Az utolsó ereptali
Nintsen
Vidáman, szinte fütyörészve zártam be a kaput és ültem ma autóba, hogy elmenjek a talira. Az eső elállt, a forgalom gyér, szinte nulla, lehet táncoltatni a fordulatszámmérőt, mikor az erdők között kanyargó úton kiérek a faluból és belátok egy-egy völgy páradús messzeségébe: ez már ősz. A színek is, az ég is, később a napraforgó és kukorica, a beavatottakon kívül ismeretlen illata alapján is. Hamar beértem, letettem az autót és metróztam, mert le van zárva a fél város. És az a metró csak a Deákig jár. És én ezt nem tudtam.
Mérhetetlenül fájdalmas egzisztencialista rinyálásom tulajdonképpen itt kezdődik: a Deáktól a szlovákig gyalog mentem. Utoljára a portugál-magyart néztem a Mikszáth téren, de akkor söröztem, és végighőbörögtem a körutat, olyan eufóriában, amit utoljára a TV-székház ostromakor éreztem, és annak már tíz éve. Elszoktam a belvárostól. Elszoktam az emberektől, és a tömegtől. Ostoba fapados turistáktól meg főleg. Elszoktam a belvárostól. Zsebesek méregetnek, de szemkontaktus után hagynak. Legalább ők észrevesznek.
Itt ül velem szemben egy fiatalember. Nem a Tüzérjani, aki a matekért rinyál, meg feladatsort küld, hogy miez, hanem egy meglett fiatalember. Mosolyog, próbál alkalmazkodni a szituhoz. Ketten vagyunk, oldódunk, kóstolgatjuk a beszélgetés fonalát.
Hupák is elmehet a retkesbe, harmadszor hívom, nem veszi fel. Legalább ne hitegetett volna, hogy jön. Háromszáz méterre tőle jöttem el a kertje alján, akár velem is jöhetett volna, ha már vonatjegyre nem telik neki. Kivénhedt szottyadt buzeráns.
Nézem a meglett kváziférfi tantárgya irodalomanyagát, és csak két könyv ismerős: Eliade és Weber. Műveletlen vagyok. Lassan három, Herci most végez, és elmegy vacsorát főzni. Régi szép idők. Megöregedtünk.
És ahogy hallgatom, ahogy ez a fiatalember több alkoholt döntött le egyetemista élete első egy hetében, mint én öt év alatt összesen (doktori iskola nem ér, az már nem egyetem, munka mellett csinálja az ember), és annyi kosarat kapott, mint amennyi nőt én nem is ismerek, egyre jobban úgy érzem, öreg, és fáradt vagyok.
Baszódj meg Hupák, te voltál ennek a közösségnek a szíve.
Az a jómellű csaj bombajó seggel és azzal a piszkafa nyakiglábbal, akik bementek most, Schelling lenne?
Kérem a számlát. Két kóla, ötszázhetven. Pincér mondja, emlékszik rám. Mondom két éve voltam itt utoljára. Itt volt az első randim Hercivel, mert Jani átment matekből és én elvittem vacsizni, amiből uzsonna lett. Ha Jani, nevezzük ezután Jánosnak, meg a matekbajai, meg a nőkről alkotott tévképzetei nincs, Herci sincs. De mostmár tudom, Jánosunk érti a csíziót. Tudja, hogy egy büdös k.-val úgy kell bánni, mint egy büdös k.-val. Másodév végére magfogja egy kettesalá pinyurek, és többé nem ereszti. Így végzi mind. Emlékszem. A legnagyobbivók, legnagyobbcsajozók, partyördögök a végére pedáns, absztinens papucsok lettek. Megfogták őket, és ők élvezték a kalitkát. Jánosunk jó apa lesz, egy olyan nő mellett, amilyet most még észre se vesz.
Pincér mondja, emlékszik, nyolc éve itt dolgozik. Tíz éve voltam itt törzsvendég, nyolc évvel ezelőtt pedig abba kellett hagyjam a minden esti sörözést. Kever valakivel.
Búcsú.
Be kell ugorjak a Birodalmi Szentélybe, mert fogytán a budipapír otthon.
Hajtok végig a ködfoltos, nempesti tájon. Ez már ősz. Látszik a színekből, és az illatokból. Ezt csak a beavatottak ismerik. Forgalom alig, a rádióban kellemes zene szól. Ennyi volt. Ez a játék meghalt. Megöregedtem. Hupák kertje végében köpök egy szemléleteset az anyósülés szőnyegére. Nézem a leszálló ködfoltokat. Ez már ősz. Megöregedtem. Ez már nem az én világom.
Ez már nem az én világom. Az erdő szegélyezte völgyben kanyargó félhomályban egy súlyosan környezetszennyező Volkswagen térít magamhoz, amit kanyarban, öntudatlanul visszaváltva akarok előzni. Kapcsolok, és inkább pekingiesre váltom a figurát: nulla követési távolsággal sikerül hetvenre felgyorsítsam.
Herci már nem szervez. Én se. Mi lesz? Semmi. Ennyi volt. Kinyitom a kaput. Szemben a kutya ugat. Szomszéd nevetve kérdi: autóval sörözni? Mondom, megöregedtem.
Megöregedtem.
Comments
Elsőzni nem fogsz, mert az buzikás.
második...
Mi ez a cikk? Motiváció öngyilkosjelölteknek?
Az utolsó ereptali
https://www.erepublik.com/en/article/2613572
Szervesen kapcsolódik:
https://www.erepublik.com/hu/article/az-utols-erepublik-tal-lkoz-marg-j-ra-2613551/1/20
Innen loptam a címet.
Vén fasz lettél, ez van.
Vén kurva.
Így 50 felé nem te vagy az egyetlen aki öregnek érzi magát
,,Ennyi volt. Ez a játék meghalt. ''
"amit utoljára a TV-székház ostromakor éreztem"
.
ahhoz képest a köpenyeged elég nagyot fordult
Hát igen, van itt egyáltalán 40 év alatti?
Valamikor szeretem az őszt. Most már nem. Az elmúlásra emlékeztet.
Lassan elmennek a barátok. Én még itt vagyok, talán egy ideig.
Mikor az első szerelmed halálhírét olvasod a facebookon Pekingben, na onnantól mindegy.
ejj ti nyígtok??? 😛
Eliade: A szent és a profán c. műve nagyon tetszett, jöhet a jeticsicskázás.
Ez a vallások története, amit János kell olvasson, és én románul olvastam. Jöhet a jeticsicskázás.
Senki nem tehet róla ha idegen nemzet országába születik.
Arról sem ha a lelke megtört emiatt.
.
Max arról tehet ha a világnézetét és barátnak látszó embertársait úgy válogatja mint más a büdös zokniját.
Senki nem kíváncsi az úgynevezett véleményedre.
Honnan tudod?
én mindkettőtök véleményére kíváncsi vagyok
Lesz még ismétlés!
nagyon sajnálom hogy megöregedtél...ha nyújt némi vigaszt tájékoztatlak hogy 20-25 év múlva mi is megöregszünk...
Minden egyes nap öregszel, még ha nem is akarsz erről tudomást venni.
Nihilista hozzáállás,
Bakunyin lubickol. Ejj.
XD
Sarka PétreR.
🙂
olyan bort igyál amiben nóta van baszki...
like, endorse nintsen, csóróság van
Pedig Herci szerint fajin az új pasid, igazán elhozhattad volna.
nem hívtatok!
Volt róla cikk!
Na jo elmegyek egyre
(A)
kb enyi
🙂ű
következő ereptali lehetne a káposztafeszten, jövő héten
lámpaoltásra felkészülni
Tegnap Moszkvában tartottam egy ereptalit.
Mindössze egy fővel volt kevesebb résztvevő, mint Budapesten. Vagyis egyedül voltam.Azért kettesben jobb lett volna. Bárkivel.
Annyira szeretem az oszt, ahogy egetik az avart, h mar huvosebbek az estek. Legszebb evszak.
Főleg, ha takarékosságból az avar közé teszik a kábelt meg a pelenkát és úgy égetik.
O7
...pedig az ősznél(számomra) nincs szebb.Sétálni az esőben.Nézni az ősz csodás színeit.Ülni egy parkban.Október 14 és 15-én a fővárosban tartózkodom.Ha valakinek kedve lenne velem leülni egy asztalhoz,azt szívesen megteszem. A testem öregszik,a lelkem viszont nem.
Október 15-én szombat, de hivatalosan munkanap. Ráadásul aznap senkit nem engednek el nálunk szabadságra valami céges megbeszélés miatt.
Én is még csak igényeltem a két hét szabadságot.
Meglátom, ha pesten leszek, megyek.
Amúgy meg hozzám képest igencsak jól tartod magad, nincs mit szégyellj.
Talán te is szeretnél magadnak olyan szép nagy melleket növeszteni?
Á, ahhoz már öreg vagyok.
Akkor cicaszemeket szeretnél?Esetleg tangát akarsz hordani vagy valami francia bugyingót? Vagy 10 literes torpedót?
Ebben a kiszerelésben is megfelelsz.
ez van, mind megöregedtek
A következő utolsón fogunk találkozni, Nincsi.
És minden őszt még megelőz az indiánnyár.
Egy percig tényleg azt hittem, hogy te jöttél a pasiddal.