mikrobi pimaszsága PART II

Day 5,122, 14:42 Published in Hungary Hungary by Gabeszkuszi

Folytatás és lehetséges nyitás egy harmonikusabb jövő felé:

A minap nyitottam egy topikot mikrobi provokatív és ármányos „kérdése” – amit a kongresszus hírlevélben követett el.

A téma – ahogy Biedermann zord metaforájában fogalmazott – felkavarta az állóvizet.

Maradva az allegóriánál a víz korrekt, a kavaró csermely patakokká, sőt folyócskákká „deltásodott”. Némi blaszfémiával azt is lehetne mondani: Recrudescunt diutina inclytae gentis Hungarae vulnera

Az elágazások és az elágazások elágazásainak az elágazásai persze szétzilálták a figyelmet és a forrás mondanivalója „elsüllyedt
Az apropós a Hatarontuli Magyar Szovetseg párt elleni atrocitás, álnok módon kérdés (!) formában.

Ezért az előző levél végszójával indítva megpróbálok összegezni.

Ezzel a saját kérdéssel fejezgettem be:
S TE mikrobi HALLGATSZ, ÖNHITTEN sunyítsz. Bocsánatkérésre NEM TALÁLSZ-E SZÓT?

A reakciók arra utalnak, hogy balgaság „mea culpára” várni, még akkor is, ha a „bűnök” listája tetemes.

A címadó feltehetően meglehetősen megátalkodottan bezápult, ám – én naiv idióta – abban reménykedem, hogy nem teljesen velejéig romlott.

A szufi vallásfilozófiában van egy érdekes fogalom, amit Hasnamus-nak neveznek.
A jelentése: olyan személy, akinek elkorhadt/nem is volt lelkiismerete és önös érdekből óriási szenvedést tud okozni.
(Azt mondják, hogy legtöbbünknek nagyon ritkán van alkalma velük közvetlenül találkozni csak a tetteik következményeit tapasztalhatjuk, olykor többszörös áttétellel.)

A történelem során jó pár Hasnamus okozott mérhetetlen gyötrődést millióknak. Például néró, caligula, robespierre, napóleon, lenin, sztálin, szamueli, csauc-sescu [sic], pétergábor, szálasi és sok más lelketlen sátánfajzat.

Ezek javíthatatlanok voltak; emberellenes tetteik maradandó károkat, traumákat, sebeket okoztak.


Nos, miként már említém, naiv idióta vagyok.

Egyrészt léptéket tévesztettem, mert egy jelentéktelen virtuális játékban egy kötekedő nyikhajt összevetni a történelem hírhedt, förtelem-cunamit indukáló, szörnyetegivel az minimum overkill,

másrészt a mondanivalóm röviden ez lenne:

A lelkiismeret szikrája talán nem vált isa-por & homúvá. Aligha hiszem, hogy a silány piculák, amiket a leadott karakterektől bezsebelt, gyógyírt adnának a nyugtalankodó lelkiismeretnek.

A parlagi stílus meg nincs paritásban a prezentált önképpel, hisz sem a kifejezésmód, sem a sivár szókincs nem mutat olyan pallérozottságot, ami pár éves teológiai tanulmányok során ne ragadna akár egy bunkó lócsiszárra, egy „szívüj merin”-re.😉
Még akkor is, ha a sértődékenység és az intelligenciahiány combo mocsarában sok minden el tud süllyedni.

Javasolt gyógymód : μετάνοια (metanoia)

_____
😉 idézet Gogol-tól