Join the new world

Pár napja írtam egy kis egyperces novellát, no nem egy Örkény-mű, de jó ötletnek tűnt. Sok pozitív visszajelzés érkezett pm-ben (na jó, igazából csak három, de nekem ennyi is elég), úgyhogy elhatároztam, hogy újra megpróbálkozom eggyel (bár kicsit hosszabb lesz), hátha ez is tetszeni fog pár embernek. Most nem az aranybányákról fogok írni, inkább adminék okos fejlesztései lesznek a központban, némi irónikus felhanggal.
Köszönöm, ha elolvasod, és ha tetszik, nyomj egy vote-ot is, hadd hízzon a májam 🙂


Gábor hazafelé tartott, magában átkozva a hideget és a havat. Mondták ugyan, hogy 2014-ben végig ilyen lesz január, de azért ez már mégiscsak túlzás, elvégre ez Budapest, nem Szibéria. Sapkáját mélyen a szemébe húzta, fejét lehajtotta, hogy védje arcát a metsző hideg és a hó ellen, amit a szél folyamatosan az arcába vágott. Egyszercsak összeütközött a szembejövő emberrel, aki – hozzá hasonlóan – igyekezett minél mélyebbre bújni a kabát melegébe, így viszont csak a lábakat figyelte maga előtt. Gábor felnézett és azt hitte rosszul lát, Attila állt előtte, egykori erepes századtársa.

- Gyere, üljünk be egy kávézóba, majd ott beszélgetünk – hallatszott egy tompa hang, valahonnan Attila sálja mögül.

A kávézó melegében aztán már nyugodtabban tudtak beszélgetni. Gábor elmondta, hogy épp szakított a barátnőjével, munkahelyet váltott, ahol szerencsére jóval kevesebbet kell dolgoznia és hogy hetente kétszer teremfocizni jár a haverokkal. A beszélgetés lassan közeledett ahhoz a ponthoz, amitől Gábor félt. Azért feltette a kérdést:

- Na és mi újság ereppel? Még mindig ugyanolyan?
- Nem egészen – válaszolta Attila – végre lehet normálisan játszani, volt egy csomó jó változtatás. Te áprilisban szálltál ki, ugye?
- Igen – vigyorgott Gábor – Gyógyult ex-erepes vagyok.

Mindig is viccesnek találta ezt a megfogalmazást, hogy úgy beszél magáról, mintha valami kábítószerről szokott volna le. Ha belegondol, nem is jár messze az igazságtól, régen napi 8-10 órát töltött az erepen, volt ő már iparmágnás, újságíró, politikus – sőt, egyszer még elnök is! – és persze a vége felé, ahogy jöttek a „fejlesztések”, elsősorban katona.

- És nem akarod újrakezdeni? Ha van nálad gép, megmutatom, milyen lett.

Gábor elgondolkozott. Mi lenne, ha belekukkantana, milyen most az erep? Végül is csak kilenc hónapot hagyott ki, anno benne volt az 50 legerősebb katonában, szóval nem lenne olyan nagy lemaradása. Volt némi pénz is a karakterén, talán az sem veszett el még. Pár másodperc alatt megérett benne az elhatározás. Visszatér az erepre, úgyis van ideje épp elég, nincs barátnő, aki nyavalyogna, hogy már megint játszik, az új munkahelyén sem szólnak érte, hogy netezik, csak annyi a lényeg, hogy kész legyen a munkájával, azt meg két óra alatt összedobja. És Attila is mondta, hogy jó irányba változtattak végre, szóval miért ne? Elővette a telefonját.

- Halló, Laci? Itt Gabi. Bocs, de nem tudok ma menni focizni, közbejött valami. Majd jövő héten talán, de lehet, akkor sem fogok ráérni.

Gábor bekapcsolta a gépét, belépett a facebookos profiljával, és látta, hogy tényleg alaposan megváltozott minden.

- Na szóval – kezdte Attila – Szerintem kezdj is egy csatával, most van úgyis az egyik kör vége és kell a sebzés.

Gábor rákattintott az egyetlen elérhető csatára, megnyomta a fight gombot. A felugró üzenet szerint Gábor bevitt 10,348,951 sebzést. A gomb viszont szürkére váltott és másodszorra már nem sikerült harcolni.

- Bug? –kérdezte Gábor - Most jön a fejetlen csirke?
- Dehogy bug, újítás. Egyszerre belever mindent. 200 HP-d van, az mind belement, két óra múlva majd üthetsz megint. Addig nézzük a többit.
- HP?
- Jaja, Health Point, olyan mint régen a wellness, vagy energy, vagy mi volt. Mindenki 200 HP-val indul, aztán tudsz vásárolni hozzá többet. Mint régen a town center. Két óránként automatikusan feltölt a rendszer, utána tudsz ütni egyet. Így a maximum 12 ütés egy nap alatt, már persze ha éjjel is felkelsz két óránként. Egy ütés az 10 HP, neked most van 200 HP-d, az az alap. Vagyis te be tudsz vinni két óránként 20 ütést. Ha veszel még HP-t, akkor többet tudsz ütni.
- És mennyibe kerül ez a HP-fejlesztés? – kérdezte Gábor – Mert most látom, hogy elveszett minden aranyam és forintom.
- Nyugi, nem kell hozzá forint, az aranyat meg amúgy is kivették már a játékból. Folyamatosan emelkedik amúgy az ára, az első 100 HP 5 euró, a második 10, a harmadik 20, minden további pedig 50 euró. Nekem most van 2600 HP-m.

Gábor gyors fejszámolást végzett, Attila eddig több, mint 1000 eurót költött erre.

- Hát szerintem én max az első hármat veszem meg, hogy legyen 500-as HP-m – mondta Gábor – Úgysem akarok top tank lenni. Amúgy van céged? Belépnék dolgozni hozzád, ha gondolod.
- Nincsenek már cégek – válaszolta Attila – Ez is egy újítás. Csak szimplán dolgozni tudsz egy központi melóhelyen.
- Állami?
- Dehogy állami, adminéké. Amúgy már állam sincs. Megnyomod a work gombot és kapsz pénzt.
- Hogyhogy nincs állam?
- Hát kivették a játékból a pártokat, nincs kongresszus, nincs elnök, szóval a komplett politikai bohóckodás eltűnt, hála Istennek. Nincs lopás sem azóta. Mondtam, hogy sokkal jobb lett a játék.
- Na kezdjük előlröl. Hol dolgozom?
- Nincsenek cégek, megnyomod a work gombot és kapsz fizetést. A fizetésed az országod régióinak számától függ. 100 forint az alapfizu, ahány plusz régió van a fővároson kívül, annyiszor 25 forint extra fizut kapsz. Ezt kell beszorozni a HP-d századrészével. Nekünk most csak a fővárosunk van, így fixen 100 huf az alapfizu.

Újabb fejszámolás, Attila fizetése 2600 forint. Nem rossz. Sajnos az övé csak 200 forint, de majd valahogy ellesz belőle, ha meg feltolja a HP-jét 500-ig, akkor 500 huf lesz a fizu is.

- És mi van, ha nincs egy régió sem?
- Olyan már nincs, a fővárosokat nem lehet elfoglalni. Szóval nem tudnak eltörölni minket szerencsére.
- És mi az , hogy nincs elnök, meg kongresszus, meg pártok?
- Hát mivel nincsenek cégek, nincs állami bevétel sem. Minek a konga, vagy az elnök?
- Háborút hogy lehet akkor nyitni?
- Szavazással. Minden háború egy hétig tart, szombat reggel zárul a régi háború és nyílik az új. Itt van ez az oldal, látod? Itt lehet szavazni, hogy melyik szomszédunkkal akarunk háborúzni. Amelyikre a legtöbb szavazat érkezik, azzal nyílik háborúnk. Meg persze azzal, akik meg ránk szavaztak, de nálunk már hónapok óta csak román háború van, mert mi is meg ők is ezt szavazzuk meg. Mindenki elvan valamelyik szomszédjával, kivéve az amcsikat, de ott mindenki megveszi az összes cuccot, szóval ők bárkivel harcolnak, mindig nyernek. Pár hetente direkt ellenoldalon ütnek, hogy felszabadítsanak pár országot, mert különben nem lenne kivel harcolniuk.
- Nem unalmas így?
- Nem tudunk mást csinálni. Ha másra szavazunk, két fronton lesz háborúnk. Egyszer megcsináltuk, hogy a szlovákokra adtuk be, akkor el is buktunk minden területet a főváros kivételével, azóta sem tudtuk visszaszerezni. Ha most nyerünk, visszakapunk egy területet.
- És ha vesztünk?
- Ez a legjobb benne. Mivel nekünk már csak a főváros van, azt meg nem lehet elfoglalni, így nincs vesztenivalónk.
- És melyik régióért harcolunk?
- Azt nem tudjuk. Ha nyerünk, kapunk egy random régiót.
- És hogy lehet így tervezni a bónuszokkal?
- Nincsenek már bónuszok, csak a régiószám számít.
- Hogy lehet így taktikázni?
- Sehogy, ez is jó. Nincs szükség végre örökös tanácsadókra, meg mindent jobban tudó stratégákra.
- Na jó, akkor addig dolgozok egyet. Hogy kell?
- Hát azt most nem tudsz. Az is olyan, mint a harc, teljes HP-t beletolja, szóval majd a feltöltés után.
- És az edzés?
- Nincs már erő sem, az össz sebzést számolják csak, ahogy szintet ugrasz, úgy nő a sebzésed öt százalékkal.
- És a fegyverek?
- Azok sincsenek, mivel nincsenek cégek, nincs se kaja, se fegyver. Kaja nem is kell, automatikusan tölt vissza a rendszer két óránként, fegyver helyett meg damage booster van, én például olyat szoktam venni, ami ötszörös sebzést ad három körön keresztül. Három euróba kerül, de muszáj megvenni legalább napi kettőt, mert gyakorlatilag az összes tank használja.
- Mire költitek akkor a fizetést?
- Urániumra, páncélra, fegyverre.
- Azt mondtad, nincsenek fegyverek.
- Hát a rendes csatában nincsenek. Emlékszel még a gerilla harcra? Na ott vannak még fegyverek, meg páncélok, de az a sebzés már nem számít bele a csatába, csak külön párbaj. Ha nyersz, kapsz egy egy körös, dupla sebzéses damage boostert, ha veszítesz, elbukod a következő HP-feltöltést.
- És mi ez az uránium dolog?
- Van egy közös alap, olyan mint régen az airstrike volt. Vehetsz urániumot, amit aztán beküldhetsz oda, ha összegyűlik elég, akkor kapunk egy atombombát, ami felezi a másik oldal sebzését a következő körben.

Gábornak egyre kevésbé tetszett az új rendszer, de ha Attila ennyire szereti, biztos van benne valami kiskapu. Odaadta a gépét Attilának.

- Belépsz? Megnézném, hogy megy egy aktív karakternél.
- Persze, figyelj. Na most én is ütöttem, látod a sebzésem picivel egymilliárd fölött van, mert 2600 HP-nyi sebzést ütöttem be, kilences szinten vagyok és használtam az ötszörös sebzésű boostert.
- Ennyivel már tuti BH leszel.
- Nincs már BH, vagyis nem úgy, ahogy te ismerted. Aki győztes oldalon a legtöbbet sebezte, az kap egy ugyanolyan boostert, mint a gerillaharcban.
- Akkor addig mutasd meg a többit. Nézzük meg mondjuk a századodat.
- Nincsenek már századok, felesleges. Nincs mit osztani, és irányítani sem kell. Beleütöd, amid van és kész.
- Akkor olvassunk cikkeket.
- Ha akarod. De nincs bennük semmi, amióta ilyen egyszerű a játék, csak trollkodás van, viccújságok, meg páran nyavalyognak, hogy régen jobb volt. Pedig ez sokkal jobb, öt perc alatt letudsz mindent, nincs lopás, nincs hazaárulózás. Két óránként belépsz, ütsz és kész. Aki hajlandó némi RL pénzt költeni, az simán tank lehet. Napi 2-3 ezerből benne leszel a legjobb húszban egy fél év alatt.
- És mit csinálsz, amikor már beleütöttél mindent, de még nem kezdődik a következő csata?
- Gerillázok. Gyere, megmutatom.

Miközben Attila várt a gerillaharcban az ellenfelére, Gábor alaposan végigmérte. Attila arcán megszállott mosoly jelent meg, ahogy észrevette, hogy egy gyenge ellenfelet kapott. A külvilág szinte megszűnt számára, ahogy próbálta kattintásokkal legyőzni ellenfelét. Gábornak beugrott a tegnapi műsor, amit a Discovery Channelen látott. A műsorban egy majom ült a számítógép előtt és ha a követte a monitoron megjelenő utasítást és a megfelelő billentyűt nyomta le, kockacukrot kapott jutalomként. Nem tehetett róla, de ez a kép ugrott be, ahogy figyelte Attilát, aki a laptop fölé görnyedve nyomkodta a billentyűket.

- Na így kell ezt csinálni – mondta büszkén Attila – ezt a kis román hülyét lenyomtam.
- Ne haragudj, de mennem kell – mondta Gábor – Majd beszélünk valamikor.
- Gyere majd két óra múlva ütni. Olyan jó, hogy megint játszol, majd meglátod, mennyivel jobb most a játék. Ne felejts el boostert venni, bár az elején még nem ér sokat, de úgy gyorsabban fejlődsz. Ma még simán tudsz háromszor ütni, ha nem fekszel le korán.
- Bocsi, de tényleg mennem kell. Szia és sok sikert a játékban.

Gábor kilépett a kávézó ajtaján és elővette a telefonját.

- Szia Laci, Gabi vagyok. Mégis tudok jönni focizni, csak előbb gyorsan ledobom otthon a laptopot. Utána elmehetnénk sörözni is egyet, ráérek bármeddig. Jön a párodnak az az aranyos barátnője is?