A legrosszabb módja a bíztatásnak

Day 1,934, 11:56 Published in Hungary Hungary by kopariadam

AZ a nagy helyzet hogy ma volt a gordiusz eredményhírdetés.
Azt kell tudni róla hogy az egész évfolyam szánalmasan teljesített, bele értve engem is, mivel a húgom kora hajnalban kivert az ágyból mert... hát mert bunkó, igazából ok nélkül, így kialvatlanul mentem oda, így már az első feladatot elrontottam.

Szóval a lényeg hogy 114 pontom lett, alattunk és fölöttünk is 150 ponttal nyertek, úgyhogy a szint az egekben volt. Sajnálatos módon mivel ugye elcseszerintettem az első feladatot, így nagyon csúnyán bebuktam az első helyet. 115 pont volt amivel nyert. Úgyhogy nagyon csúnyán kiszoptam.

A lényeg hogy kihívnak hogy átvegyem a csúfosan elcseszett versenyemért a 2. helyezettnek járó könyvet amit soha nem fogok kinyitni. Odamegyek, egy random nő akit még sose láttam adja át a díjat, kaptam egy csudijó ezüst érmet, amim még úgy se volt, mivel eddig csak 3-t nyertem, a többinél meg nem lettem rendes helyen. Aztán kezet fogunk gratulál, én meg úgy vagyok hogy oké... másoknak ez biztos ér valamit, aztán meg "Csak így tovább!"

Hát basszad meg az anyádat!

Ki találta ki hogy ezt mondják nekem!?

Az előző kettőt nyertem! Nem akarok még lejjebb csúszni! Ez már így is egy olyan szégyenfolt amit nem heverek ki jó ideig...

Legalább kaptunk szendvicseket a jó szokás szerint.