[ICS] Véleményem a kongresszusi politikáról és a kommunikációról

Day 3,601, 10:48 Published in Hungary Slovakia by Istencsaszar

Sziasztok!

Alapvetően a mai cikkem a kongresszusi politikáról és az ott kialakult patthelyzetről szólna.

Az elmúlt néhány napban a NÉP vezette "ellenzéki frakció" sajátos parlamenti akcióba kezdett, amely eleinte troll javaslatok beadásában és ezek megszavazásának kísérletében mutatkozott meg, majd szintet lépett és eddig példátlan módon, kormány által kért és/vagy indított kiutalási javaslatok elutasításában és MPP-k leszavazásában csúcsosodott ki.

A pénznyomtatásra, illetve a kiutalásos dologra még lehetne azt mondani, hogy ténylegesen a kormány munkáját és életét nehezíti meg, így tulajdonképpen még normális ellenállási kísérletnek is nevezhetnénk (bár a kiutalás elutasítása veszélyes precedenst teremthet, ahogy arra fsb egykori gazdasági miniszter is rávilágított minap megfogalmazott kommentjében), de az MPP leszavazás egész egyszerűen nem a kormánynak árt, hanem az ország egészének. A konkrét példánál maradva, a lettek (akik egyébként mindig minden esetben támogattak minket katonailag és politikailag is az elmúlt években) nem azt fogják gondolni, hogy jajj, ez a szemét kardos kormány nem újította meg az MPP-t velünk, pont egy potenciális támadás előestéjén, hanem azt, hogy a magyarok hátbaszúrták őket. És ez teljesen független a belpolitikai helyzettől. Ezt fogják gondolni akkor is, ha a következő választást Dunedan nyeri meg.

Én személy szerint mindig is úgy gondoltam, hogy jó dolog, ha van politikai alternatíva, van belpolitikai küzdelem és versenygés, mert az csak egy újabb játékélmény-lehetőséget jelent és újraélesztheti a korábban halott politikai modult. Persze az egyre lejjebb gyűrűző stílus ellen többször felemeltem a hangom, de még ezzel együtt is inkább pozitívnak értékeltem a változást. De a politikai harcok mögött mindig lennie kell egy össznemzeti minimumnak, egy morális határvonalnak, amiben mindkét politikai tömb egyetért és semmilyen körülmények között nem lépjük át azt, mert az már az ország kárára szolgálna és egyik oldal sem akarhat a másikkal szemben előnyt szerezni úgy, hogy közben az ország hanyatlik.

Gondoljunk csak a szerb belpolitikai küzdelmekre, ahol korábban az egyik oldal az albánokkal és a horvátokkal szövetkezett, hogy eltöröltessék a saját hazájukat, kizárólag azért, hogy az éppen hatalmon lévő másik oldal kormányzását ellehetetlenítsék. Szerintem ez nem lehet követendő példa semmilyen értelmes, magát demokratának tartó ember számára sem.

Véleményem szerint az ellenzéki frakció az MPP-babrálással átlépte a nemzeti minimumot. Innen már csak egy lépés mondjuk egy troll NE/AS/DoW elfogadása, ami az erkölcsi káron kívül már konkrét negatív hatásokkal is járhat, például az eredeti területek és/vagy a gyarmatok elvesztésével.

Az ellenállás vezetőinek megnyilvánulásai alapján a nyilvánvaló kormányakadályozó szándék mellett megjelent még egyfajta ideológiai máz is, miszerint a kongresszus tisztelete és több tájékoztatás eléréséért küzdenek a résztvevők. Én ezt az esetek nagy többségében mondvacsinált kifogásnak tartom, mert nem látom be, hogy milyen tájékoztatást várnak a tisztelt képviselő urak egy teljesen szokványos kiutalás vagy szövetségi MPP-hosszabbítás kapcsán. A hónapban ezidáig egyedül a ciprusi MPP volt olyan, ami némileg kilógott a sorból, de aki ismeri a külpolitikai folyamatokat és trendeket (márpedig ez szerintem elvárható egy képviselőtől), akkor az sem okozhatott nagyobb meglepetést. Ráadásul tudtommal a kongresszusi körlevélben a felmerülő kérdésre a kormány részéről több képviselő leírta, hogy egy hadjárat előkészítése részeként kéri megszavazni a javaslatot.

És akkor itt érkeztünk el a nemrég beadott izraeli AS témájához, ahol sajnos kormánykritikát is meg kell fogalmazzak, de erről majd később.

Szóval meglátásom szerint egy ideális világban úgy kéne működjön a hadjáratok előkészítése a kongresszus és a kormány viszonylatában, hogy a kormány a fennálló külpolitikai keretek között folyamatosan keresi a lehetőségeket és ha ötlet támad egy sikerre vihető és értelmes hadjárattal kapcsolatban, akkor kidolgozza a részleteket, egyeztet a szükséges partnerekkel és támogatókkal, majd az elkészült és konkrét tervet a kongresszus és a kvázi intézményként működő tiszti körlevél elé tárja. Annak egyszerűen nincs realitása, hogy minden egyes felmerült ötlettel, mielőtt bárkivel is tárgyalt volna róla a kormány, azonnal rohanni kell a kongresszushoz.

Államelméleti fejtegetésekbe nem szeretnék komolyabban belebonyolódni, de azért azt szögezzük le, hogy a kongresszus feladata nem a kormányzás és a napi ügyek vitele, hanem a kormányzat kontrollálása és adott esetben féken tartása. Nem a kongresszus feladata, hogy kitalálja, hogy egy hadjárat kapcsán kikkel miről kell tárgyalni és az sem a parlamentre tartozik, hogy melyik régiót támadjuk meg először, melyiket másodjára. Ez mind az operatív munka része, amit szükségszerűen a kormány lát el.

A kongresszus egyetlen feladata, hogy a képviselők felelősségük teljes tudatában megítéljék az eléjük tárt komplett javaslatot/tervet/stb és szavazzanak róla. Természetesen mondhatják azt is az egységbe tömörült képviselők, hogy nem szavazzuk meg, mert ez meg ez a feltétel hiányzik, megszavazzuk, de ezt meg ezt még el kéne intézni. Tehát van némi konzultációs mozgástere a parlamentnek, de még egyszer hangsúlyozom, véleményem szerint a részletek kidolgozása nem tartozik a kongresszusra. És ez az, amit joggal kérhet számon a kongresszusi ellenzék. Ez az a maradék néhány százaléknyi eset, amikor én magam is igazat adok nekik. Ha ezt a tájékoztatást több múltbéli kongresszus igényelte volna, akkor súlyos nemzeti tragédiákat előzhettük volna meg azzal, ha idejekorán kiderül, hogy az adott kormányzati terv hemzseg a lyukaktól vagy a hibáktól.

És itt szeretnék kitérni a kormányzati kommunikáció kritikájára. Sajnos a jelenlegi kormányzat sem tett maradéktalanul eleget feladatainak, ugyanis nem prezentálta egyik fórumon sem (kongakörlevél, tiszti körlevél) a részletes tervet, időpontokkal, célpontokkal, várható nehézségekkel és még sok-sok tényezővel együtt. A hangsúly itt a részletesen van, mert magát a hadjárat főbb pontjait, célpontot, stratégiai célt és egyebeket leírt a kormány. De ez nem elegendő!

Azt kell megérteni mindenkinek, hogy sokkal nagyobb kárt okoz az, ha egy hadjárat nincs előre beharangozva, a belpolitikai szereplők nem támogatják és/vagy nem is tudnak róla, mintha a kiszemelt ellenfél 24 órával hamarabb megtudhatja a lépésünket. Bármit is adunk be, minimum 24 óra el fog tellni a támadásunk előtt a javaslat átfutása alatt. Ebben az időintervallumban bármelyik ország bármilyen ellenintézkedést megtehet, amit csak akar és szükségesnek érez. Köthet új MPP-ket, behívhat segítő országot, gyűjthet magánpénzt, stb. Ezen a tényen az sem változtat szinte semmit, ha nem 24 órával a támadás előtt tudja meg magát az offenzíva lehetőségét, hanem mondjuk 48 vagy 72 órával korábban elolvassa a közlönyünkben.

Ráadásul a jelenlegi példánál maradva, Izrael egész komoly MPP-szettel halmozott fel a közelmúltban, az USA elleni harcok során, szóval mindenképpen fontos a siker érdekében, hogy minél többen értesüljenek az akcióról és minél többet legyenek gépnél az első, kucslfontosságú landolási csatánál.

Az AS egy igen nehéz műfaj a támadók számára, mert a védőknek csak egyetlen csatát kell megnyerni a háború lezárásához, az elsőt. Egy csatát szinte bárki, bárki ellen tud nyerni, ha áldoz rá elég pénzt valaki. Mivel nálunk, tudtommal senki sem tör colin lantrip-szerű magaslatokba az RL pénzköltést illetően, ezért nekünk a szervezettséggel, tömeges részvétellel kell operálnunk.

Továbbá fontos, hogy ne nézzük hülyének a leendő ellenfeleket. Nyilván minden érintett ország tudja, hogy ki(k) ellen irányul valójában a légicsapás. Ezért megint csak azt mondom, hogy a részletekre kiterjedő tájékoztatás semmi, de semmi negatív hatással nem járhat a háború kimenetelére vonatkozóan. Sőt! Inkább pozitív hatások várhatóak.

Maradok tisztelettel:
ics