Situation Report

Day 4,353, 16:15 Published in Hungary Hungary by Gildor Ingorion

Bár a cím a Search and Rescue terminológiából, a tengerről való, én ezt most magyar honfitársaimnak szánom - magyarul.
10 év után kezdtem újra, de megint ugyanaz a helyzet, hogy a szabályrendszer csalafintaságai idegenek nekem. Így ebben az írásban nem fogok:
- számszerű analízist,
- bennfentesnek tűnő szövetségi stratégiát - ami valójában találgatás,
adni.

Helyette próbálok általánosabb véleményt, és a saját ars poeticámat átadni.

Elsőre is leszögezném, hogy az igazán fontos dolgokról mindíg a nagyobb nyilvánosság kizárásával döntöttek, és ez teljesen rendben van így. Aki ez ellen ágál, az számomra írásos bizonyítékát adja az amatőrségének. Elég annyit, hogy az a nyilvános kommunikációt az ellenség is olvassa - és befolyásolja is.

Másik fontos alapvetésem, hogy mivel ez egy játék, amit zömében műkedvelők játszanak, hiba feltételezni a csoportdinamikában bármi hosszútávú tudatosságot. Ellenben lehetnek meglepően profi szereplők.

A háborúnak - annak is amiben most vagyunk - számtalan formája van. Az azt alkotó csaták bizony sokfélék lehetnek. Rettentő hiba lenne lebecsülni a románokat, inkább becsüljük túl a képességeiket, mint alul.

Nézzük végig, mik a formációk amik számunkra fontosak:

1. A csata, amit minden áron meg kell nyerni. (L😛 Mario Draghi kijelentését az Euróról.) Pl. IRL gyalogsági rohamnál nyolcszoros túlerővel lehet ezt biztosítani. Ha nem megfelelő csatát azonosítunk így, és túlütjük, elveszthetjük a háborút.

2. Erőszakos felderítés. El lehet veszíteni, nincs semmi tétje, csak arra szolgál, hogy az ellenfél felfedje a lapjait. IRL jó példa, amikor idegen harcigépek a légvédelem reakcióidejét tesztelik.

3. Célkitűzés megvalósítása. A stratégiai fölény kivívása érdekében végrehajtott akció. Lehet több párhuzamos megoldás is, vagy nem elsőrangú célpont.

4. Csapda: számtalan fajta lehet. Mindegy, hogy támadás vagy védekezés. Ütközet kiprovokálása taktikai előny esetén, az ellenség teljes erejének lekötése kis saját erővel, félrevezetés, akadályozás.

Elemezzük ki most az elmúlt napokat! Megint elmondom, hogy sem a CODE sem az Asteria stratégiát nem ismerem, nem tudom a vezetők kvalitásait és nem ismerem teljese mélységében a szabályrendszert. Szóval fogalmam nincs, egy NE párbaj mennyire 1. eset.

Úgy vélem, a spanyol háborúval fordult élesbe a helyzet. Bár a CODE a játék rangsora szerinti legerősebb szövetség, nem szabad elfelejteni, hogy sok szövetség van. És a másik fontos jellemzője a játéknak a "pay to win", ami igazából számomra azt jelenti, hogy egy ország ereje megjósolhatatlan, erősebben jelentkezik az, hogy mennyit áldoznak a pakkokra a játékosok, mint azt gondolnánk. És nagyon sokat gondoltam már arra is, hogy talán Magyarországot a felelőtlenül létrehozott fékek és ellensú... az más. Szóval egy valódi indexbébiboom kéne, nem képzetes.

Az invázió:
A 2. és a 3. pont hihető számomra. Milyen infót nyertek a támadással?
-Mennyi idő egy ellenakció megszervezése?
-Mennyi erőt tud felmutatni eMagyarország?
-Mennyire roppantja meg az országot stratégiai régiók elvesztése?
-Mennyire rugalmas a szövetség?

És itt meg kell jegyeznem azt, hogy mennyire fontos volt a szolidaritás, az, hogy az új kormány, bár nem erre készült, sokat fejlődött válságkommunikációban.

Szerintem kicsit erősebbek lettünk.

A jövő:
Mivel ez több szövetség és titkos alkuk háborújának tűnik, ne utólag legyünk okosak! Saját részről biztos még komolyabban veszem, hogy nagyon gyorsan tudjam odatenni magam, amire én képes vagyok, megtegyem.

A kormányzattól látom a fejlődést, ami különösen becsülendő stresszhelyzetben, időprés alatt, de sokkal rigorózusabb, szájbarágósabb parancsokat várnék. Azt hiszem be kéne vezetni, hogy vannak utasítások - pl amiket eddig napiparancsnak hívtunk, és vannak parancsok, amik azonnali, feltétlen végrehajtást igényelnek. De mindenhez:
kör, link, választott oldal, várható kezdet és lehetséges végső határidő kéne.

Van egy olyan mondás, hogy a parancsot nem megérteni, hanem végrehajtani kell. Ez visszafele is igaz, mert rettentő frusztráló, hogy nekem kell szálazgatni hanyagul odavetett parancsot, hogy nehogy rosszul hajtsam végre.

Ha nem akarunk fogatlan oroszlán lenni, akkor tovább kell növelni a szolidaritást. Ez elképzelhetetlen országon belüli szekértáborokkal. Nekem a legnagyobb élmény annó kezdőként az össztársadalmi összefogás volt, amikor még talán ennél is jobban lerohanták az országot. Lehet elfogult vagyok Hubával, de ő az egyik utolsó ember akit ismerek a régiek közül. (Quick/Kuvikot csak emlegetitek..)
Előző elnökünk politikája is bejövős volt, de a végén onemanarmy-ként vitte a dolgokat, elfogyott körülötte a levegő.
Ha a mostani részvevőket nézem a kormányban, vagy azon kívül (ehh 😃 ) akkor a legnagyobb előnynek azt látom, hogy csapatmunkát végezhetnek, mert többen működnek együtt. Igazán az lenne számomra gól, ha az egész társadalmat be tudnák integrálni. Erre egy ellenfelünk sem számít.

Személy szerint a legtöbb embert becsülöm itt, bármilyen játékformát is favorizál: pakkost, nempakkost, demokratát, tekintélyelvűt, harcost, bizniszment, egyvalamit nem komálok, amikor valaki megszólalni nem tud anélkül, hogy fel ne fortyanjon belőle az epe, és ezt személyeskedéssel, ordenáré szavakkal vezeti le. Ezt olyan kártékony habitusnak tartom, hogy többre tartok nála egy korrekt ellenfelet. Hiszen azokkal is összeköt ez a játék, hogy nem a CS-ben vagyunk, a WoW-ban, vagy épp egy feketelyuk sújtotta világban 🙂

Spájzoljunk szorgosan, és készüljünk a visszavágóra! Remélem mindenkit meglepünk vele 🙂