GÁTmaxx

Day 3,160, 10:58 • Published in Hungary Hungary • by szenzorosintegracio

Het evvel ezelott ezen a juliusi napon alakult meg az eMagyar Regularis Hadsereg egyik legkivalobb szazada a Gabor Aron Tuzerei.
Ezen jeles nap alkalmabol minden GÁTmaxx-oló kommentelo 10.000 cc-vel gazdagodik.



GÁTmaxx baby!

EDIT

Igen, nekem ezzel itt vege. Engedjetek meg, hogy egy kedves szazadtarsam szavaival bucsuzzak remelem nem haragszik meg erte!

Az utolsó magyarok

Az ősz legvége volt. Hideg és szomorú. Az utolsó kilenc magyar fegyverrel a kézben körülállt egy halottat, akit szemérmesen kezdett elfedni a korán jött első hó hűs leple. Hősies, nagy csatát vívtak, és végre megsemmisítették a régi hatalmas ellenséget, a tizedik magyart.

- Győztünk?
- Még nem.
- Hogyhogy?
- Valakit közülünk a románok fizettek, és ellenünk harcolt egykor. Megbízhatatlan, könnyen lehet, hogy még most is jetibérenc, oláh kém. Halál rá!

A többiek kiköptek, ezzel mondva ítéletet. Egy újabb ember hanyatlott a földre. Az utolsó nyolc magyar komoran állt a fagyos szélben, de nem fáztak. Fűtötte őket az indulat.

- Ennyi hát?
- Szép is lenne.
- Ehhh… pedig már így is alig maradtunk.
- És miért? Az olyan trollok miatt, akik csak acsarogni, harapni tudnak, mint a veszett kutyák. Elüldöznek mindenkit. Elveszik az életkedvünket. Tartozunk a jövő generációjának annyival, hogy egy trollmentes világot hagyunk rájuk.

A troll még beszólt személyesen mindenkinek, aztán golyók járták át a testét. Az utolsó hét magyar úgy érezte, hogy igazságot szolgáltatnak. Aztán megszólalt az egyikük, és már csak hat vélte akként.

- A barátaim és a testvéreim vagytok mind.
- Így igaz.
- De van itt valami, ami nem hagy nyugodni – és itt jelentőségteljesen egyik társára néz.
- Ne csináld már! – fakad ki az érintett. – Én veletek vagyok.
- Úgy mint Burgenlandnál, hazaáruló?

Kimagyarázni már nincs idő. Füstölögnek a gépfegyvercsövek. Az utolsó hat magyar tárat cserél. Biztos, ami biztos.

- Akkor vége…
- …lenne, ha itt mind valóban magyarok lennénk.
- Mire gondolsz?
- Nézzük meg az igazolványokat!
Begyűjtik a dokumentumokat, egy különbözik a többitől.
- Nocsak! Valaki útlevéllel jön a saját hazájába? Hát nem érdekes?
- Szórakozz ám a… Tudod, hogy neked gyártom a fegyvert odakint, hogy több ellátmányt kaphass.
- Bocs, de nem értek polákul.

A jajjszó hazai, de a könyörtelen eltökéltség is. Lengyel-magyar két jóbarát, de a lengyelmagyar ellenség. Az utolsó öt hazafi mély lélegzetet vesz. A levegő haláltól és rosszindulattól terhes.

- Megtisztultunk…
- …néhány féregtől, de akad itt még métely, ami mérgezi a közösségünket.
- Mondd!
- Mind tudjátok, hogy miért állunk ilyen rosszul. Az államkincstár páncéltermei üresen konganak. Tolvaj fosztogatja az ország javait. Márpedig bűnözőkre nincs szükségünk.
- Nem igaz! Úgy kaptam az aranyat! Meg különben is a collect-es kivételnél tűnt el a pénz, Meg vissza is lett fizetve. Ja meg szövetségi tankolásra ment el. Arról nem beszélve, hogy nem is én voltam!

A tolvaj térdre omlik, hazudik, tagad, és viszontvádol, ahogy eddig is tette, de most nem menti meg semmi. Az utolsó négy magyar halálra ítélte.

- Végre olyan lesz ez az ország, amilyennek lennie kell – szólal meg a veterán katona. - Büszke vagyok rá, hogy veletek harcolhatok
- Akkor miért nem teszed gyakrabban?
- Mit értesz ez alatt?
- Honnan jöttél ide?
- Koreából. Vagy várj csak! Nem is. Thaiföldről. Hmm… vagy Tajvanról?
- Akkor azért nem láttalak a lövészárokban a romulánok elleni csatában.
- Jó, jó, de én azért hajtok a BH medálokra külföldön, mert abból gyúrok, és amikor szarban leszünk, majd úgyis csak én tudom megmenteni a bőrötöket.
- Én ott voltam Pest elesténél. Te?
- Ööö… hát egy következő megmentésre gyúrtam. De rohadjak meg, ha egy ilyen kekeckedő bandával maradok. Elmegyek oda, ahol szívesebben látnak.

A medálvadász fogja a málháját, és elindul. Sok mindenen túl van már, megél a jég hátán is, nevét rettegik mindenfelé. Csak itthon nem tisztelik. Az utolsó három magyar lelkiismeretfurdalás nélkül lövi hátba.

- Bevégeztetett - dünnyögi a megmaradtak egyike, a másik kettőt fürkészve. - Menjünk, ünnepeljük meg! A pártszékházban akad pia bőven. A legutóbbi kongaválasztás győzelmi partijáról maradt.
- A legutóbbi elcsalt kongaválasztásról?
- Dehogy csaltunk! A nép akarata érvényesült. De már kit érdekel? Na gyertek, igyunk!
- A részemről én nem bratyizom egy aljabicskás bolsilibsikomcsinácival.
- Akkor dögölj meg! - sziszegi, és a harmadikra néz. - Elvtárs?
- Én csak TO-zni voltam nálatok - vonja meg az közönyösen a vállát.
- Hát ezt beszoptad, haver - vicsorog a vádló.

A politikus még alkudni próbál, ígér pénzt és hatalmat. Bullshit-halomba próbálja fojtani az ellenfeleit, amíg puskatussal a gégéjére nem vágnak. Az utolsó két magyar a pufajkájába bújtan, addig veri az áldozatát, amíg az végső hazugság el nem hagyja az ajkát, aztán összenéznek.
Szemükben éles pengeként villan a gyűlölet.

by Rodric
2011-12-14