[vendégcikk] Kiegészítés

Day 2,115, 09:12 • Published in Hungary Hungary • by Rajk Laszlo

Azt hiszem, ideje tiszta vizet önteni abba a bizonyos pohárba.

Szerbiában a tavasz folyamán egy Strider 83 nevű "úriember" lett a politikai főszereplő, aki céljaként az akkori szerb elit eltávolítását és saját körével való helyettesítését tűzte ki célját, a populizmust pedig eszközéül. Természetesen a szerb nép ugyanúgy hajlamos benyalni a populizmust, mint a magyar, így a főszereplőnk szoros fékcsatákban ugyan, de megszerezte a szerb politika irányítását, és bábelnökök sorával kormányzott.

Főszereplőnk ekkor egy második problémával nézhetett szembe, a TWO szövetség egyes ismert emberei nem fogadták örömmel a csetre alig járó bábelnökök sorát, így Strider sorra konfrontálódott a szövetség főbb szereplői közül jó néhánnyal, így a következő lépés a TWO HQ meghódítását tűzte ki, ez azonban nem volt egyszerű feladat. Bevetett pár praktikát persze, hogy elérje, például a júliusi kampányban annyira hivatkozott Charta változatot (információim szerint), de végül nem lett sikeres.

Júliusra kinézett bábja az a Hanibal LA lett, aki korábban az amerikai TO egyik vezéralakja volt, aki végül (spoiler) a bukását is okozta.

Erre a hónapra emberünk azonban találkozott egy hozzá hasonlóan elitellenes csapattal, pkrusi és Triumvirátusa alakjában: pkrusi, Ernst és Alexandross hármasának pontosan ugyanez volt Magyarországon: eltakarítani azt az alakulatot, amelynek egyikük tagja volt régebben, csak kitették, miután a tagok kilencven százalékával konfrontálódott bizonyos kérdésekben, másikukat meg pont az extag javasolta anno tagnak, de elutasításra talált a játékbeli múltja miatt. Tudja mindenki, kikről van szó “alakulat” címén.

Persze ezt így nem lehetett lenyomni a nép torkán, így a korábbi kormányok gyengéjére, a kommunikációra és egyebek mellett a "senkit nem sértünk vérig" jelszó és emberségesség képében Indonéziával és Macedóniával való kapcsolatok visszaépítésére épített kampánnyal indult neki a választásnak, de jónéhány oda nem illő elemet is bevetett az egyes oldalak meggyőzésének érdekében (csöcsök, Eheslo). Ellenfél híján sikert ért el, eMagyarország elnöke lett, és bizonyos téren etörténelmet is alkotott.

Nem szeretnék fókuszálni a teljes ciklus visszásságaira, mert az egy újabb 10000 karakteres cikket építene, pláne nem a kampány versus ciklus dolog elemzésére, hanem szépen térjük vissza a TWO területére.

Kevésbé ismert tény, hogy a TWO a választásokat követő pár nap folyamán tartja a tisztségviselő választását, ahol lecserélik a teljes vezetést. A tisztségviselők közé akart bekerülni a cikk első felében bemutatott Strider 83 is, ám ezúttal se sikerült neki, ezáltal emberünk hatalmi harcot indított a TWO HQ ellen. Ez lett az a szituáció, amelyet pkrusi "érdekesnek” titulált.

A TWO HQ és Strider harcával elégedetlen államfők némelyike megunta az egész káoszt, és új megoldást keresett, ez lett a ciklus közepén horvát kezdeményezésre előtérbe lépett Imperium nevű, a hazai médiában gondosan elsikált szövetségterv, amelyben a TWO részéről a spanyol-lengyel-magyar trió került volna be. Mennyire volt ez komoly? A következő bekezdés bemutatja:

http://j.mp/1a5S0C6

Erről a szövegről szavazott a kongresszus, a másolat abban a pár percben készült, amíg még látható volt a javaslat külső szemlélőnek is. A kormánybeadvány, amelyet a kommunikációs miniszter jegyez (sic!), egyértelműen az Imperiumot preferálja a szerbekkel szemben, amelyről később Ernst azt állította, hogy 1% esélye volt összvissz. Az 1%-ról szavazott a lengyel és a magyar kongresszus is. (Awesome.) Az sem valószínű, hogy a kommunikációs miniszter saját kútfőből, elnöki beleegyezés nélkül küldte el a javaslatot. Az sem volt véletlen, hogy Macedónia magyaroroszági nagykövete pont a beadvány szombatján érkezett meg a magyar top1be egy hail Hungary! hail Macedonia! cikkel, amelynek se előzménye, se következő változata nem keletkezett.

Két nappal később Alexandross alelnök úr, (aki cseten végig hangoztatta, hogy nem kell leírni a szerb kapcsolatokat) olyan propagandacikket írt a szerbeknek, hogy az első reakcióm az volt, hogy a magyar kormány beletette a teljes fejét a szerbek fenekébe. Mi történt?

Három tényező eredménye a pálfordulás:

1, A szerbek felfedezték a világsajtóban az Imperium chartáról szóló cikkeket, és háttérembereken keresztül felvették a kapcsolatot a magyar kormánnyal, amely teljesen elbizonytalanodott, és dobta a javaslatot.

2, A lengyel kongresszus elutasította a javaslatot és pár nappal később impícselte a benyújtó elnököt, Pierre Dzoncyt. A magyar elnök csak annak köszönhette, hogy végigülhette a ciklusát, hogy 2009-11 során a technokrata hatalmi szereplők (azaz részben a pkrusi-kormány politikai ellenzéke) teljesen kiherélték a kongresszus szerepköreit.

3, A Hanibal LA-botrány (magyar sajtóban persze semmi erről sem) elsöpörte Stridert is, valamint a HQ is megbukott, így a hatalmi harc megszűnését követően újra tisztségviselő választásra került sor a TWOban, amelyen Alexandrosst a szövetség SCjévé választották.

Most már semmi nem indokolta a szövetségváltást, viszont a nyomokat el kellett takarítani, mert pkrusi a népszerűségére ügyelt a legjobban ingame, ezért lett zárt a beadvány és az ülés, ezért jegyezte a kommunikációs miniszter és az alelnök az elnök helyett a beadványt és a cikket, és ezért nem lett népszavazás a görög MPPről se, (igaz, közben beléptek a TWOba, de akkor is), hanem simán meg lett szavaztatva pár nap késéssel a kongresszussal. Szépen el lett rejtve mind a részletek közt, éljen a kormány. (Persze sok más momentumban is látszik ez a kettős kommunikáció, én jót mulattam pkrusi pastebinre kitett kampánylogjain. Főleg a közlönyökkel összevetve.)

Persze amint eljött az új kormány ideje (hiszen a Triumvirátus fogta magát és mint aki dolgát jól végezte, elvonult nyaralni, külföldre, kétkattba), és kihúzta a fejét a szerbekből, azonnal rájuk ömlött a felhalmozódott melléktermék, legjobb jelként persze az a szóbeszéd mutatja, miszerint szerb katonák egy sora az RWinkben az amerikaiakért ütött a nagyobb CO miatt (sic!).

Az egyéni kompetenciákon túl ez a kormányok kompetenciáját mutatja, hogy mennyire teljesítettek a külügyi és propaganda fronton. A magyarok egy részének itt is érdekes a látásmódja, szerintük a HQba delegált magyar tagok érdekérvényesítő képessége bőven elég a kapcsolatok fenntartásához. Egy a gond, a HQ tagoknak nem ez az elsődleges feladata. Az ő feladatuk a tagállamok katonai, külügyi és propaganda tevékenységeinek koordinációja, valamint a közös stratégia meghatározása úgy, hogy a szövetség egésze a lehető legjobb helyzetbe kerüljön. Egy folyton magyar érdekeket képviselő szövetségi vezetőt először elszigetelik HQn belül, majd a többi állam szépen leváltja, ezzel ugrott is a kapcsolatfenntartás.

Az egyes államok közti kommunikáció és jó viszony fenntartása az egyes kormányok feladata, jellemzően az elnöké, és a külügyminiszteré. Ha a kettő meg ugyanaz a személy, akkor fel kell kötni a nadrágot rendesen. Ahogy látszik, itt nem sikerült.

Ami sikerült, egy antibunker kormány bunker módszerekkel.