Join the new world

Ezen cikkben a századtársam/bajtársam gondolatait osztom meg a nagyérdeművel:

"Tisztelt eMagyarok!

Még eddig nem foglalkoztam cikk írással, így nézzétek el nekem, ha valami nem úgy van megszerkesztve ahogy nem megszokott.
Illetve az egyszerűség kedvéért tegező hangnemet vettem.

Ami nekem az utóbbi időben szemet szúrt, hogy össze-vissza csinálunk mindent, azaz a vezetés. Kalapom emelem, és tiszteletem a vezetés előtt, főleg, hogy elvállalták ezen – a virtuális világban – nagy felelősségű pozíciót.
Egy cikk meg is jelent a közelmúltban, hogy vércsere kéne, azaz a régi, magas szintű/rangú tagokat le kéne váltani. Lehet benne valami, de attól még általánosítani nem szabad. A játékosok akik régóta tartózkodnak ezen világ falai között, rengeteg tapasztalatot összegyűjtöttek, összegyűjthettek. A gond inkább abban rejlik, hogy a magyar (mondhatnám emagyarnak is) nem és soha sem tanult, nem volt hajlandó tanulni a hibájából, a múltban elkövetett hibájából.

Ezen írás lényege nem más játékosok védelme, támadása, csupán megpróbálni a közvéleményt, egyéni véleményeket előre segíteni, azaz hogy próbáljuk meg a dolgokat nem csak a saját szemszögünkből nézni, hanem pl. az ekormány felől is („nem lehet olyan könnyű, mint ahogy gondolom”), vagy a század vezetők szemszögéből („már megint nem elégedettek a DO-val…”), stb. Főleg, hogy sokaknak ez egy második munka, így nem elvárható, hogy állandóan figyelje a csatákat. Mármint egyszerű játékosnak is nehéz az újságcikkeket, osztásokat, stb. követni.

Viszont fel szeretném hívni mindenki figyelmét – akár vezetőség, akár polgár, akár emagyar lelkűletű -, hogy a közösség érdekeit, véleményét el kell fogadni, valamint ha elértünk egy célt ne akarjunk mohóak lenni, mert akkor újra és újra be fog következni, ami már sokszor az erománokkal is, illetve ami a efranciáknál is. Törünk előre, foglaljuk a területeket, de nem állunk meg pihenni, erőt gyűjteni, szétnézni. Utána viszont csodálkozunk, hogy egy nálunk „erősebb” ország eltipor.

Jelen helyzetben a román-ukrán eset. Olyan információk is felröppentek, hogy a románokkal fegyverszünetet kötünk, a románokkal összefogunk az ukránok ellen, stb. Ez megint egy olyan pont amit a magyar történelem alapján megtanulhattunk volna. Még ha voltak is szövetségeseink, rájuk nem nagyon lehetett számítani, a magyarok mindig a rövidebbet húzták.
Pláne ha egy román mondja nekem, hogy nem támadlak, akkor nekem ez azt jelenti, hogy most nem lesz kegyelem. És lásd bekövetkezett. Mi szépen haladtunk eUkrajnába (a román nem is támadott), de mihelyt elértünk egy szintet, a román hátbatámadott. Mihelyst az emagyar gyárak termelékenysége eléggé vissza esett, az ukránok is elvágták a bónuszok útvonalát, amivel megint sokat veszítettünk, így már nem csoda, hogy semmi erőnk nem lett.
(Kicsi kitérő, hogy ekkor jött a rakétagyár akció, és mindenki belebolondult. Ahelyett, hogy a maradék erőinket egyesítettük volna, még a fegyver felvásárlási lázzal, meg rakétagyártásokkal gyengítettük magunkat. És lám az erománok ellen nem segít az se.)
Az urkán hadjárattal kapcsolatban ami nekem sok fejtörést okozott, hogy miért egy vonal mentén foglaltuk be az ukrán területeket. Egyszerű, mezei stratégaként is tudható, hogy az a legjobban sebezhető alakzat.
Szóval most megint ott tartunk, hogy van 3 területünk, és sejtésem szerint az emagyarok lelkesedése elég alacsony szinten.

Mivel konkrét tényekkel, számadatokkal nem rendelkezek, de nem is szándékom ilyenekkel dobálózni, én csak tiszta paraszti ésszel szerettem volna rávilágítani, hogy kezdjünk már el kicsit másképp gondolkozni, és ne csak „Egyenesen előre!” módjára.

Ha így folytatjuk, akkor ne lepődjünk meg, hogy az erománokkal csiki-csukit játszunk, de még egy jó ideig. Attila király se csak a Tisza és Duna völgyét foglalta el, hanem egyenletesen haladva Ázsiát és Európát.

Még egyszer kihangsúlyoznám: Tiszteletem a kormányunk előtt, de nekik is üzenném – már ha olvasnak ilyen alacsony szintű írást -, hogy szép-szép tervek a népesség növelés, területnövelés, stb., de szerintem mindehhez egy terv, egy stratégia kell.

Utoljára még egy rövidke okulás:
A hunokra mindig azt mondták, hogy barbár nép – mert nem viselkednek, rendezetlenül harcolnak, stb. – viszont minden csatában nyertek, és a hadifoglyokat nem ölték meg.
Ki itt a barbár?
A csata csak látszatban mutatott rendezetlenséget, valójában stratégia állt mögötte.

Köszönöm hogy elolvastad! Még akkor is, hogy nem volt osztás."

Üdvözlettel:
Zounok