A mexikói ügy újabb csatája
DrFeherKonrad
Pár órával ezelőtt a Portugália által korábban felszabadított Campache tartomány, amit a spanyolok vettek el Mexikótól, ismét Spanyolország kezére került. Percekkel később resistance war kezdődött, egy portugál cikk (itt: http://www.erepublik.com/en/article/campeche-resistance-war-703885/1) szerint a spanyolok célja Campeche visszaszolgáltatása volt Mexikónak.
Úgy tűnik Spanyolország megszegte szavát, mert katonáik eltiporják a felkelést, ahelyett, hogy segítenék azt! A harcok már a határvidéken járnak.
Hogy van-e mit tenni, hogy lesz-e béke, hogy hol áll meg Spanyolország: Lisszabonban, Mexikóvárosban? Nem tudhatjuk.
Az Atlantis megint megszegte a szavát. Aki akar kimehet Spanyolországba harcolni a felkelők oldalán, de hacsak a PEACE tankjai nem avatkoznak be, csupán a tapasztalatszerzés és az együttérzésünk kimutatása lesz az eredmény.
Imádkozzunk Mexikóért és a bátor kis Portugáliáért, akik kiálltak egy nemes cél mellett, a népek, a mexikói nép szabadsága mellett.
És bízzunk benne, hogy ez a gaztett véget vet a hidegháborúnak, és talán Franciaország északról megindul, megnyitva egy második frontot, békére kényszerítve az agresszort.
Comments
jó cikk ment a vote 🙂 Hát igen ez kísértetiesen hasonlít arra mikor a románok támadtak minket 🙂
Sztem a PEACE mára csak papírkutya - legalábbis én jó ideje nem hallottam semmi hivatalosat a szövetségről (pl. felvagyok íratkozva az újságukra és semmi)
ATLANTIS pedig az, ami volt: egy kevéssé koordinált csoportja az agresszor nemzeteknek (elég csak visszanézni mennyire voltak egységesek a román agresszió kezdetén - pl. Kanada minket védett, az USA kezdetben vacilált, mi legyen...)
osztom Wieros véleményét.
a PEACE-től várjuk hogy stabilitást, biztonságot adjon. De egy gyenge szövetséggel nem megyünk semmire.
Hiába top5-beli ország Indonézia, ha semmi hajlandóságot nem mutat hogy harcoljon a szövetségeseiért akkor gyakorlatilag mind1 hogy tagok vagyunk-e vagy sem.
Az eddig 8 hónap alatt amióta játszom egyedül az olaszok voltak azok akikre számíthattunk. Tárgyaltam csehekkel, megegyeztünk, becsaptak, Kanadába az elsők között küldtünk segítséget amikor az USÁval harcolt, most mégis ATLANTIS tagok és úgy tűnik amnéziában szenvednek amikor tehettek volna vmit viszonzásként.
Sokan beszéltek régen és beszélnek most is a 'nemzetek közti barátságról', hogy ha mi teszünk egy gesztust mások felé akkor majd viszonozzák, vagy barátsággal fordulnak felénk.
Ez egy nagy illúzió. Megtehettük volna hogy olasz segítséggel eltiporjuk Csehországot, de mi csak a Felvidéket vettük el. És mi a 'hála' ellenünk szervezkednek, diplomáciai megkeresésekre nem válaszolnak. És még sorolhatnám a példákat.
Le kell számolni azzal a gondolkodással hogy 'jó tett helyébe jót várj'. Itt és IRL is, mindenki a saját hasznát lesi, nem számítanak elvek, szövetségek, "barátságok".
Úgy tűnik a magyar tényleg egy idegen nép, nem hasonlítunk semmiben sem a többiekre. Hiszünk olyan dolgokban amikben senki más nem, azt várjuk hogy mások is úgy reagálnak majd mint ahogy mi tennénk...
Komolyan el kell gondolkodni hogy mihez kezdjünk. Egy erős szövetség kell, ami nem csak egy nagy lufi, hanem valami tartalma is van.
BB, ezt nem eloszor szivjuk be a tortenelemben.
Amit tehetunk: megerosodunk, amennyire csak lehet. Ehhez helyre kellene pofozni a gazdasagot.
hülye kérdés:
az IRL az in real life rövidítése?
😃
igen
Igen sajnálatos h a segítség nem kölcsönös. El kéne gondolkozni azon is h vajon jó szövetségben vagyunk-e egyáltalán.
Szerintem inkább azon kéne elgondolkozni, hogy vagyunk-e egyáltalán valamilyen szövetségben...
hungers és Shino:
maximálisan egyetértek veletek
BB, a helyzetértékelésed elszomorító, mert igaz.. 🙁
Hát igen. Mi valahogy mindig képesek vagyunk a gyengébb, rosszabb helyzetben lévő félhez csatlakozni...talán a rossz földrajzi fekvés teszi?
Ki képvisel minket a PEACE-ben? Zahovay Ádám? Nem tudna ő tenni valamit?