[aMK] Kossuth Lajos

Day 3,615, 05:56 • Published in Hungary Hungary • by eMagyarAlelnok



“Uraim! Köszönettel fogadom Győr vármegye követének indítványát. Ámbár meg levén győződve, hogy a fennforgó rendkívüli körülmények speciális tárgyakon fölülemelkedni parancsolnak, indítványomat csupán alkalmul kívánom használni, hogy a tekintetes rendeket felkérjem, miszerint a percek roppant felelősségének érzetében az országgyűlés politikáját azon magasságra méltóztassanak felemelni, melyet az idő elénkbe szab.”

[...]

“Nekünk, tekintetes rendek, kiket a nemzet azzal bízott meg, hogy jelene felett őrködjünk s jövendőjét biztosítsuk, nekünk nem szabad szembehunyva várni, míg hazánkat a bajok özöne elborítja; megelőzni a bajt, ez hivatásunk, s én akként vagyok meggyőződve, hogy ha ezt elmulasztanók, Isten, világ s önlelkiesmeretünk előtt felelősökké válnánk mindazon szerencsétlenségért, mely az elmulasztásból következendik. Ha egyszer a bécsi politika fonáksága miatt a békés kiegyenlítésnek, a fátum megkérlelésének ideje lejárt, s a kocka visszavehetlenül elvettetett, ha ennek megelőzésére e nemzet képviselőinek szabadon emelt lojális szavát mérlegbe vetni elmulasztottuk, ha odáig engedtük a bonyodalmakat vitetni, hogy csak megtagadás vagy áldozatok között lehessen választanunk, melyeknek végét csak Isten láthatja be, akkor a bánat késői leszen, s a tétlenül elfecsérelt percet a Mindenható sem adhatja vissza. – Én legalább e késő bánatnak, ha mint hazafi következéseiben osztozni kénytelen lészek is, mint követ, felelősségében osztozni nem akarok.

Méltóztassanak a tekintetes rendek a francia háborúk idejére visszaemlékezni; mi közünk volt nekünk, magyaroknak a francia nemzet belügyeivel? Országgyűlésünk együtt volt 1790-ben, de figyelmét az internacionális politikára ki nem terjeszté, s mivolt a következés? Az, hogy a nélkülönk, de rovásunkra elkövetett hibának átka huszonöt nehéz év temérdek áldozatjával súlyosodott szegény hazánkra; a nemzet vére patakokban omlott, értéke, vagyona örvénybe hányatott, s e temérdek áldozat között menekvő futásba látták apáink a királyi házat, látták hazánk földén a távol nyugotnak diadalmas fegyvereit, e várost magát, törvényhozásunk szokott székhelyét a győző hatalmában, a monarchiát bomlásnak indulva, a büszke triumfátor kegyelmének fonalán függeni; és látták a siralmas financiális zavarokat, melyek a birodalommali szoros kapcsolatinknál fogva két státusbankrott irtózatos csapásával nehezedtek szegény ártatlan hazánkra. És e temérdek szerencsétlenségben még csak azon vigasztalás is meg volt tőlünk tagadva, hogy mondhatnók, miként a fenyegető vész elhárítására tettünk, amit lehetett, midőn még ideje volt. Isten ne adja, hogy az országgyűlésre is ily ítéletet mondjon a história. Isten ne adja, hogy lelkünkre nehezedjék a bánatos gondolat, miként láttuk közeledni a vészt királyunk trónja, láttuk közeledni hazánk felé, és nem léptünk fel férfias határozottsággal azt elhárítani, mindenesetre pedig emlékezetünket a kötelességmulasztás vádjától megmenteni. Én hát arra szólítom fel a tekintetes rendeket, emeljük fel politikánkat a körülmények színvonalára, merítsünk erőt a dinasztia iránti hűség érzetéből, merítsünk erőt a rajtunk fekvő felelősség s polgári kötelességünk érzetéből, nagy körülményekhez illő nagyszerű határozottságra.”
Pozsony, 1848. március 3.





“Mi minket illet, még nem sok hetek előtt az volt kívánságunk, hogy reformjainkban, törvényeinkben, közigazgatásunkban nem Bécs, hanem Buda felé haladjunk. (A helyeslésnek viharos nyilvánulása.) Most már nem Buda felé haladunk, hanem törvényhozásunkban, reformjainkban s közigazgatásunkban, szóval e nemzet jövendőjének intézésében Budán benn vagyunk.”

[...]

“És íme, itt azon férfiú (gróf Batthyány Lajosnak vállára tevén kezét), kit a nemzet kívánsága következtében a király akarata is a nemzet felelős minisztériuma első alkotója és elnökévé kinevezett. (Éljen! Éljen!) Azt gondolom, urak, hogy az ő személyessége, az ő élete, az ő lelke biztosítják a nemzetet, miszerint az, minek ennek következtében történni kell, magyar földön magyar lélek által magyar kezekkel kevés órák, kevés napok alatt végre lesz hajtva.”
Pozsony, 1848. március 17.


Csak egy kis kiegészítés a fenti idézetekhez:
-cseréljük le a “francia háborúkat” az izraeli AS-re, továbbá Bécset Bukarestre és egyből ismerős lesz mindenki számára a helyzet.

Hamptitus