Motiváció
Gabeszkuszi
Az az érdekes, hogy ez NEM egy "tiszta" stratégiai játék (mint pl a CIV), mert valóságos térképen létező országok a szereplők. Következéskép az erősen érzelmi kötődésű RL tények belefonódnak az e-eseményekbe.
Persze elvben elképzelhetö, hogy van olyan, aki képes e-elvonatkoztatni a pixelek és a valóság átfedéseitől, ám akkor miért harcoljon valaki a “e-hazáért”/saját e-országáért?
A legtöbb résztvevő elsődleges motivációja a siker, ami ugyanaz, mint az országának a sikere, ami többé-kevésbé egybeeshet az egyéni előrejutással/megerősödéssel/meggazdagodással.
Ebböl adódóan három(négy) fő kategóriába sorolhatóak a jétékosok indittatékai:
1. Üssük az RL ellefelet – lásd szerb-horvát, magyar-oláh, szerb-bosnyák, albán-montenegro, görög-török stb játékosok özöne, akiket ez motivál.
2. “játektechnikus”-gazdasági alapokon taktikázó cinikus pixelhuszárok, kiknek játékszenvedélyét ugyan mérsékli a céltalanság (hisz nem lehet ezt a játékot megnyerni, csak részcélocskák ideiglenes elérése van).
3. Akik a társaság, a szellemes és kreatív kommunikáció miatt töltik idejüket gombnyomogatással; afféle pszeudofészbúkként élik meg az erepet.
(4.) ennek alkategóriája az anonimitás álarca mögé bújó troll, aki itt tudja kiélni a szitkozódás és pimaszkodás sekély gyönyörét.
Persze aligha akad desztilláltan egy motivációs játékos – összegabalyodnak a ködös agyakban a miértek és itt gyötörjük egymást, taposva a mocsarat, s bár bárki beláthatja, hogy semmi más terem ebböl a bárgyú “hinta-palántából”, mint az adminok meggazdagodása, így “marad régiben e bús magyar élet”.
Pedig lehetne lehetőség a pozitivumokat abszolválni és alkalmazni valóságos feladatokra is. Nevezetesen:
dolgozz keményen naponta RL,
tornázz kiadóasan naponta RL,
találd meg a valós "avatar"-od - azaz légy önmagad menedzsere RL,
szervezz közösen működő társaságot RL,
gyarapitsd vagyonkádat RL!!!
Comments
Amúgy szerintem amit sokan nem értenek az az hogy én itt is hazafi vagyok de ettől nem lesz a "Nagy Magyarország" projekt az elsődleges prioritás, mert itt értelmetlen, valamint nem tudok más nemzeteket vakon gyűlölni és szerintem általában a magyarságra ez sosem volt jellemző.
am sub/vote a cikk vége a nagy igazság😃
Szerintem ez teljesen érthető és elfogadható. Viszont te is elfogadhatnád hogy vannak akiknek viszont priorítás a játékon belül Nagy-Magyarország területi helyre állítása. Mi a gond ezzel?
.
Amivel gond van az inkább az hogy a mostani hatalom gyakorlói odáig sűlllyedtek, hogy a kongaszobában gyermek pornoról beszélnek és az a szemét fekasereges Count Adyn aki 13-14 éves gyerekek pornóztatásával viccelődik, előtte engem bannool engem a #hunarmyból, mert megkérdem, hogy 600K-s államkassza hiány mellett mi szükség volr egy nem fontos csatára CO-t tenni.
.
Hol van itt az egyenlő mérce? Ez az aljadek pedofiliáról cseveg miközben engem bannol, mert kritikával illetem az országlásukat és a kincstári pazarlást?
szerintem nem globális probléma az hogy kit mikor honnan bannolnak engem is bannoltak már ok nélkül én is banoltam már ok nélkül az ilyesmi személyes probléma🙂
Nekem soha nem volt gondom az eRevízionistákkal, a cikkre reagálva írtam ahol az író nem értette az úgy mond "játékteknikusok" hozzá állását, mi szerint ezzel az erővel játszhatnának bármelyik országban.
A cikk szerintem sok érdekes gondolatot tartalmaz, viszont ebben a kérdésben neked igazad van, mert úgy gondolom a játéktechnikusnak vagy alja elitnek csúfolt játékosrétegnak (ez nem a pedofil hajlamú ajladékra értendő) is épp olyan érzései lehetnek mint bárki másnak és mindannyian magyarok vagyunk, csak másként éljük meg, van aki ebben a játékban egyáltalán nem akarja megélni.
Count Adyn gyerekpornóra veri ki? 😮
az a baj hogy itt valahogy senki nem akarja megérteni a másikat és mindenkinek szent meg győződése hogy a másik csak ártani akar amikor mindenki az eországért harcol csak mindenki mást gondol neki jónak
Azért egy idő után rá lehet csodálkozni néhány dologra ami biztos nem szimpla játéktechnika vagy natív bénázás.
És nem vakon tudsz gyűlölni?
igen, de nem egy egész nemzetet.
[removed]
Tördeld, így olvashatatlan.
Linkeld és kész rövid tömör lényegre törő
már uncsiiiii.
úgy a jó, biza. 100 aranyért abbahagyom!
Sajnos subolni nem tudok, de a szavazatom megkaptad.
Amúgy az erep nem igazán hasonlítható a facebookhoz, míg a facebook, legalábbis szerintem, alig 10%-os hatékonysággal működik, azaz a facebooknak kb. egy tizede van arra használva, amire véleményem szerint való, azaz az iwiw, hi5, picassa és messenger különleges egyvelegeként, kapcsolattartásra, csoportos beszélgetésekre, hírek, értesítések megosztására, események és élmények képeinek archiválására és megosztására, a maradék 90% sajnos a reklámok, különféle eszméket és ideologizált "értékeket" képviselő és hirdető csoportok, valamint egyes önkritikát hiányló ismerőseim martalékává vált.
Gyakorlatilag a facebook felhasználóknak nincs egy konkrét közös célja, különböző dolgokért vagy éppen ellen "küzd" mindenki. Ezzel szemben az erep olyan embereket hozhat össze, akik valamilyen módon hasonlítanak egymásra, van bennük valami közös. Még eheslo és ICS is hasonlítanak egymásra, van közös pontjuk, mindketten erepeznek és (állítólag) mindketten eMagyarország javát kívánják.
Szóval a felsorolásod mellé mehetne egy 5. pont is az olyan kukacoskodó, okoskodó idiótáknak fenntartva, mint amilyen én is vagyok 😃
A második pontban foglaltakhoz: kétségtelen, hogy eme karakter jellemzése (is) szubjektív, hisz ha valaki azt állítja, hogy X futabllcsapatban játszik, ám sorra rúgja az öngólokat az Y futballcsapat javára, akkor az állítása aligha hihető....
Zozokka88: a fészbúk csupán hasonlat. Arra kívántam utalni, hogy ott a személyes események kitálalása a lényeg – esetleg vicces képek bemutatása, s itt a (nekem legszimpatikusabb kategória) ennek egy jobbfajta másolata.[Nem kedvelem a fészbúkot, csak azért vagyok rajta, mert néhány parciális ismerősöm ott informál engem is - részben érintö - dolgokról.]
A falrahányt borsó cikkemmel arra óhajtok rámutani, hogy ha már valaki pénzt, időt áldoz erre az időtöltésre, akkor hasznosítsa is az RL élete megjavítására. Persze mindenki azt csinál, amit akar és talán be is látja, hogy tettei milyen lehetőséget hordanak. Él-e a lehetőségekkel vagy sem, az megint egy választás és annak is vannak következményei.
Esetleg felismerve a saját motivációt növekedhet a tudatosság.
Nintsen: a Divina commedia remekmü. Tanulságos, örök és magunkra ébreszthet.
Ám bármit lehet kegytelen és kegyetlen módon fegyvernek alkalmazni - mint ahogy az emberiség modern történetében MINDEN találmányt.
Az egybeesés a jelenlegi gyatra politikai helyzettel és Dante korának zürzavaros idejével nyilvánvaló: ahogy a feketék és fehérek viaskodtak, úgy megy itt is RL is a szakadár belviszály. Lehet olykor tüzet tüzzel oltani, de sajnos úgy vélem, hogy a tagolt és koncepciótlan idézgetéssel inkább letarolod az érdeklődést, mint felkelted. 🙁
Ha a froclizás a szándékod, akkor meg ne durcáskodj, ha valaki felkapja a vizet.
A falrahányt borsó cikkednek szerintem csupán az a baja, hogy kevesek olvassák és még kevesebbek értik meg. Szerintem nagyon jó, majdnem annyira jó, mint az előző cikked, de még mindig kissé magasnak érzem a lécet és az átlag erepes ahelyett, hogy megpróbálná így is átugorni, megérteni a mondanivalóját, simán átsétál alatta, hiszen a könnyebb út mindig is vonzó volt a gyenge emberek számára.
Egyes cikkeimben pontosan ezért provokálok. Nem nevezek meg senkit név szerint, gyakorlatilag nem egyetlen embernek szánom a cikkeimet, hanem egy, vagy több rétegnek, korlátolt lehetőségeimhez képest igyekszem úgy fogalmazni, hogy senki ne vegye személyes támadásnak az írásomat, de azért bökje a csőrüket annyira, hogy kommentwarozzanak alatta.
Egy extrém példa a provokáció fontosságáról:
a.) Szépen felöltözve sétálsz az utcán és minden szembe jövőt megállítasz, hogy beszélj nekik arról a fantasztikus étteremről, ahol ebédeltél. A 100 megállított emberből maximum 20-an hallgatnak végig, abból esetleg 5 látogatja meg az éttermet.
b.) Ételfoltokkal a ruhádon, fülig érő vigyorgással mászkálsz az utcán, a szembe jövő embereknek nagyot köszönsz, de amúgy nem szólsz hozzuk. A 100 emberből legalább 40 visszaköszön és esetleg megkérdi, hogy mitől nézel ki így, illetve, hogy miért vigyorogsz, mire te elmeséled a dolgot az étteremmel.
Látszólag semmi különbség nincs, de belegondolva magunkat a szembejövők helyzetébe az első esetben egy átlagos ember megállított az utcán, hogy halálra untasson, míg második esetben egy fura figurával találkoztunk, aki kérdésünkre mesélt egy észbontóan jó étteremről.
Tudom, hogy a fenti példa nagyon extrém és életszerűtlen, de illusztrálja (nem annyira neked, mint a többi olvasódnak) a provokációban rejlő lehetőségeket.
bannme: az egymás megértése roppant nehéz feladat, tán csak a saját magunk megértése komolyabb kihívás. Már maga a megértés is többfokozatú: a ”megértem, de nem értek vele egyet”-beállítottság egy volatairei maszlag; csak akkor van teljes megértés, ha az egyetértéssel jár, csak akkor érthetem pl a Pythagoras-tételt, ha el is fogadom és érvényesnek tartom (legalábbis az euklidesi geometria terén).
Ahogy Bólyai a semmiböl új világot teremtett, úgy lehet itt is a párhuzamosokat kezelni: vagy sohasem találkoznak, vagy mindig találkoznak, vagy végtelen sok párhuzamos vonal húzható egy egyenesen kívül álló ponton keresztül az egyeneshez.
Így az erep – szerekzetét tekintve hiperbolikus, következéskép paradox, mert mialatt végtelen (na azért ez túlzás) játékos végtelen sok célt kerget, holott éppen az összefogás (elliptikus geometria szerkezet) adhatná meg az eország sikerét.
V+S+C
v
aprócska kérdés, miért írtad a játéktechnikusokra hogy "cinikus pixelhuszárok"?
ha ők azok, akkor a vérmagyarokat miért nem tisztelted meg közismert jelzőjükkel?
Ez nem kérdés.
de az
[removed]
Tudsz arra válaszolni, hogy ha egy parancsnak a végén kérdöjel van, attól az már kérdés?