Join the new world

5. EBelgium és eHollandia egyesülése, az államszövetség létrehozása

Az előzőekre tekintettel az eBelgium és eHollandia elnökei, CreveRoeland és DanielB1989 által írt vészforgatókönyv életbe lépett. DanielB1989 2009. április 4-én este 21 órakor benyújtotta az eBelgiumnak szóló hadüzenetről szóló törvényjavaslatot az eholland kongresszusban. A CreveRoeland leváltására irányuló impeachmentről való szavazás 20 perccel később fejeződött be, mint a hadiállapot kihirdetése, így az ehollandoknak elvileg 20 perce volt arra, hogy az ebelgiumi régiókat megtámadják, az ebelga elnöknek pedig arra, hogy visszavonuljon. Az eHollandia és eBelgium egyesítését célzó hadműveletek - szerencsére - terv szerint zajlottak. Az eholland hadsereg a hadi állapot kinyilvánítását követően azonnal, 2009. április 5-én, 21 órakor rövid egymásutánban megtámadta eBelgium mindhárom régióját, amelyeket az ebelga elnök – mielőtt még az ellene beadott impeachment 21:20-kor eredményre vezetett volna – feladott. EHollandiának így sikerült mintegy 10 perc alatt megszállnia eBelgiumot. CreveRoeland elnök és DanielB1989 elnök mint „alapító atyák” nevéhez köthető tehát az Egyesült eHollandia létrejötte.

6. Az egyesülés nemzetközi visszhangja

Általánosságban véve eRepublik polgárai pozitívan álltak az egyesítéshez. A szomszédos államok közül eFranciaország némiképp nyugtalankodott az eHollandiába került evallonok miatt, aggodalma azonban utóbb alaptalannak bizonyult. Az eEgyesült Királyság pedig a számláján lévő BEF átváltását tartotta a legfontosabbnak. Rögzíthető tehát, hogy eHollandia abbéli törekvését, miszerint mindenek előtt jó kapcsolatokat kíván fenntartani szomszédaival, siker koronázta.

7. EHollandia az egyesítést követően, vallon mozgalom

Az Egyesült eHollandia első elnöke Dionysus lett. Nem kis részben az ő türelmének és bölcsességének köszönhető, hogy két cikluson át tartó kormányzása alatt az új állam megszilárdult, és megteremtődött az a fajta együttműködés a hollandok és a vallonok között, ami példaértékű az egész evilágban. Az első pillanattól kezdve alapelv volt az állampolgárok egyenjogúsága, amit Dionysus (és az őt követő valamennyi elnök) következetesen érvényesített is. Ezzel kapcsolatban a nyelvhasználat, az ország nevének és zászlajának a kérdése később sok vitára adott azonban okot.

Az államszövetség 2009. április 5-ei létrejöttét követő mintegy egy hónappal, 2009. május 3-án jelent meg az első jelentősebb cikk (nem mellékes módon egy Atlantis-állampolgár tollából), amely lökést adott a vallon öntudatra ébredésnek. Az általa indított „hecckampány” célja, úgy gondolom, békétlenség keltése volt az ehollandok és a vallonok között, későbbi cikkeiben az ehollandokat illetve a flamandokat ugyanis sorozatosan a vallonok elnyomásával vádolta nyíltan vagy burkoltan. Mindazonáltal az ekképp indult mozgalom éppen, hogy a vallonok tényleges egyenjogúságához és a politikai viszonyok stabilizálódásához vezetett. A cikk írója az ebelgákat amiatt ítélte el, mert túl könnyen adták fel függetlenségüket, és az ehollandok "bábjaivá" váltak. A szerző függetlenséget szeretett volna legalább a vallon régiónak, illetve későbbi cikkeiben szabad nyelvhasználat mellett is lándzsát tört. Dionysus elnök rugalmasan kezelte az ügyet, egy széles körű támogatást élvező függetlenségi mozgalmat ő is támogatott volna. Mindamellett úgy látta, hogy politikai, gazdasági és katonai okokból jobb, ha a két nemzet egy állam keretei között él. EHollandia és eBelgium unióként való továbbműködése tehát nem egy felülről az állampolgárokra erőltetett politikai akarat következménye volt, hanem sokkal inkább az észérveken nyugvó higgadt vitáké, és a józan belátásé.

2009 májusának első hónapjaiban egyre több francianyelvű játékos regisztrált eHollandiába. Megjelent a Belgian Freedom Party, egyre többen látogatták az eholland fórum frankofón alfórumát, illetve megnőtt az igény a kormányközlemények francia nyelvre fordítására. Miután a 2009. májusi választásokon a nemrég alakult és gyorsan erősödő Belgian Party meglepő módon megszerezte a kongresszusi helyek 37,5%-át, sokakban felmerült a kérdés, hogyan tovább. A vallonok ugyanis szervezettségük és összetartásuk révén valódi politikai tényezővé váltak. Erre tekintettel megfogalmazódott az eHollandia elfranciásodásától való félelem, valamint - ennek megakadályozásaként - az eBelgium újralétrehozására irányuló terv. A Belgian Party képviselői tiltakoztak a rosszhiszemű feltételezések ellen, és kinyilvánították, hogy nem hajtottak végre take overt eHollandiában, valamint, hogy a vallonok továbbra is az Egyesült eHollandia keretein belül kívánnak élni, egyenrangú állampolgárként. Dionysus elnök – bölcsen – nem engedett teret az előzőek szerinti hangulatkeltésnek, és a Belgian Party-t bízta meg kormányalakítással, még ha a párt kevésbé tapasztalt politikusokkal rendelkezett is. Ez utóbbi nehézséget segítségnyújtással és a kormányzati tapasztalatok átadásával oldották meg. Az Egyesült eHollandia így sikeresen megoldotta az „új állampolgárok” jelenlétéből adódó első jelentősebb politikai válságot.

A nyelvhasználat terén a korábban túlsúlyban lévő egynyelvűséget (hollandnyelvűséget) a kötelező háromnyelvűséggel (holland, francia, angol) próbálták megoldani, ennek sikertelensége folytán később a szabad nyelvhasználatot támogatták. Az utóbbi időben azonban az angol nyelv használata nem csak a kormányzati, hanem a magánkommunikációban is magától értetődővé vált. A nyelvhasználatból adódó konfliktus így az idő során megszűnt, csak úgy, mint a vallonok politikai, társadalmi és gazdasági életben való részvételével összefüggő fenntartások.

folyt. köv.

Tomi_ur
eMagyarország ehollandiai nagykövete