Join the new world

Egyszer volt, holt nem volt, volt egy Nagyúr, kinek volt szám szerint 47 roninja. Akik békés életet éltek a fiatal, tapasztalatlan hatalmasság birtokán. Amíg be nem kellett hódolnia egy még nagyobb Úrnak, a szamurájnak. Akinek volt egy roppant elvetemült ceremónia mestere, aki szavaknak híján nem volt, viszont bátorsága kissé gyenge labakon allt. Szegény Nagyurat, ki nem volt mestere a szavaknak, nem volt mestere az úri életnek, addig ostorozta holmi ostoba szavakkal, hogy rávette élete elleni támadásra. Ezért a még nagyobb Úr csak halálos ítélettel sújthatta. Ezt a Nagyúr el is fogadta, és hogy bátorságát bizonyítsa, szeppukut követett el. Mivel örököse nem volt, ezért szeretett emberei szo szerint az utcára kerültek volna, megfogadták, hogy megbosszulják Uruk halálát. Mivel figyelték őket, ezért nem tudtak páncélokat készíttetni, minden féle szőnyegből, anyagból, páncélból csináltak maguknak harci ruhát. El kezdtek inni, nem foglakozni semmivel. És amikor eljött az idő, elindultak. Kicsit nehezen ment, de megtalálták azt, aki Uruk halálát okozta. Gyáva volt. A levágott fejét elvitték Uruk sírjához, gyalogoltak. Utána mindannyian feladták magukat és megtették, amit kellett.

TankArankátok