TANK You!

Day 517, 01:38 • Published in Hungary Hungary • by Gildor Ingorion

Mottó: 'miért legyek tank, ha bármikor bérelhetek egyet?'

Kicsit dühítő a játékban, hogy hibába tréningezel, harcolsz ezerrel, aki évvel korábban jött, és ugyanezt teszi, az mindig is erősebb lesz.

Egy nagy csalódás, amikor összevont szemöldökkel, szigorúan nyomod a train gombot, csatákban néha túl is ütöd magad, és drága fegyverekkel harcolsz, mégsem te döntöd el a csata végét.

Amikor az indonézek elbukták WSR-t, én bizony úgy leharcoltam magam a védők oldalán, hogy két wellness pack-et is kellett vennem, hogy a munkaadóm ne akadjon ki rajtam. Mégis elveszett a tartomány.

Valahol ezen a ponton kell átértékelni a játékot. Előtte mindenbe belekóstoltam a céget és a politikát kivéve: Csempésztem, volt orgom, volt újságom, dolgoztam, harcoltam, monetaryztam. Baromi sokat ültem a gép előtt.

Elértem egy pontot, hogy elegem lett abból, hogy sokat kattintgatok, mégsem fejlődök gyorsabban. Persze az örömmel töltött el, hogyha megnéztem más indexbébiket, hogy egy szinttel feljebb voltam, mint ők, de tudtam, ez annak köszönhető, hogy még kiscsikó koromban kimentem indókhoz.

Redukáltam a tevékenységemet a: train-fight-heal-work kattintgatássorozatra, amit pár forduló monetaryval dobtam fel - na, azon lehet stresszelni bármikor 🙂

Lelkiismeretes magyar játékosként egy kazal újságot olvastam. Rájöttem, hogy bár én nem tudok jobban fejlődni, mégis, a célomat jobban el tudom érni, ha az emagyar közösség érdekében dolgozom - hiszen itt a játékélmény felét tudod csak elérni egyénileg, a másik fele a győzelmek közösségi élménye!

Ekkor már nyomultak előre a magyar seregek, de a távoli horizonton ott gomolygott a területcserék fenyegető fellege...

Jelentkeztem külföldi feladatra, és résztvettem a norvég TO-ban. Ez más munka, mint a harctéren harcolni. Akkor is végre kell hajtani a parancsot, ha nem értek vele egyet. Ugyanis itt nem ezrek állnak ezrekkel szemben, hanem pár tucat kongresszusi tag dönti el egy egész ország sorsát. Mindenki számít! Csak azért tudtam végigcsinálni, mert Norvégia ellenséges ország, és tudtam, hogy nem egy kalandban veszek részt, hanem eMagyarország különleges katonája vagyok.

Mindennek ellenére Norvégia egy csőd volt nekem, a mai napig az. Szép lassan beérnek a többiek, le is hagynak. Vikingeknek mondják magukat, de egy nyomorult tréning harcot sem indítanak. A dühük kimerül a szájkaratében, meg a magyarokra morgásban. Ugyanakkor eredeti területüket sem akarják visszaszerezni. Ezt nem gondoltam volna.

Annak ellenére, hogy személy szerint nem fejlődök, mégis megtaláltam itt a számításom. Cégem lett, a második indexes generációt támogatom, többüknél már sikerült kitalálnunk, milyen irányba fejlődnének... Van tőzsdemágus, politikus, kereskedő... Növeli a játékélmény az ő fejlődésük is 🙂

Kár, hogy a játékban ez nem látszik 🙂 De azt tudom, hogy eMagyarország fejlődését jobban szolgálom így, mint magányos szerencsevadászként. Igen, ez az, amit felfedeztem: én nem tudok jobban fejlődni, viszont a magyar közösség fejlesztésével az ország ütőképességén annyit növelek, mintha egy tank lennék. Ésha a cég beindul, bizony, bérelhetek is saját tankot 🙂

Sajnos, mégegyszer mondom, Norvégia nem a csodák birodalma. Így aztán aki ide jön, az számítson arra, hogy egy hétig nem harcol, csak, ha utaztatom. Pontosan az unalombafúlás ellen, a megbízható alkalmazottakat saját pénzemen utaztatom ki Indonéziába dolgozni. Így egy hét hazafias szolgálat nálam, egy hét kánaán Indonéziában 🙂

Képzeljétek el úgy a cégemet, mint valami gyorsítósávot a fejlődés szrádájára...

No, hétfő délelőtt, ez a cikk álmos, és csapongó lett...

Még egy hirdetés: 1-2 land skill-es magyar tréning cégnél dolgozó újoncot várok. Olyanokat, akik a szociális minisztérium által támogatott gigacégekben dolgoznak. Lassan érdemes elszakítani a köldökzsinórt, és saját lábra állni!