Phoenixből való távozásunkról

Day 1,136, 02:41 • Published in Hungary Poland • by AThompson

Nos kiléptünk a Phoenixből. Egy pár dolgot szeretnék elmondani ezzel kapcsolatban, mivel mondhatni aktív résztvevője vagyok a dolognak.

Először is a Phoenixből való kilépésünk régen érett, de most jött el igazán az ideje. Az eRepublik szövetségei hosszú távon halálra vannak ítélve és minél több a kudarc annál hamarabb halnak. A Phoenix országok mindegyikében megtapasztaltuk az elmúlt hónapokban, hogy milyen az mikor szar játszani. Ez nem feltétlenül a szövetség miatt van benne voltak az admini döntések, a folyamatos változtatások. Szerbia koronaékszerét Liaoninget irgalmatlanul könnyen vette el az EDEN, Magyarországot eltörölték, Németország az új katonai modulban kétszer tűnt el a térképről és ez szar volt. Ha az emberek nem szívesen jönnek fel játszani, akkor előbb utóbb elkezdenek valaki okolni. A Phoenix olyan dolog volt, amit lehet okolni. A legtöbbet ostorozott dolog a kormány, de a mindenkori szövetségünk szorosan a nyomában van.



Az alap probléma az, hogy egy ekkora méretű szövetség akkor lenne kezelhető, ha a tagok tökéletesen lennének kontrollálva és egyenletesen teljesítenének. Értem ez alatt, hogy mikor picit költeni kell, akkor költenek és nem sunnyognak. Ezzel szemben a helyzet a következő volt : a tagok előbb simán csak szájba lettek verve vagy inaktívak voltak, majd vagy próbáltak lélegzethez jutni, vagy folytatták a semmittevést. Ha egy nagyobb ország háborút kezd egy kisebbel és eltörli annak az országnak jó időre elege lesz mindenféle háborúskodósból. Ez történt Portugáliával, és Németországgal is.



Egy ekkora szövetségen belül az országok közötti erő különbségek szintén kényes dolgok. A PEACE három lábú ( Indonézia, Szerbia, Magyarország ) szövetség volt. A Phoenix viszont jó ideje kettő ( Szerbia és Magyarország ), azzal a kiegészítéssel, hogy néha napján egy-egy ország tényleg odatette magát. Ezeken kívül egyedül a franciák nyújtottak egyenletesen jó teljesítményt Spanyolország és Kanada ellenében is szimultán. Törökországnak ahogy előre látható volt jót tett a háború a görögökkel. A törökök lelkesek, fejlődnek és elkezdenek majd kötődnia a játékhoz, ami egy sikeres eOrszág egyik alapja. Macedónia lakosságának jó része Szerbiában élt mielőtt az ország bekerült a játékba és sokan még mindig a szerb hadsereg tagjai.

Az utóbbi bő egy hónapban a szövetségen belüli kommunikáció még a hozzán közel álló országokkal is elhalt és igazán szoros együttműködés csak Szerbia és Magyarország között volt. Ennek több oka van. Egyrészt a Natural Enemy bevezetése rendesen betett a nagy hódító hadjáratoknak. Ha ugyanis belekerül egy ország egy ciklusba abból nagyon nehéz kiszállni. A hasonló erejű párok közül (Románia-Magyarország, Görögország-Törökország) egyik sem tudott tartós sikert elérni részint mert az erőviszonyok kiegyenlítettek részint pedig mert a szövetséget egyáltalán nem érdekelte az újabb román-magyar vagy török-görög tili-toli. Ennek ellenére a magyar sebzés jó része Máramarosba a töröké pedig Észak Ciprusban folyt el feleslegesen.

Szerbia, hogy búzát szerezzen elég csúnyán leapasztotta a készleteit, míg voltak olyan országok, akik ültek az aranyukon és nem csináltak semmit. Ha az első Federation of BiH csatában 5 ország felszerel 2-2 tankot 30-30 arannyal, a szerbek nem buknak. Szart rá mindenki. Mi ütöttünk, a szerbek ütöttek a többi ország pedig próbálta elsunnyogni a dolgot, és hagyni hogy a nagy testvérek megoldják amit meg kell.
A Phoenix utolsó két hónapjában Szerbia és Magyarország volt az, aki ide-oda ment tüzet oltani. Ha kellett Németországba, ha kellett Oroszországba. Ebből kezdett elegünk lenni a szerbekkel nem rég.
A Phoenix túl nagy túl sok nyitott fronttal, ahol nyerni kellene és túl kevés igazán aktív országgal, akik hajlandóak költeni.

Meg hánytuk-vetettük a dolgot a szerbekkel és arra jutottunk, hogy ideje lelépni. Sokan talán visszalépésként értékelik majd amit most mondok, holott logikus:


Szeretnénk valami kicsit és ésszerűt csinálni.
Szeretnénk 4 olyan országot, akikre mindig lehet számítani és amelyek megfelelő erősek ahhoz, hogy sikereket érjünk el velük.
Nem akarunk nagy bürokráciát, szobákat 60 emberrel, akiknek elvileg az lenne a feladatuk, hogy segítsenek, de csak ülnek.
A napokban fog kikristályosodni, hogy merre is megyünk, de egy dolgot nem engedek, ha rajtam múlik : hogy PEACE 3-mat csináljunk.

A kilépést deklaráló cikkek alatt már láttam feltünedezni az “indók jók lennének” vagy az “oroszokat be kellene venni” kommenteket. Nem. Nem akarunk újabb nyitott frontokat. Egy erős és kontrollált regionális szövetséget akarunk, akiknek Európában vannak közös céljaik és nem valahol a Távol Keleten.

Egy pár dolog még :

Nem ugrottunk az ismeretlenbe, nem fogunk függni a levegőben sokáig.
Nem akarunk ugyan abban a hatalmi viszonyrendszerben maradni, ahol eddig Phoenix országként voltunk.
Több ország erősen megharagudott ránk a távozásunk miatt. A szövetség két alaptagjának kilépése szerintem már rövidtávon is a Phoenix végét fogja jelenteni.


Szia Phoenix jó volt veled.





Lengyelországról - betoldás -

Én a múlthavi tárgyalásokból kimaradtam, de most többedmagammal (Nalaja, GregoryG) én vettem át a tárgyalások fonalát Lengyelországgal. Sok konkrétumot nem mondhatok, mert minden formálódik még, de a lengyel közvélemény jó része a magyar MPP mellett van, ahogy a kongresszus egy része is. Egy egyeztetés nélkül beadott MPP biztos kudarc lenne és valószínűleg aláásná a lengyel-magyar kapcsolatokat is. A lengyel kormány bizonyos feltételek mellett belemenne az MPP-be, amellett hogy a döntési helyzetben lévők támogatják is.
A lengyel MPP-t én támogatom, ugyanis úgy gondolom velük tudnánk együtt dolgozni és szeretném, ha kicsit kiszakadnánk az ATLANTIS/EDEN-PEACE/Phoenix kettősségből.
A dolog folymatosan alakul, sok beszéd, sok óvatoskodás, de normális tempójú haladás.
A négy ország közül, akiket fent említettem mind a négy támogatja a lengyelekkel való szövetséget, részint mert nincsen semmi bajuk velük, részint pedig mert fun lenne.

Több infó később.

Pá