Az első csók

Day 1,441, 13:51 • Published in Hungary Hungary • by Tomjohnson


Azt mondják, mindig az első a legemlékezetesebb? Hát nem tudom. (Én speciel 16 voltam. Basszus, ez tök gáz, de hát nincs mit tenni, ez már csak történelem. IGazából előbb kezdtem el inni, mint a nőkkel foglalkozni, szép. mi? )

Nem felejtem el, gólyatábor volt, valami ruhaipari szakközépből jöttek a lányok. Ja igen, Jelky (muhaha, Rákóczi téren van a suli...)! Minden fiúra kb. 8 lány jutott. Csodálkozom, hogy külsősként beengedtek oda, de örök hála annak, aki elintézte (Kösz, Tomi!). Az én kiszemeltem eléggé jól nézett ki, tudjátok, az a típus, aki valószínűleg az utcán rám se nézne. Na de a csók...
Emlékszem, elkísértem a faházáig, majd megfordult, szemembe nézett és tudtam, végre, átesek ezen is. Sötét volt, ott álltunk az ajtó előtt, valami faszságot mondhattam neki, aztán...nem tudom hogy történt, de magamat ismerve nyílván megunta a baromságaimat és lesmárolt.

Jó, jó, de ezt élvezik annyira?

És akkor most meddig tart? Kinyitom a szemem, de neki csukva van, oké, maradjon így. Megfogom a kezét, neem, ez gáz, a hátát, hmm, inkább a mellét kéne, de így elsőre azért lehet durva lenne. Na, ennyi volt?

Na mégegyszer. Aztán újra és újra.

És a többi csók?

Emlékszem még a következő barátnőimnél az első csókokra, aztán volt egy a tengerparton, éjszaka Skóciában, egy a napsütésben a padon, egy, amikor megérkezett 3 hónap után, egy, amikor részegek voltunk és alig vártunk, hogy hazaérjünk. Volt állva, fekve, ülve, fejjel lefelé lógva, biciklizés közben, autóban, vízben, víz alatt, felhők felett, fogszabályzóval, rágóval, kajával (fuj), 1 másodperces, 5 perces, minden. Nem tudom, több, konkrét nem ugrik be, hiszen nagyjából mindennapossá vált. Mégis, ha most Rá (mármint a jelenlegi nagyŐ-re) gondolok, várom, hogy megcsókoljam, hogy érezzem az ízét, érezzem őt, érezzem, hogy szeretem. Aztán megtörténik újra, meg újra és már egy másodperc múlva sem emlékszem rá. Csak, hogy akarom, még, sokszor.

És az első BH?
Hát, az elején izgultam, mert át akartam esni rajta, de aztán mire meglett, már egyre kevésbé érdekel. Talán egy hét múlva azt sem tudom, hogy hol történt, vagy épp mennyit ütöttem bele.

Az első csóktól azt vártam megrengeti az egész életemet. Aztán persze ugyanezt vártam az első szexnél is. Közben meg annyi történt, hogy egy új dolog lett teljesen normális, immár nem vágyakozom, hanem vagy csinálom, vagy nem. De már nem KELL semmit. Frusztrált tinédzserek legfontosabb pillanatai. Teljes élethez eggyel közelebb.

Szóval jöhet az a CH medál!

Ha már nem suboltatok...😃

tomjohnsoneszku