Join the new world

NEMZET, EGYSÉG, MUNKA

Egyre szörnyűbb programok jelennek meg. Ráadásul valóban igaz, hogy nem sok szerepe van a politikában a képviselőknek, így én nem programot jelentetek meg. Inkább önéletrajzot közölnék, ismerje meg a választó, hogy ki vagyok, ez alapján szavazzon rám holnap Nyugat-Dunántúlon (vagy ha úgy tetszik, Western Transdanubiában):

Amikor megjelent az Index-cikk, azonnal regisztráltam, mert féltettem az országot a románoktól. Regisztráció után mindjárt fel is léptem a mibbitre, mert egyrészt ezt javasolták, másrészt egy csomó mindent nem értettem a játékban (tényleg elég bonyolult). Hála az idősebbeknek, főleg a Szolidaritás Párt tagjainak, elég gyorsan kiismertem magam az alapfunkciókban.
Mivel otthon még annyit se kerestem, amennyibe egy q1-es kaja került, 3 nap után leléptem matyi180 ausztriai cégébe. Ott dolgoztam pár napig, majd amikor kaptam egy kitűnő ajánlatot, Indonéziába távoztam. Szegény Matyi teljesen jogosan rossz néven vette. De nem felejtettem el a bőkezűségét, amivel mindig emelte a fizetésemet, és amikor eljött az osztrák TO ideje, visszamentem hozzá és elég sokáig nála dolgoztam.

Az osztrák TO-val kerültem bele a politikába. Talán még máig sem eldöntött, hogy kellett-e, vagy nem. Az biztos, hogy ha sikerül Chiccót impeachelni, most miénk Ausztria. De nem sikerült, az erőteljes kormányzati nyomásra volt, aki visszalépett, nem volt 2/3-unk. Mindenesetre felemelő volt bemenni az #erepengbe és szerényen érdeklődni Isy-től, DKN-től és Chiccótól, hogy mégis, mi a rossebnek kell nekik egész Ausztria, amikor senki nem is lakik benne?! Persze én nem tárgyaltam, csak érdeklődtem🙂

A diplomácia egyébként még hamarabb megfogott. Egynapos voltam, amikor Kovacskoko közzétette a szabad nagykövetségek listáját, én meg gondoltam egy merészet és jelentkeztem. A válasz borítékolható volt, kicsit várjak és tanuljak még. Mégis, másnap újabb levelet kaptam tőle: válasszak a listáról. Így lettem lengyel nagykövet. Jó velük beszélgetni, olvasni, szemlézni az újságjaikat, jelentős diplomáciai szerepem azért nem volt velük🙂

Viszont a lapszemlézés vitt a Szolidaritás Párthoz. Amíg nem voltam 7-es szintű, hogy saját újságom lehessen, a baluro szerkesztette Összefogásban publikáltam a lengyel és horvát lapszemléimet. Amikor elértem a megfelelő szintet, megalapítottam a Panorámát, amit még mindig próbálok külpolitikai témájúként fenntartani🙂

Kezd sok lenni a bekezdésvégi smiley. Ennek a végére most nem teszek.
Visszatérve a németekre, még Ausztriában élve böngészgettem az eladó cégeket. Tekintve, hogy Ausztriában nem lakott senki, nem nagyon vették a termékeket. Így találtam egy q1-es food céget 3000 stock búzával 35 aranyért. Mivel már tudtam a közelgő német-osztrák Anschlussról, rácuppantam. Sokalltam az árat, ezért írtam a tulajnak. Erre felemelte 37-re. Kértem kölcsön baráttól pénzt és annyiért már megvettem🙂 Utána sokáig parlagon hagytam, letéve matyi180-nál, remélve, hogy bekövetkezik, amivel DKN-ék fenyegetőznek, a német baby boom, de szar se történt. Így aztán beindítottam és most Magyarországra csempészek naponta már több mint 100 kaját. A munkások is magyarok és többet keresnek, mint Magyarországon. A német adókat is kijátsszuk, hátha csökkentik majd.
Másik üzleti vállalkozásom megelőzte Pepe kenyéjgyáját. Egy befektető megkeresett, hogy kamatoztatnám-e a 40 aranyát. Rövid gondolkodás után ráálltam. Kértem az MNB-től állami támogatást, adott is bőkezűen. Felvettem tíz munkást, javarészt a szociális foglalkoztatóból és uccu neki! A gyémántot is csempésztem, mégpedig Magyarországra. Esetleg néha a japán piacon adtam el, de ez rizikós volt, mert volt, hogy napokig nem kellett nekik. Szerencsére a cég nyereséges volt, a tőkét meg nem vonta ki belőle a befektető, így tudtunk raktárra termelni. Mára ez a cég is az enyém lett, a befektető bezárta volna, én viszont kardoskodtam, hogy tartsuk meg. Hiába, az első cég az ember szívéhez nő🙂 Így aztán nekem adta, majd apránként kifizetem neki.
Végül egy IRL barátom, aki a hétvégén megvilágosodott, abbahagyta a játékot. Az ölembe hullott a gift cége, amelyet most Hortensia Ajándék néven én viszek tovább.
Szóval most itt állok három céggel, 45 arany adóssággal a választások előtt. De nem félek a jövőtől. A cégeim mind nyereségesek, magyarokat foglalkoztatnak és magyar piacra termelnek. Az adósságokat pedig apránként vissza fogom fizetni.

Első hónapomat kemény munkával töltöttem eRepublikban. Nagy marhaságot nem csináltam. Ezután is így tervezem a tevékenységemet. Szavazz nekem bizalmat!