Horvát tervek és a horvát-osztrák casus belli
Day 815, 17:00
•
Published in Hungary 
•
by
•
by Tomi_ur
Heilongjiang, 815. nap 17:00 erep idő szerint (2010. február 13. 02:00)
Románia és Horvátország talán nem véletlenül borulnak össze annyira az EDEN-en belül: az általuk alkalmazott politikai módszerek meglehetősen egyformák. Így Ausztria Horvátország általi lerohanása is hasonló indokokra vezethető vissza, mint Románia akciója Bulgária ellen. Egyrészt mind a románok, mind a bolgárok vágytak már egy kis közvetlen harcra, amelyben már hónapok óta nem volt részük. Mivel sem a románok, sem a horvátok nem akartak felesleges kockázatokat vállalni, legsebezhetőbb szomszédjukat szemelték ki maguknak. Másrészt mind Romániának mind Horvátországnak nagyra törő tervei voltak, illetve vannak, amelynek e jóval gyengébb szomszéd állt útjában.
Horvátország 6 napja impeachmenttel megválasztott új elnöke, Apachy, választási programjában high régió, mi több, high iron régió megszerzését tűzte ki célul. Az más kérdés, hogy a horvát elnök ránézett-e a térképre, hol helyezkedik el Horvátország, illetve, hogy hol van a legközelebbi ellenséges kézen lévő high iron régió. Éppenhogy Brazíliában. Mindenesetre Horvátország ki akart törni az elzártságból, és kézenfekvő volt, hogy a gyakorlatilag szövetségesek nélküli, lakatlan Ausztrián vezet az út. Horvátország, miként arra Apachy felhívja a figyelmet, próbált megegyezni Ausztriával arról, hogy engedje át Horvátországot a területén, bizonyos ellentételezés fejében. Így felajánlották Ausztriának, hogy kifizetik helyettük a hadüzenet költségét, kifizetik az általuk elfoglalt osztrák régiók felszabadításának költségét, új Q5 kórházat biztosítanak a lerombolt helyébe, illetve segítenek Ausztriának lezárni a Magyarországgal nyitva álló háborút (itt nyilván arra gondolhattak, hogy Ausztria teljes meghódításával, s így megszűnésével az összes olyan háború megszűnik, amelyben Ausztria közvetlenül érintett). Kezdetben úgy tűnt, hogy Ausztria hajlik a megállapodás megkötésére, a hadüzenet előtt 2 nappal azonban Ausztria mégis akképp döntött, hogy nem engedi át Horvátországot a területén. Mivel a horvát elnöknek „nem volt más választása”, hadat üzent Ausztriának. Ez a verzó kb. kétszer annyiba került, mint az eredeti horvát terv (vagyis kb. 900-1100 goldba). Nem mellesleg gyűjtést is rendeztek a nemes célra a horvát hadügyi alapba.
Ami történet osztrák verzióját illeti, Borojevic von Bonjar, Ausztria elnöke (aki épp az előbb élt túl egy impeachmentet) számtalan megbeszélésen próbálta a horvát kormány követeléseit békés úton rendezni, e követelések azonban egyre csak sokasodtak, és elérték azt a szintet, amely összeegyeztethetetlen volt Ausztria szuverenitásával és területi integritásával. Borojevic von Bonjar elnöki ciklusa kezdetén Horvátországot egy baráti országnak tekintette (ekkor ugye még nem Apachy volt az elnök), és remélte, hogy ez kölcsönös lesz. Később azonban az osztrák elnököt – elmondása szerint – a horvát kormány képviselője azzal kereste meg, hogy a háború elkerülhetetlen, mert Horvátországnak „szüksége van” egy folyosóra high régió megszerzésére irányuló tervei végrehajtásához. Azt az osztrák elnök is elismerte, hogy kezdetben sikerült meggyőzniük őt a horvátoknak, mivel ajánlatuk több előnyt ígért, mint amennyi hátránnyal járt, különösen egy újabb Q5 kórház megszerzését, a hazánkkal való háború lezárását, és egy baráti szomszédállam feltűnését találta csábítónak. Oraizan (Ausztria egyik vezető politikusa) azonban – az osztrák elnökkel folytatott heves vitái során - rávilágított arra, hogy Rangeley első elnöksége óta Ausztria törekvéseinek a középpontjában az állt, hogy kívül kerüljön a nagy katonai szövetségek markából. Ennek eredményeképp Ausztria szabad, független ország lett. Egy területcserében való közreműködés azonban Ausztriát szükségképpen valamelyik nagy katonai szövetség „védő karjai” felé tereli, elpusztítva egyúttal mindazt, amiért mindaddig dolgoztak.
A következmények ismertek: horvát támadás, erre tekintettel az osztrák semlegesség ideiglenes feladása és magyar felszabadítás. Még szerencse, hogy ez a felállás. És nem a horvátok liberálnak
Read. Comment. Respect.
A legjobbakat!
Tomi_ur
Románia és Horvátország talán nem véletlenül borulnak össze annyira az EDEN-en belül: az általuk alkalmazott politikai módszerek meglehetősen egyformák. Így Ausztria Horvátország általi lerohanása is hasonló indokokra vezethető vissza, mint Románia akciója Bulgária ellen. Egyrészt mind a románok, mind a bolgárok vágytak már egy kis közvetlen harcra, amelyben már hónapok óta nem volt részük. Mivel sem a románok, sem a horvátok nem akartak felesleges kockázatokat vállalni, legsebezhetőbb szomszédjukat szemelték ki maguknak. Másrészt mind Romániának mind Horvátországnak nagyra törő tervei voltak, illetve vannak, amelynek e jóval gyengébb szomszéd állt útjában.
Horvátország 6 napja impeachmenttel megválasztott új elnöke, Apachy, választási programjában high régió, mi több, high iron régió megszerzését tűzte ki célul. Az más kérdés, hogy a horvát elnök ránézett-e a térképre, hol helyezkedik el Horvátország, illetve, hogy hol van a legközelebbi ellenséges kézen lévő high iron régió. Éppenhogy Brazíliában. Mindenesetre Horvátország ki akart törni az elzártságból, és kézenfekvő volt, hogy a gyakorlatilag szövetségesek nélküli, lakatlan Ausztrián vezet az út. Horvátország, miként arra Apachy felhívja a figyelmet, próbált megegyezni Ausztriával arról, hogy engedje át Horvátországot a területén, bizonyos ellentételezés fejében. Így felajánlották Ausztriának, hogy kifizetik helyettük a hadüzenet költségét, kifizetik az általuk elfoglalt osztrák régiók felszabadításának költségét, új Q5 kórházat biztosítanak a lerombolt helyébe, illetve segítenek Ausztriának lezárni a Magyarországgal nyitva álló háborút (itt nyilván arra gondolhattak, hogy Ausztria teljes meghódításával, s így megszűnésével az összes olyan háború megszűnik, amelyben Ausztria közvetlenül érintett). Kezdetben úgy tűnt, hogy Ausztria hajlik a megállapodás megkötésére, a hadüzenet előtt 2 nappal azonban Ausztria mégis akképp döntött, hogy nem engedi át Horvátországot a területén. Mivel a horvát elnöknek „nem volt más választása”, hadat üzent Ausztriának. Ez a verzó kb. kétszer annyiba került, mint az eredeti horvát terv (vagyis kb. 900-1100 goldba). Nem mellesleg gyűjtést is rendeztek a nemes célra a horvát hadügyi alapba.
Ami történet osztrák verzióját illeti, Borojevic von Bonjar, Ausztria elnöke (aki épp az előbb élt túl egy impeachmentet) számtalan megbeszélésen próbálta a horvát kormány követeléseit békés úton rendezni, e követelések azonban egyre csak sokasodtak, és elérték azt a szintet, amely összeegyeztethetetlen volt Ausztria szuverenitásával és területi integritásával. Borojevic von Bonjar elnöki ciklusa kezdetén Horvátországot egy baráti országnak tekintette (ekkor ugye még nem Apachy volt az elnök), és remélte, hogy ez kölcsönös lesz. Később azonban az osztrák elnököt – elmondása szerint – a horvát kormány képviselője azzal kereste meg, hogy a háború elkerülhetetlen, mert Horvátországnak „szüksége van” egy folyosóra high régió megszerzésére irányuló tervei végrehajtásához. Azt az osztrák elnök is elismerte, hogy kezdetben sikerült meggyőzniük őt a horvátoknak, mivel ajánlatuk több előnyt ígért, mint amennyi hátránnyal járt, különösen egy újabb Q5 kórház megszerzését, a hazánkkal való háború lezárását, és egy baráti szomszédállam feltűnését találta csábítónak. Oraizan (Ausztria egyik vezető politikusa) azonban – az osztrák elnökkel folytatott heves vitái során - rávilágított arra, hogy Rangeley első elnöksége óta Ausztria törekvéseinek a középpontjában az állt, hogy kívül kerüljön a nagy katonai szövetségek markából. Ennek eredményeképp Ausztria szabad, független ország lett. Egy területcserében való közreműködés azonban Ausztriát szükségképpen valamelyik nagy katonai szövetség „védő karjai” felé tereli, elpusztítva egyúttal mindazt, amiért mindaddig dolgoztak.
A következmények ismertek: horvát támadás, erre tekintettel az osztrák semlegesség ideiglenes feladása és magyar felszabadítás. Még szerencse, hogy ez a felállás. És nem a horvátok liberálnak
🙂
Read. Comment. Respect.
A legjobbakat!
Tomi_ur
Facebook
Twitter
Discord
Comments
kicsit késő van, de azért csodálkozom hh nem kommentelt még senki egy ilyen jó cikkre 😛
pénteken mindenki iszik😃
amúgy tényleg jó cikk, de ha már itt tartunk: lesz Burgenland 3?
komment
Ausztria nem szabad független állam, hanem csak egy bábállam.
Jelenlegi elnök is horvát, az előző is az volt, aki előző "osztrák" elnök létére most éppen a horvát oldalon battle hero.
Az azelőtti elnök meg amerikai.
Így tehát Ausztria mindig is idegen uralom alatt állt és áll ma is, mivel rendkívül kevés osztrák játszik, így a betelepülő idegenek sokkal könnyebben szerezhetnek kongresszusi és elnöki medálokat.
Egy ilyen idegen kalandor játékosok által uralt apró bábállamnak természetes, hogy nincs tekintélye.
Néhány tíz álosztrákot játszó horvát, amerikai stb. játékos játékélménye nem lehet fontosabb egyetlen komoly ország számára sem, mint a saját hazájukért játszó játékosaik tömegeinek játékélménye.
Félelmetesen kevés subod van 🙁
Ez is csak arra megy ki, hogy megosszák a sebzésünket. Miért nem védjük meg a szövetségeseinket??
hoppá, egy kis nyílt háború, ez kell a népnek!
Oraizan azelőtt Japán elnök volt. Még az "árulás" előtti időkben. Ott is hasonló álláspontot képviselt mindig.
jo cikk..egyre inkabb birom hogy szinte heti szinten jelennek meg Gazdasagi beszamolok, Hadugyi beszamolok ep a kulugyit hianyoltam de most az is potolva...csak igy tovabb...igy egyre inkabb kepben lesz a lakossagunk grate hozza
Jó cikk mint mindig 🙂
Akitlosz a jelenlegi elnök SZLOVÉN, és valóban tartotta magát ehhez, ahogy horvátokat, úgy minket sem akart átengedni, nekünk kapóra jött a horvát agresszió, így egyből tárgyalóképesebb lett az osztrák fél 🙂
Nagyon jó ikk grat.
Csak érteném miért éjfélkor adják ki a legjobb cikkeket 😛.
Szeressük. 🙂
Aszparagusz nem szabad független játékos, hanem csak egy báb.
Jelenlegi is csak egy báb, az előzőleg is az volt.
Így tehát Aszparagusz mindig is idegen uralom alatt állt és áll ma is, mivel rendkívül kevés önálló gondolat mentén játszik, így a betelepülő idegen gondolatok sokkal könnyebben szerezhetnek dominanciát elméjében.
Egy ilyen idegen kalandor játékosok által uralt apró bábnak természetes, hogy nincs tekintélye.
Néhány tíz álhazafit játszó idegenszívű játékos játékélménye nem lehet fontosabb egyetlen komoly ország számára sem, mint a saját hazájukért játszó játékosaik tömegeinek játékélménye.
Az, hogy Borojevic von Bonjar lett az osztrák elnök nem kis mértékben tulajdonítható a szlovénok ügyeskedésének. Tudnék többet is mondani, de nem tehetem.
Nem lehet azt mondani, hogy szlovén TO volt, de mindenképpen súlypont eltolódás történt.
A horvátok ott rontották el, hogy ezt a lerohanást még a korábbi elnök kellett volna meglépje, csakhát ráértek, el nem tudták képzelni, hogy megváltozhat a széljárás.
Kiváló cikk, köszönöm a tájékoztatást!
informatív és érdekes mint mindig. megint csak nagy vote-ot érdemel.
miért nem foglaljuk el mi Ausztriát?
egy kis TO és lenne egy jó kis báb államunk, ahonnan a lengyelek, horvátok, spanyolok egész könnyen támadhatóak lennének...
üdv
Mefi