[ICS] 12 év az erepen, azaz az index boom évfordulója (visszaemlékezés)

Day 4,830, 11:25 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Sziasztok!

Nagyon régen nem jelentkeztem már új cikkel, de ma este úgy éreztem, hogy illendő megemlékezni a neves évfordulóról. Február 9 a karakterem születésnapja. Önmagában ez még nem tenné közérdeklődésre számot tartó nappá ezt az esős, néhol havas téli napot. Ez a nap azonban egyben az ún. index generáció születésnapja is egyben. Én személy szerint az index cikktől részben függetlenül, egy kedves barátom meghívására érkeztem, de ettől még vitathatatlan, hogy a hírportál cikke indította el azt a felemelkedést, ami aztán hosszú évekre világhatalmi pozícióba repítette országunkat.

Tehát pont ma van 12 éve, hogy először beléptem a játékba. Mivel 12 év az ember életében egy jelentős periódus, úgy éreztem, hogy kéne írnom egy összegzést a saját "pályafutásomat" és a közösség, valamint a játék (vissza)fejlődését illetően.

Amikor beregisztráltam, még teljesen más jellegű játék volt ez. Sokkal nagyobb szerepe volt a közösségnek. A harci modul kevésbé volt mindenek felett álló.

Akkoriban nem volt még autoattack, tehát nem kellett minden nyitott háborúban legalább 24 óránként elindulnia egy csatának (egy-két extrém kivételtől eltekintve ma ez így van). A taktikának és stratégiának is sokkal nagyobb szerepe volt, hiszen létezett még blokkolás (amelyik országot támadott egy másik, nem támadhatott meg senkit, amíg be nem fejeződött a csata. A csata lezárásának egyik módja a visszavonulás volt. A védekező vagy a támadó ország elnöke dönthetett úgy, hogy nem kívánja végigvinni a 24 órás ütközetet és egy gombnyomásra automatikusan elvesztette azt. Ez elég értelmetlenül hangozhat a mai viszonyokhoz szokott olvasónak, de higgyétek el, akkoriban hatalmas jelentősége volt ezeknek!

Volt lehetőség egy időben több csatát is indítani. Tehát ha egy blokkoló ország a csata vége előtt pár másodperccel megtámadta egy másik régióban a blokkolni szándékozott országot, újabb 24 órára befagyasztotta annak támadási lehetőségeit. Ez volt a permablokk.

Sőt, volt lehetőség ún. fullblokkra is, ami azt jelentette, hogy egy régión RW futott és azt támadta meg egy blokkoló. Ebben az esetben a névből lehet már következtetni: nem lehetett visszavonulni, tehát ez volt a tökéletes támadás-megakasztás.

De a blokkolásnak is volt ára, ugyanis ha egy ország megtámadta a másik eredeti területét, aktiválta annak teljes MPP-szettjét, míg a sajátja inaktív maradt. Ezzel aztán gyakorlatilag az összes nem eredeti területét le tudta vadászni a megtámadott ország. Ne felejtsük el, hogy bőven a TP medálok előtti időről beszélünk, ahol mindegy volt, hogy valaki a saját vagy a szövetséges csatájában üti-e el a wellneszét. Egyébként ütésekre is jóval kevesebb lehetőség volt. A "kajás-kör" nagyjából 10 ütés volt, amit ki lehetett egészíteni 0,5 goldos pakkal, de abból is maximum 40 goldnyi volt felhasználható. A csatáknál volt ugyan szerepe a falépítésnek, de az epikus csaták mindig az utolsó percekben dőltek el. Nem volt elég áttolni a falat, hanem el kellett érni egy bizonyos előnyt is. Ha ez nem volt meg, a csata gyakran hosszabbításba csúszott, amíg valaki el nem érte a szükséges előnyt.

Ez csak néhány kiragadott példa volt a jelenleginél ezerszer bonyolultabb játékmenetre. De csak az érdekesség kedvéért egy extrém történet álljon még itt!

Egyszer a lengyelekkel versenyeztünk egy franciaországi bónusz-régióért és nem akartuk a véletlenre bízni, hogy ki támadja meg F5 csataindítással, ezért olyan trükköt találtunk ki, hogy megkértük a németeket, akik velünk szövetségesek voltak, hogy adjanak be a lengyelek felé egy MPP javaslatot. Az MPP akkoriban goldba került, ahogyan a csataindítás is. A szavazás ideje alatt a németek beérkező javaslata "kiblokkolta" az aranyat a lengyelek kincstárából, így nem maradt pénzük csataindításra, amit mi kihasználva beelőztünk és a lengyel elnök cikkben dühöngve kérte számon az adminokat a bug miatt. Majd persze szégyenében törölte, amikor rájött, hogy a magyar trükk vezetett a vereségéhez.

Na ezeket a lehetőséget szépen lassan leépítette a fejlesztőgárda. Lépésről lépésre szűkült minden és egyre inkább tolódott el a pay to win játékmód felé a harci modul. Mára ez oda jutott, hogy gyakorlatilag nincs taktikai lehetőség. Nyithatsz akárhány háborút, megtámadhatsz akárkit, akármit csinálsz (kis túlzással) 24 óránként indul a csata. Szerintem a legrosszabb két lépés az autoattack és a végtelen csoki- és goldvásárlás megteremtése volt. Az első szimplán degradált minden elért eredményt és még a korábban hatalmas epik csatákat hozó éles háborúkat is végtelen pingponggá silányította. A második pedig szimplán szétszakította a közösségi jelleget és élesen elkülönítette egymástól a mastercardos játékosokat az átlagos karakterektől.

Idővel ez odáig fajult, hogy ma már RL pénz befektetése nélkül is az élmezőnybe tartozhat valaki, ha elég jól farmolja az ingame javakat.

Nem szeretnék senkit lehangolni, vagy demoralizálni, de a játék közösségi jellegének visszaállítására 0, azaz nulla esély van. Ha az adminok fejlesztenek is valamit, az általában csak a harci modul toldozgatása-foldozgatása, a játék egészét érintő érdemi változtatást nem fognak eszközölni. Nekik bőven elegendő az, ha eldöcög a jelenlegi bevételszinten a biznisz.

Ami a saját játékomat illeti, kezdetben, nagyjából az első egy évben csak tanultam és figyeltem a dolgokat. Számos olyan játékos volt akkoriban, akivel ugyan gyakran nem értettem egyet játékcélokban, vagy stílusban, de a bonyolult stratégiai dolgokat nagyon jól értették és lehetett tőlük tanulni. Idővel aztán újságírásba kezdtem. A sajtómodul nagyon hosszú ideig játékélményt nyújtott nekem. Szerettem kifejteni gondolataimat mindenféle témában (eleinte főleg külpolitika, harci taktika, stb.) és szerettem válaszolgatni a kommentzónában felmerülő kérdésekre. Lehet, hogy az idő szépíti meg az emlékeket, de akkor még valahogy voltak konstruktív viták is. Mára ez szinte teljesen kiveszett.

Aztán egy idő után, 2010 folyamán belevágtam a politikai modulba is. Nagyjából 4 éven keresztül, 2014 közepéig-végéig, egy-két kivételtől eltekintve kormánytag voltam. Aztán egyszer-egyszer még visszatértem, de akkor már nem okozott játékélményt ez, így nem erőltettem. Ez idő alatt gyakorlatilag mindent kipróbáltam. Voltam kisegítő államtitkár, miniszterhelyettes, hadügyi-, külügy-, kommunikációs-, oktatási-miniszter, alelnök, elnök, szövetségi összekötő, szövetségi vezető, szövetség alapító, pártelnök, kongresszusi képviselő, kongresszusi tisztviselő, szóvívő és nagyon sokszor tanácsadó is.

Ezzel a tanácsadóval kapcsolatban sokszor ért kritika, ami arra volt visszavezethető, hogy sok-sok játékos volt az évek során, akit csak úgy beírtak a kormányok és valójában nem csináltak semmit tanácsadóként. Aki volt velem egy kormányban, az tudja, hogy nálam nem ez volt a helyzet. Én mindig próbáltam azzal segíteni az éppen aktuális döntéshozókat, hogy a kormányon belül képviseltem egy sajátos nézőpontot. Ez volt, hogy népszerű volt, volt, hogy népszerűtlen, de engem nem különösebben érdekelt.

Azt szeretném még hozzátenni, hogy bárki felkért, annak segítettem. Soha nem ajánlottam magam, hogy had legyek már benne, nem ragaszkodtam soha pozíciókhoz. Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de én amikor pozícióban voltam, a pozíciót csak eszköznek tekintettem, hogy elérhessek valamit, ami szerintem jó irányba vinné az országot vagy a közösséget. Persze aztán volt olyan is, nem is egyszer, hogy utólag beigazolódott, hogy mégsem biztos, hogy a legjobb döntést hoztam, de ez sajnos a játék része. Ilyenkor mindig vállaltam a politikai felelősséget. Elnökként impícset (bizalmi szavazást) kértem magam ellen, miniszterként a következő hónapban nem vállaltam kulcspozíciót, stb.

2015-2016 során új játékcélt választottam magamnak: a szlovák TO megvalósítását. Mivel ennek jelenleg aktuálpolitikai vonatkozásai lennének, én pedig megfogadtam, hogy politikamentesen szeretném ezt a visszaemlékezést megírni, ezért ebbe nem mennék bele részletesebben.

Mindenesetre büszke vagyok arra, hogy az évek során elértük a céljainkat ott és egy stabil, jó hangulatú és összetartó közösséget sikerült létrehozni és fenntartani.

Korábban azt mondtam, hogy a közösségi jelleg visszahozatalára nulla esély van. Ez azonban nem csak a fejlesztők felelőssége, hanem a játékosoké is. Tulajdonképpen a harci modul közösségi értelemben értelmetlen. A harci modul arra jó, hogy az emberek építsék a karakterüket és kész. Tulajdonképpen mi a különbség a győztes és a vesztes oldal között? Az Asteriában a tankok többet tudnak farmolni pénzbefektetés nélkül. Az átlagos szerb vagy macedón játékos, aki nem akar pakkot venni, nem akar tank lenni, miben különbözik a magyar vagy a horvát átlagjátékostól? Lényegében semmiben. Maximum annyiban, hogy gyakrabban van az országuk a térképen és a nemzeti büszkeségük ki van elégítve. Bár mivel ez már sok-sok éve így van, nem hiszem, hogy ennek különösebb élmény értéke lenne náluk. Ráadásul a saját szövetségeseik is folyamatosan grasszálnak az eredeti területeiket különböző TW-k miatt, szóval nem sokban különbözik a vesztes oldaltól a sorsuk.

Tudom, hogy idealisztikus, de én annak örülnék, ha teljességgel kívül helyeznénk magunkat az értelmetlen harci modulon és nem aszerint fogalmaznánk meg a közösségi céljainkat, hanem jobban figyelnénk a többi modulra: politikára, sajtóra, amik képesek játékban tartani az embereket és képesek közösséget teremteni. A harci modul nagyon ritkán képes már erre.

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy aki ezt céljának érzi, ne kövesse azt és ne harci modulban élje ki magát! Én magam is veszek pakkot hónapról hónapra, én is szoktam BH-t, SH-t szerezni. Ez ugyanúgy legitim játékcél, csak szerintem a közösség megtartásának útja nem ez.

Köszönöm annak, aki elolvasta és annak is, aki véleményt mond róla!

Maradok tisztelettel:
ics
random szlovák állampolgár