességétől is. Ez az apró malőr azonban nem zavarta meg a lelki nyugalmát, teljes beleéléssel kezdett bele a mondandójába.

[img]http://hirszerzo.hu/image.aspx?id=5c70388a-dd86-4981-aaed-7b9785a18afc&view=77b35f82-3c9f-4f85-88fe-7bbfe9f7ce2c[/img]

- Kedves nép!
- Ha így kezdi, lefogadom, hogy akar tőlünk valamit. – harákolta egy borízű hang az elcsendesedett hallgatóságból.
- Fontos bejelentenivalóm van. Tárgyalásokat folytattunk román barátainkkal…
- Kikkel??? – ütött át egy éles hang a hirtelen támad felzúduláson.
- Román barát? Az Elnök Úr paradoxonokkal szórakoztat minket? – így egy másik. - Az előző táncos komikus viccesebb volt.
- Khmm… tehát tárgyalásokat folytattunk kollégámmal, Butnaru úrral…
- Terroristákkal és yetikkel nem tárgyalunk! Ez alap. – ordította valaki.
- Méghogy úr! Az egy strici!
- …a magyar-román békéről…
- Nem értem a szókapcsolatot – jegyezte meg egy hitetlenkedő.
- Hö? Máris letöröltük volna a szőröstalpúakat a térképről? – érdeklődött meglepetten egy veterán, aki csak a teljes megszállás után tudott elképzelni ilyesmit. – Nem is hallottam. Mikor történt?
- Emberek, emberek! Hadd mondjam végig! – próbálta lehűteni a kedélyeket a vezér. – Rengeteg előnye van a dolognak. Ennek köszönhetően újra gyarmatosíthatunk, sikeres hadjáratot vezethetünk több irányba is, például észak felé Skandináviába…
- Ott hideg van.
- …akár délre…
- Ott meg rohadt meleg.
- …utat vághatunk Amerikába…
- Már jártam arra Kampec alatt, inkább Bukarestet szeretném megnézni! – jött az újabb ellenvetés.
- …újra miénk lehet Hello Kitty…
- Az a Kitty egy hűtlen kurva! Különben is megvolt már itt mindenkinek. – vetette közbe egy kiábrándult fickó.
- Nekem még nem. – jelentkezett félénken egy szeplős, pápaszemes tinédzser, egy amolyan tipikus kocka.
- Barátaim! Ne legyenek ilyen szűklátókörűek! – feddte meg atyai hangon a tömeget a szónok. – Nem szabad a régi beidegződések szerint élni. A terv remek, már csak azért is, mert én találtam ki. Ha más szemszögből is megvizsgálják – mondjuk például az enyémből -, akkor rá fognak jönni, hogy igazam van. Majd ha erősek leszünk, akkor megtámadjuk az ősi riválisunkat…
- Én elég erősnek érzem magam most is. – kurjantotta egy magabiztos alak, és sokan csatlakoztak hozzá.
- Egy évi jövedelmemet felajánlom az oláhok eltörlésére – kiabálta valaki a tömegből, akiről csak később derült ki, hogy egy munkanélküli tisztibojtgyártó kisiparos, akinek a banki tartozásai miatt a múlt héten árverezték el a lakását.
A forradalmi hangulat futótűzként terjedt szét, aminek már nem lehetett gátat vetni. Románellenes jelszavakat skandáltak, melyek közé, alig néhány „Monnyon le!” került.



- Csalódtam bennetek! Hogy fogok most megfelelni a külföldi elvárásoknak? – folytatta az elnök durcásan ajakbiggyesztve, de már nem sokan figyeltek rá. - Különben is benne volt a programomban. Miért választottatok meg, ha nem tetszik? Vakok vagytok, ha nem látjátok, hogy nekünk úgysem segítenek a szövetségeseink, mert unják a mi állandó csetepaténkat, úgyhogy inkább mi támogassuk őket! Ne legyetek már ilyen önzőek! Nem szép dolog ez a gyűlölet sem. Hát mit vétettek nekünk? Na jó, eltapostak, megaláztak minket. És igen, állandóan ellenünk áskálódnak. Meg persze elvesznek mindent, amit megszerzünk. Aztán ott van még a minden országba nyomatott ellenséges propaganda és lejáratás, ami miatt majd mindenki utál minket. De ezen felül?
A sokadalom közben elvonult, hogy kapát, kaszát, Q5 tankot ragadva megtámadja az ellenséget. Az emelvényen a propaganda miniszter mindentudó arckifejezéssel bólogatni kezdett.
- Biztosan az a szerencsétlen mondás az oka, hogy „Minden út Rómániába vezet.” – osztotta meg véleményét a jelen lévő tisztviselőkkel. – Így aztán nehéz letéríteni őket róla.
- Hogy te mekkora barom vagy! – torkollta le az elnök. - De legalább már tudom, hogy melyik tárca az amelyiknek ezt a fiaskót köszönhetjük.
Másnap este a tömeg a határhoz ért, és a bánáti területekre benyomulva vadul nekiesett a romulán erőknek.

by Rodric
2011-01-17