Join the new world

Mindenkinek kellemes napot, magas Strengthet és Wellnesst, bajtársak!

Megint vasárnap van, ígéretemhez híven íme egy újabb hadügyi beszámoló. Kezdeném egy rossz meg egy jó hírrel. A rossz hír, hogy imádok hosszú, fellengzős cikkeket írni, az ezer éve fejlődő szépséges anyanyelvünk adta valamennyi lehetőséget nyakon csípve a terjengős és nehezen követhető, ámde legalább felesleges és bonyolult körmondatok megfogalmazására. A jó hír az, hogy már a ciklus felénél vagyunk, már csak két hasonlót kell kibekkelnetek.

Tehát lássuk, mi történt az elmúlt héten – mit ne mondjak, nem unatkoztunk.

Újabb nagyberuházást most nem eszközöltünk, de a múltkor vett Plazma TV távirányítójából csináltunk pár másolatot, nehogy vita legyen belőle, hogy épp mit nézünk. Így mindenki lát egy kicsit abból, amit szeretne, a többieknek meg bohózat élőben.

A többiekről szólva új hadügyi államtitkárt avattunk Suicide Blonde személyében – lassan már több államtitkárunk van, mint katonánk és így se megy minden ahogy szeretném. Az ő fő feladata a Közlönyök és a napiparancs frissítése. Reméljük sikerül a jövőben egyre gyorsabbá tenni az információk áramlását.

A múlt héten előre jelzett változásokat végrehajtottuk a sereg állományában. A Hun Hordát áthelyeztük az irreguláris csapatok közé. Ennek oka, hogy a csapat sajátságos belső felépítése jelentősen és több ponton ütközött a sereg elvárásaival – például a mobilitásban. A Horda vezetői ezen túl is szoros kapcsolatban maradnak a hadvezetéssel, így továbbra is a lehető legpontosabban helyezik el ütéseiket, de központi támogatást nem kapnak. Kap viszont támogatást a napokban véglegesített reggel ütő századunk, a II. Rákóczi Ferenc század. Parancsnoka Krumplipure, és egyelőre keresünk további lelkes tagokat, olyanokat, akik reggel 8-9 között egy kávé és egy briós mellett szívesen építik vagy rombolják a falat.

Csapatoknál maradva, létrehoztunk pár speciális egységet. A hadsegédek az RW ben ütőknek irogatnak PMet (magyar, angol, német, és szerb sablonjaink vannak). A kalózok az ellenséges piacokat figyelik és lecsapnak a gyanúsan olcsó árura – illetve jelentik, hogy milyen fegyverből milyen mennyiséget vételeznek odaát. Néhány lelkes megfigyelő apród a nagyobb amerikai/román/spanyol tankokat és az őket ellátó orgokat figyeli, a tőlük jövő információ segít abban, hogy belőjük, mekkora ellenséges tankolásra kell számítanunk.

Mindegyik csapatba (RW-figyelő hadsegédek, kalózok, hadapródok) – lelkes tagokat várunk! Jelentkezés PM ben rlazol nál!

Ők a szervezett csapataink. Az elmúlt héten sikerült beszélnem több, látókörünkön kívül eső szabadcsapattal és remélhetően a napokban összehozunk egy olyan rendszert, amin keresztül hatékonyabban tudjuk elérni őket.

Szerettem volna ma elbüszkélkedni az új Sünjeinkkel, de sajnos a sünmamánál váratlan ellési nehézségek léptek fel, IT-sen szólva a fejlesztés nem a várt tempóban folyik, bár én már láttam egy próbaverziót, a katonai botok sereg szintű beüzemelése a jövő hétre marad, sőt mivel Mormota Főmérnök és Sünidomár Úr szabadságát tölti (én nem engedélyeztem) ezért lehet, hogy tovább fog csúszni. Remélem a ciklus végére meglesz :/
Hosszas rugdosás és több, életveszélyes fenyegetés hatására sanya18 végrehajtotta a seregadatbázisban kért módosításokat (najó, az igazság az, hogy készséges volt és pár nap alatt mindent megcsinált éspedig sokkal jobban, mint az valaha is reméltük). Ezek lehetővé teszik, hogy a századparancsnokok és a hadügyi vezetés pontos képet kapjon a parancsvégrehajtásról – főleg utazás, leharcolás, fegyver használat tekintetében.

A pénzügyek… Mindenki kedvence. Ahogy a hadügy programban már a hivatali eskü letételének napján jeleztem, senki ne várja, hogy goldról goldra közöljük, hol mennyit tankoltunk. Természetesen a csatákra és egyéb katonai kiadásokra vonatkozó információkat a heti kormányközlönyben megtaláljátok. Nagy vonalakban: a reguláris zsoldja nem változott, továbbra is heti 13.000 HuF támogatást kapnak összesen a századok. Bizonyos nagyobb csatákhoz a sereg extra ellátmányt kapott, ezt lásd alább. A sereg indóba utaztatásához a jegyeket a (nagyrészt már bezárt) állami gyárakból vettük ki, így arra pénz nem ment (hiszen ezeket már rég megtermeltük). Ez viszont azt is jelenti, hogy a TO csapatnak a piacról kellett megvennie a jegyeket, ez majd az állami költségvetés megfelelő oszlopában látszani fog (illetve nem fog, olyan nevetségesen alacsony volt a részvétel). Az elit támogatási rendszere is változatlan. A „nagyok” 7595 HuF zsoldot kaptak összesen a héten, a „kicsik” 2856 HuFot, a tartalék heti juttatása 1386 HuF volt. Az utaztatásuk, az extra giftelésük összesen 370 HuF-t kóstált. Ezek a számok hajszálnyit eltérnek a múlt hetitől, ez a tartalékba helyezés, felvétel, reaktiválás stb. miatt van, hiszen a létszám napi szinten sem állandó. Viszont ők a tétmeccsekhez sok esetben már a kórházas kör első ütéséhez is kapnak nagyobb értékű fegyvert. Ezeket az egyes csaták költségeibe számoljuk bele.

Lássuk a csatákat – Zemgale-ra emlékszik még rá valaki? Én igen. Fantasztikus meccs volt, izgivé az tette, hogy a tervekkel ellentétben nem indult meg a Kanada elleni támadás aznap. Így az Atlantis szép lassan elkezdte feltornászni a csata első 20 percében -150-re küldött falat. Szerencsére reggel (épp amikor Rupe Tot -15-ről a Citybe tankolta) megjelent pár indó tank, és az RMA, így minimális tankolással nem csak a csatát nyertük meg, de valószínűleg jó pár balti lakos barátságát is. Arról nem is beszélve, hogy ezzel Norvégia után a második skandináv országnak zártuk le az EREP karrierjét. A csata költségeire visszatérve összesen (jegyek, extra ellátmány, végén tankolás) 20ezer forintot terveztünk, de a fenti okokból a csata második felében végén összesen további 10.000 HuFot (ennek egy részét goldban) költöttünk. Tegyük hozzá, hogy a csatanyitás 150 goldját a lettek állták, és kora este 160 goldot adtak nekünk tankolásra. Reggel megint felajánlottak 80-at, de megmondom őszintén, nem volt szívem elfogadni az utolsó garasaikat – tankoltunk saját pénzből (a pénzügyesek gondolom most elsírják magukat).

Ami az Észak-Amerikai hadjáratot illeti, hozzávetőlegesen eddig 1200 goldot és mintegy 50ezer HuF-ot költöttünk az elmúlt héten. A gold részben WP-re részben Q4-Q5 fegyverekre ment, a HuF ból a regulárisnak vásároltunk. Indó tankolt bőszen, mi visszafogottan, a legnagyobb tankolásra Alaszkánál készültünk, de végül arra nem volt szükség és az egész belement NFL-be, ahol kedvenc ellenségeink kb eljátszották ugyanezt.

És ha már itt tartunk szeretnék pár szót mondani a tankolásról. Elég misztikus fogalommá volt mostanában, és sajnos egyre többször keveredik bele a napi politikába. Olvasom a kommenteket és égnek áll a hajam, mert olyanok írnak blődségeket, akik még az életükben ilyet nem csináltak. Egyesek azt a látszatot szeretnék kelteni, hogy a tankolásnak van egy „jó” módja és az összes többi rossz. Erre alapozva támadnak sokan minket, mondván, hogy most mi is pont úgy csináljuk, ahogy a múlt hónapban elleneztük.
Nos, a múlt havi tankolási vitákba én nem folytam bele, mert nem vagyok híve egyik pártnak se és nem akarok olyan benyomást kelteni, hogy mégis titkon ide vagy oda húz a szívem. A tankolásnak rengeteg „jó” módja van, az adott helyzetnek megfelelően. Azt is fontos belátnunk, hogy a csata végkimenetelét nem csak az dönti el, hogy valaki épp a megfelelő tankolási stratégiát választotta-e. Amikor egyetlen csatában támad valaki egy kulcsfontosságú régiót akkor nem szabad pénzre nézni, akár a támadó akár a védekező oldalon vagyunk. Akkor full tank a top 10-nek, fél tank a nagyoknak, negyed a kicsiknek, Q3-Q4 a seregnek és olyan falat kell emelni a csata utolsó 30-40 percére, hogy az ellenség meg se próbálja azt ledolgozni! Mert esetleg sikerül neki, bekeveredik a „már ennyit ráköltöttem, akkor még ennyit rászánhatok” végtelen spiráljába és magával ránt minket is, márpedig nekik több pénzük van. Más a helyzet egy hadjárat egyes állomásainál, ahol a hadvezetésnek mindig van B-C-D-E terve arra az esetre, ha esetleg elbukjuk egyik vagy másik csatát. Ilyenkor, ha méregdrágán beletankolunk, és az ellen rálegyint, akkor csak azt érjük el, hogy a mi pénzünk fogy, az övék meg nem. Márpedig nekik eleve több van (ezt már mondtam, tudom). Ilyen helyzetben előre el kell dönteni, mennyi a maximum, amit rászánunk, annak megfelelően előre felszerelni a csapatokat, és fokozatosan küldeni őket harcba. A fent nevezett speciális egységeknek hála egész jól meg tudjuk becsülni, mekkora csapásra készülnek odaát és mivel stabilizáltuk és rendbe szedtük valamennyi saját századunk, pontosan tudjuk, mi mire vagyunk képesek. A századok és a tankok előre fel vannak készítve, így a vezetésnek nem kell az utolsó 30 percben, bugos, lagos Erep mellett (mindenki tudja, milyen egy nagy csata vége) donate-tal, piaccal meg monetaryval foglalkozni, hanem nyugodtan eldönthetjük, mennyi damage mikor és hova menjen. Az eredményt a washingtoni csatával érzékeltetném: 50k-s falmagasság mellett a lakosság levitte -50k-ra. Kb háromnegyed órával a vége előtt kezdtek tankolni, ami annyit jelent, hogy rászánták magukat arra, hogy 1000-1200 goldért felviszik a falat. Mi megvártuk, amíg eléri a nullát (+50k, mivel ebben kórházas is volt kb 400 gold), ekkor küldtük rá a reguláris első hullámát, akik ismét levitték -50 re. Itt láthatóan megtorpantak, mint akik tanakodnak, nekimenjenek-e újra. Nekimentek, felvitték a City közepébe (+75k, 900 gold), ezt az elit kórházas köre vitte le -15 köré. Megint nekiestek, beletettek újabb 400-600 goldot, de csak annyit értek el, hogy a reguláris második hulláma megint lenyomta mínuszba. Az utolsó 5-10 percben megint visszahozták city közelébe (400-500 gold), akkor küldtük rájuk az Elit tankos körét, majdhogynem wp-ről wp-re szabályozva, hogy mennyi damage menjen. Végeredmény: Indó is tankolt közben (kb 1000 goldot égettek) a másik oldalon alsó hangon 2500 gold fogyott, mi durván 300-at költöttünk plussz a reguláris kiegészítő fegyverzetére ment talán ha 100 gold (5000 RON). Megtehettük volna, hogy az elején beleküldünk mindent és rájuk vigyorgunk egy 200k+alap nagyságú gödör mélyéről, de látható, hogy jelen helyzetben (amikor egy esetleges csatavesztés nem jár drasztikus következményekkel) ez sokkal célravezetőbb. És a maradék tank pont elég volt arra, hogy behúzzuk velük Nunavut ot is. 🙂 Ők terveztek 1200-1500 goldot, ráköltötték minimum a dupláját, mi terveztünk 300 goldot (plussz indó) a harmada megmaradt és pont annyi kellett Nunavut-hoz (amit előzetesen nem akarunk megtankolni, de láttuk, hogy pont annyi kell, amennyink maradt). Mellesleg így ők Nunavutra is kidobtak vagy 1500 goldot.
A fentiekhez természetesen az alapot mindig a lakossági sebzés adja. A PEACE és kiemelkedően a mi lakossági sebzésünk teszi lehetővé, hogy a végére előnyből várjuk a meccs végét. Ezúton is köszönöm a közlöny utasításait követő polgártársaknak a lelkesedést a türelmet és a precizitást!

Talán sokakban felmerül, hogy a sok szépen hangzó mondat mögött mi van? Beszámolok hétről hétre újabb és újabb nagyszerű fejlesztésekről és okosságokról, de milyen tényleges változást eredményeztek ezek? Hol tartunk most, mi van hátra? Az ilyen kétkedőknek (mivel a Dunába sajnos nem lövethetem őket) mondhatnám azt, hogy gyerekek – nézzetek a térképre… De ennél azért többről van szó. A felállított kis csapatoknak köszönhetően láthatóan kevesebb ütés megy félre RW-kbe. Lassan elérjük, h csak 150k, ami azért jó, ha benne van, mielőtt valakinek eszébe jutna letankolni mondjuk egy Dniprot.
A többi csapat segít abban, hogy példátlanul pontosan tudjuk, mekkora erejű támadás várható, nem hasra ütés meg legrosszabbra való felkészülés megy. Az elit tankolása így tervszerűen zajlik, nem azt tankoljuk, aki épp az utolsó 10 percben beesik a kapun, hanem már előző nap tudunk szólni, hogy mikor és nagyságrendileg kiket szeretnénk megpakolni. A reguláris osztási rendszere is sokat finomodott, így pár óra alatt fennakadás nélkül és egész pontosan adminisztrálva kiadható 300 katona extra felszerelése és senki nem kap agyérgörcsöt közben. Nem kell magyaráznom, hogy ez mekkora könnyebbség mindenkinek, és remélem azt sem, hogy részleteket miért fedem el a jótékony homállyal.

Az új parancsnoki rendszerünk hatására a sereg morálja is jelentősen javult. Azok a századok, amelyek saját parancsnokaik szerint is a széthullás szélén álltak, megint egységesek és valódi, komoly ütőerőt képviselnek. Van olyan századunk, amelyik 36 órával a parancs kiadása után 100%ban a kijelölt harci övezetbe érkezett (respect Damjanich), de a 75%t minden század elérte, összeségében 90% körül. Összehasonlításképp korábban három nap alatt nem tudtuk a 65%-t elérni. Hasonlóan megmutatkozik a javuló morál és a katonák/tisztek vezetésbe vetett bizalma a leütés terén. Senki nem szereti leharcolni a wellness-ét, de ahogy a korábbi cikkek kommentjeiből is látszik, a katonák most mégis készek rá, és úgy kell őket visszafogni a második kör előtt. Mindez azért, mert az szp-k sokkal jobban átlátják a helyzetet stratégiai szempontból, és így sokkal jobban tudják motiválni a honleányokat/legényeket. Motivációban segít, hogy leszoktunk a Q1ről. 🙂 A fegyóosztás már nem századonként 30-50 Q1et jelent, hanem katonánként erőtől függően 2-3 darab Q2-Q3-Q4 fegyvert. A katonák érzik a törődést, az odafigyelést és ezt fegyelemmel, lelkesedéssel hálálják meg, ez már a lettországi hadgyakorlaton is látszott.

Végül vessünk egy pillantást a térképre:
Nicsak! Háború van! Méghozzá világháború, hosszas tervezés és tárgyalás után. A háború alapját a több mint egy éve,a French Toast - ból nyitott francia-amerikai MPPk illetve a WSR-Podolia óta nyitott orosz-USA MPPk adják. A világháború akkor kezdődött amikor az ereje teljében lévő ATLANTIS tagállamai beütötték szövetségeseink MPP-it abban bízva, hogy egyedül is képesek leigázni őket, tehát aki azt hiszi, hogy mi kezdtünk, csak az ellennek propagál.

Természetesen van cél is, és ez nem az USA annektálása (túl egyszerű lenne). A csaták, ahogy korábban már jeleztem, többnyire csak kevésen múlnak, és minden ütés számít. A legfontosabb, amire szeretném mindenki figyelmét felhívni, hogy magyar részről csak a brit MPP ket aktiváltuk, ezt amint lehet le is zárjuk egy békeszerződéssel. Innentől kezdve, ha valakinek kedve szottyan valamelyik régiónkra, azt csak RWvel vagy egy az egyben nyílt sisakos küzdelemben veheti el. Erre nagyságrendileg csak indónak van jelenleg esélye.

Sok kritikát kapunk ezen agresszív, „imperialista-kapitalista-materialista ” offenzíva okán azoktól, akik legszívesebben itthon terelnék a bolyhos kis nyuszikat SGP végtelen pusztáin, miközben az ország a nemzetközi szuperhős felszabadító (vörös?) hadsereg imidzsében tündöklik és a frissen vaxolt hófehér lovagi páncélunkon megcsillanó nap vakítja irígy és velejéig romlott (fekete páncélt viselő) rosszakaróink. Arra hivatkoznak, és igazuk van, hogy a Birodalmak arra ítéltettek, hogy előbb vagy utóbb porba hulljanak. Tőlünk is sok aktív, erős játékos kerül a bankalapács alá, mások megunják és abbahagyják. De lássuk be, minél kevesebb kockázatot vállal az aktuális kormányzat annál gyorsabb ez a folyamat. Sorsunk mi sem kerülhetjük el, a kérdés csak az, hogy non-combat mód, avagy valljuk-e amit Petőfi Sándor, az „Egy gondolat bánt engemet” című versében? Én vallom. Az ágyat leginkább nem alvásra szeretem használni. Nem vagyok se beteg virág se magányos gyertya és hiszem, hogy akik ránk szavaztak nem akarják az országot így látni.
Akkor inkább jöjjön a villám, a mennydörgés és az eposzba illő csata!

Polgártársak, Bajtársak, megyünk tovább előre, harcolunk az utolsó wellnessünkig, ha kell, és addig meg élvezzük a győzelmek édes nektárját! Én addig visszaülök az új Plazma TV elé, és vmelyik államtitkárt ráveszem, hogy hozzon egy sört...

KÖSZÖNÖM A LAKOSSÁGNAK A FEGYELMEZETT PARANCSKÖVETÉST, AZ ELITNEK ÉS A REGULÁRIS MINDEN EGYES KATONÁJÁNAK AZ ÖNFELÁLDOZÁST! KŐKEMÉNY CSATÁK JÖNNEK, CSAK ÍGY TOVÁBB!


Bajtársi üdvözlettel
rlazol
hadügyminiszter