Kongresszusi rémálom

Day 1,357, 14:47 Published in Hungary Hungary by Nerico

Akár sokan olvassák, akár nem, nem fog érdekelni, de muszáj már hangot adnom elkeseredettségemnek...

Vannak azok a "kedves", még hozzám képest is pelenkás eBabák (bár kezdem észrevenni, hogy korántsem vagyok eFiatal), akik bekerülnek cumisüveggel a kongába, csak hogy kapjanak -jujj- 5 fényesen csillogó aranyat, letojva azt, hogy azt a helyet bármely más, az országért tenni akaró ember megszerezhette volna. Ezek a Medálvadászok, akiktől felfordul az ember gyomra. És mielőtt bárki is felhozná, egyáltalán nem az irigység vagy ilyesmi beszél.
Csak szomorú az ember, hogy még amikor én voltam "kicsi" anno, akkor nagyon nagy volt a kongresszus tisztelete, akkor még nagyrészt azért akartak az emberek kongatagok lenni, hogy tehessenek az országért, nem éppenséggel a potya 5goldért, ami után sok esetben még külföldre emigrálnak, ÁP-t cserélve...

Én is nagyon boldog voltam kicsiként, mikor 1. bekerültem a kongresszusba, és abban a ciklusban nagynak éreztem magam mondhatni. Ezt az érzést hiányolom a mostani kongresszusokból, a sok kétkattos, vagy néhány trollkodó, akik trollkodásukkal színt visznek a konga életébe.
Példa rá, hogy 2 kongaelnök- jelölt azon versenyzett, hogy nehogy ő legyen a kongaelnök... ahelyett, hogy a szavazatok megszerzésén dolgozott volna, mint anno, mert "nagy dolog" kongaelnöknek lenni, és megtiszteltetés... Ehelyett...



Nah mindegy is, még jártathatnám a számat órákig, úgysincs semmi foganatja...
Szégyen ami itt megy emberek, biztos, hogy valamilyen konga-reform kellene, mert ez így nem mehet tovább.
Várom a terveket-ötleteket, és akkor esetleg a következő ciklusban meg is valósíthatnánk közösen, akik még tenni szeretnének valamit a kongresszusban/ért...
Nerico voltam,
A Bethlen század elkötelezett katonája,
Meg a többi jelző... 😉