Egy (?) film az életünk

Day 5,545, 01:04 • Published in Hungary Hungary • by Defender of Ascalon

...................

Jó szerencsét!


Cikk. Apropója egy 2 héttel ezelőtti érdekes felvetés egy játékostársunktól, aki nem szereti a magyar filmeket, mert nincsenek jó filmek. Néhány kérdést követően sok százból egy megszűrt filmlista kerekedett, ajánlom a kétkedőnek és bárkinek, aki érdeklődik a téma iránt.

Hippodrom.
Mondhatná az egyszeri játékos, ha AP-t váltva kitámolyogna a nagy Ámerikába bálványt vagy szerelmet keresni. De nem mondja, hiszen éles csaták idején makrancos hölgyekből is szorgalmas Q7 zongoristává lehet válni, itt vagy egy másik régióban, Valahol Európában, amerre két gróf nem tesz ki egy Miskát, de még egy Liliomfit sem.
Hadseregünk ma már elvesztette reguláris jellegét, hiába szól a Katonazene, a lényeg, hogy mindent megússzunk, a lelkiismeret nem számít. Ehhez képest jelentéktelen, hogy az embernek mije van aranyból, édesapám? Mindegy, mije, csak legyen egy szisztéma, ha beüt a vesztegzár, és az alkoholra átkot mond a szerelmes és alulöltözött diplomata.

Kormányok jönnek és mennek, néhányan odavesznek a Sodrásban, mások meglepetést okozhatnak még kőszívű fakemesterüknek is, válhat belőlük elit vagy nem elit századokban commander vagy akár a Tenkes kapitánya is. Akinek van róla képernyőmentése, az még arra is emlékezhet, ki mit csinált 3-tól 5-ig, és főképp, melyik divízióban. Akárkik vannak is a spájzban, egy biztos, nicht Q7-es kompót, ezt tudja mindenki, aki kedvezményesen fejlesztett kajagyárat, és elhozta már azt az orosz holdingjából. Aki pedig nem, az felmászhat a tetőre, szomorú szegénylegényként.

Így telik el Tízezer nap, kevesen értik, ki mihez ragaszkodik, legtöbben csak egy illúzióba kapaszkodva vetik bele magukat az újabb eventbe, amikor is ott állunk Northern Hungary határzár régióban, és nézzük a csillagokat, olykor épp Jumurdzsák áll a révnél, nagy idők tanújaként; a románok pedig, főleg a magyarul beszélők, hadd sz*rjanak be az osztályharc fokozódásakor, ha már szerintük egy brancs vagyunk mi, és nem is tagadjuk. Ha pedig a szőröstalpúaknak nem tetszik, majd a mi jó Lajosunk 3-ba vágja. Vagy 4 egyforma darabba. Elvágyódva sóhajthatunk fel: Miért nem a Codexit Hufnágel Pistihez mentünk feleségül? Az ilyen ördögi teremtményeket majd színre viszi a televízió, szórakozzon rajtuk a fehérnép, miközben Gyula vitéz évszakoktól függetlenül ellátja a bajukat.

Akinek esetleg ez nem tetszene, marad a szerelem, maradnak a fák, a könnyed élet faluról a gyárba repkedve, akár egy Madárka, ahol aztán, az egyiknek sikerül, a másiknak nem. Csak kedvét ne szegje utólag egy nagy hajós kalandor, aki mindig visszanézni a régi hódításokat, hoppon maradásokat. Csak kell egy csapat. És valaki szedje le a revolvert a párt kapufájáról. Mert kell egy csapat.

A heti megmérettetésben addig kell eljutni, ameddig gazdaságos, ez monotonnak tűnhet, de egy stoppos lány és az otthoni szerelem feldobhatja az unalmas rutint, akár még távoli vidékekre is eljuthatunk, legfeljebb egy Omahel Tamás örökké ott lesz a hátunkban. Hát, vivát!
Gyarmatainkon, vagy akár itthon is, újra gyermekké válhatunk, pajkosan chatelhetünk és szidhatjuk egymást, a lényeg, hogy legyen végre nyár, fenébe a hegedűvel és a kiküldött felnőtt megfigyelőkkel. Ha harc, hát legyen harc. Még mindig eldönthetjük, mivé ámítjuk magunkat: bagatell megalázott erkölcsi bajnokká, vagy még inkább bagatell narcisztikus vicces fiúvá. Csak egy játék, túlélünk bármit, de hogyan? Áttörhetők a társadalmi elvárások, Kilenc hónap ide vagy oda? Én nem tudom, de ha már itt tartunk, drága kollégák a gyárból, hát BUÉK!

Pár dolog még maradt, amit tisztázni kell. Először is, ha meglátja az ember a románt a harcban, tudja, hogy ilyen rusnya szerzet még a kalendáriumba sincsen. Másodjára, ha megvan egymillió-négyszázkilencvenkilencezer- kilencszázkilencvenkilenc lépés, akkor már csak egy utolsó kell. Harmadjára, ha valaki azt énekli, hogy „Kölyköd voltam”, akkor vagy igen, vagy nem, de lázadni csak akkor érdemes, ha fizetik az RW-t, vagy tuti a medál érte. Negyedrészt Bögyös Macából – eddig – még sosem lett Pogány Madonna. Ötödrészt, aki szerint nem Deák Bill a király, azt csókolja körbe a sintértelep összes kutyája.

Itt meg kell állni egy kicsit.
Pár évvel ezelőtt már úgyis megállt az Idő, van, akinek ott véget is ért az egész játék, innen már csak egy szépen megrajzolt pályaív kell, a többi nem számít, kit érdekel, honnan indultunk, a lényeg, hogy hová érünk! Talán nagy ránk a gatya, talán az egész háborúskodás csak azért van, mert – már megint – az egyiknek sikerül, a másiknak nem? Ki tudja? Én nem. Talán civakodás helyett okosabb lenne belátnunk, néha egyedül vagyunk, kicsik vagyunk, éhesek vagyunk, hát ki segít nekünk, a kis rókáknak?

Ennyi sok viszontagság után jegyezzük meg, nem érdemes ellopni egy tanárból lett taxis TW-ben ütött BH-ját, mert jöhet még kutyára dér, és kiderülhet, miben különbözik az ember a Dögkeselyűtől. Legrosszabb esetben a királyfi inkább a királynőbe szeret bele, Hófehér pedig marad a törpéknek. Akármilyen szenvedést is mér ránk Plato, mutathatunk neki fityiszt, és fellázadhatunk a sorsunk ellen, van nekünk a beletörődésnél Jób dolgunk is.

Mi lett belőlünk?
A méltányolt Nagy generációból, akik itthon maradtak, akik kitántorogtak külföldre, aki hazajöttek, akik nem is azok lettek, akik? Bevalljuk? Esetleg inkább kamerákat szereltetünk a ladagyárban a női öltözőbe, elvtársak? Jól gondoljuk meg, kikkel szórakozunk, mert elrabolnak mielőtt kis állókígyók lennénk, aztán jöhet haza a fater a kamionnal. Kicsit nem figyelünk oda, és leszedik az oroszlánokat a hídról, ahol első vérig tartó szerelmes üzeneteinket rejtettük el, hogy aztán ízekre pofoztassuk magunkat, és ezt vehetik fenyegetésnek (aprócska kalapocska, benne rémes románusz rottya).

Térjünk át a marketplace világába, a piac egy valóságos aranybánya, egy igazi Eldorado, ahol pénzzel mindent IS el lehet intézni, hacsak Béláim nem tolják túl, mert akkor rátoljuk a kabátomra! Legjobb, ha naplót vezetünk, és szeretteink azt hiszik, mi vagyunk az eRepublik Mészáros Mártái, ami persze lehetetlen, de egy próbát megér, akár még Ginevra is belénk szerethet. Vagy mi beléje.

Emlékeztek még a rendszerváltásra? Ez már nem az eRepublik Rising, ez már a V3. És, hogy hogy vagyunk? Hát, ahogy hagytak. Még mindig átszólhat a szomszédból az illegalitásba vonult román munkásőr: „Egy négrót, szomszédasszony?” Itthon... a régióink hol vannak? Hazajövünk? Kajabónusz nuku? Balhé az van! Hiszti az van! Történhet itt akármi és az ellenkezője is, a lényeg, hogy másnap ugyanúgy ott legyünk a Gólya kocsmába, igaz-e? Ha pedig mégsem? Még mindig ott a husika, ugye, Nusika? Egyszer mindenki, de mi sose, pedig mintha már nem a régiek volnánk, Q7 kaja, Q7 pia, Q7 nő…

De hol vannak a valódi nagyok? Egyet ott találni Tibetben, ahol keddenként államférfiak autói állnak meg, ahol ott az igazi, a tényleg igazi eMao. Nem számít már, ki kivel, hol, miért, esküvőn, indiántáborban, otthon próbából, hogy milyenek lehettünk fiatalon – érdekel valakit? A szép keblű dívát talán. Vagy a megcsalt fiút, aki másik nicken szökött el itthonról? Sebaj, te áldott szavazó, hát téged is utolért, az a nagy szerelem, amikor majd együtt állunk a Niagara-vízesésben, és isszuk a pepsikokakólát, még ha nem is a világ ifjúságával akarunk találkozni a Code-ban, ahonnan már komp jár át Lenyingrádba.

Ennyi sorsforduló után csoda, ha valaki még képes hétköznap a rendszer senki-valakije lenni, hogy vasárnap végre csak egy őszinte, meghasonló senki lehessen? Vagy beszélgessünk növényekkel, temettessük el magunkat élve, hogy egy szép leány csillogó szemei áruljanak el? A jenkik itt bandáznak eMagyarországon, jó lenne átverni mindenkit, legyen ez végre tényleg Valami Amerika, ahol nem kell az éjféli express-re várni, ha futni akarsz, és nem menekülsz a metró világába, ahol századtársaid bámulják az öntudatos macilányokat. Mire felébredsz, átruccantak egy másik századba, téged pedig ott hagynak, te kis kumisz, te kis háremőr, aztán futhatsz utánuk, egyik század, másik század, angolok ellen 6:3, hősök terén tátod szádat – kik voltak ezek? Hát a magyarok! Akkor mire várunk? Rád, aranyapám, rád!

Utolsóként boncolgassuk kicsit ezt a témát még, ki kinek a kije és mi közünk van valakihez, akihez semmi? Talán meg sem bízhatunk egymásban, még jó barátban, szerelmesben sem, mert az egész játék csak egy Vizsga? Akár az, akár nem, akár álom, akár valóság a lökött japán táncdalénekes, a TOP65 párt Eszenyi Enikő hasonmásversenyének győztesével mind bevállalnánk egy közös keddi TP epic-et. Vagy nem? Ha össze is dől minden, ha találkozunk is a szerelmünkkel, egy általam nem látott filmben, balsorsú tűzoltóként karácsonykor.

Itt a vége, russsh el véle


A cikk elkészítésében közreműködtek (abc sorrendben)

Botyar, csumbe, Darshu, e.Jean68, FLD1987, Flying Cangaroo, gabesz24, gabor kowalski, Harcinyul, Haszontalan Pkrusi, heroine17, Joz76, KitsiBuakaw, Mikrobi, mohawk82, Nalaja, Rootshunterz, Teleki Kolos

Köszönöm nekik!
Kommentszekcióban lehet kimaradt filmekkel bővíteni, elvetemültebbek részletezhetik, adhatnak többletinfót.

Üdv,
doa