Join the new world

Ma az erep cset egyetem szobájában előadás volt a Délkelet-Ázsiai térségről és azon belül Malajziáról részletesebben megtudhattunk részleteket.
Két részre tagolom a cikket.
Második rész.

Malajzia
Februárban került be az ország a játékba. Természetesen egyből TO áldozatául esett, az 1000 gold túl nagy vonzerő volt.
Két csoport, egy svéd és egy indonéz küzdött a zsákmányért, végül az utóbbiak győztek.
A csoport vezetője Bong, az ismert indonéz tank volt. A svédek közül egyébként jópáran az országban maradtak végül.
Az első 1-2 hónapot jópár impeachment jellemezte, április nagy részében pl. nem is volt elnöke az országnak.
Ez úgy jött össze, hogy multizásért banolták az elnököt, és törölték a pártját, a kongresszusban ülők pedig úgy döntöttek, hogy az a legbiztosabb, ha nem váltják le.
A listában következő személy egy teljesen megbízhatatlan alak volt, szóval szvsz jól is tették.
Az országnak két high régiója is van, egy fa és egy olaj. A szomszédok közül pedig két országnak egy sem, de fája pl. az indonézeknek sem volt azokban az időközökben, amikor éppen nem az övék volt WSR.
A szingapúriak egy békés unió keretében szerettek volna hozzáférni ehhez a két régióhoz, de amennyire én tudom, a thaiok mellett az indonézeknek is voltak támadási tervei annak idején.
Könnyen előfordulhatott volna, hogy a high oil régió a thaiokhoz, a high wood régió az indonézekhez kerül.
Az indonézeket viszont lefoglalta az ázsiai hadjárat, így ebből semmi sem lett a részükről.
Mi ismerősökkel áprilisban érkeztünk az országba, amelynek akkor elég kevés lakosa volt, pár helyi, pár indonéz, pár svéd, plusz 1-2 ember innen-onnan.
Továbbá nem volt kórháza sem, és egyetlen kanadai MPP védte az országot a szomszédoktól. (A thaiok végül a kanadai MPP lejárását használták ki a támadás elindítására.)
Azt hiszem, hazudnék, ha nem úgy indult volna a dolog, hogy szerezzünk egy országot saját magunknak. Az összes ilyen projekt egy ilyen ötlettel indul.
Annak idején amúgyis egy népszerű téma volt az e-magyar közösségben a kolonizálás, és a nyersanyagokhoz való hozzájutás ilyen módon.
Ez végül Kína állami kolonizálásának tervében csúcsosodott ki, ami Podolia és az Ural megszerzése miatt lett lefújva.
Ha jól emlékszem, annak idején még hubával is beszéltem erről chaten, és ő említette Malajziát mint egyik lehetséges célpontot. Ezúton is köszi a tippért.
A későbbi felkészülési szakaszban főleg, amikor mindenhonnan olyan visszajelzéseket kaptunk, hogy Malajzia halott, és valszeg fel lesz osztva, így meg se próbáljuk.
Mi azért megpróbáltuk.
Igaz, akkor még úgy nézett ki, hogy a high oil régió valószínűleg el fog bukni.
Amúgy az ötlet, hogy legyen saját országunk, a Hattrick fórumán merült fel, és a kezdeti egyszerű ötletből szépen kiterebélyesedett.
Szerintem ezért is lettünk sikeresek, mert hamar túlléptünk ezen a gondolkodáson.
Ismerősökkel vágtunk bele kb. 30-an, ill. erős külső támogatással. (További ismerősök, akik nem akartak Malajziába költözni.)
Kicsit TO-szagú volt a dolog, de két körülmény is a kezünkre játszott.
Az egyik az, hogy tényleg hajlandóak voltunk igen komoly áldozatokra az országért, kb. 200 goldot gyűjtöttünk össze már a kiutazásunk idejére egy maláj kórházra, és nyílt lapokkal is játszottunk.
Volt választási programunk, bejelentettük a szándékainkat, és teljesen nyitottak voltunk az együttműködésre.
A másik körülmény, ami rengeteget segített, hogy egy lengyel TO-csapat is kinézte magának az országot.
Ők a klasszikus rabló TO-ban utaztak inkább, ill. terveik között szerepelt Indonézia blokkolása is Malajziával.
Így az első választásunk odakint egy hatalmas TO-csatává alakult. A helyiek nagyon kevesen voltak, alig pár jelöltet tudtak állítani, és végül csak két embert juttattak be a kongresszusba. Ebből az egyik az előttünk 1-2 héttel érkezett Mika von Marcali volt.
Szintén magyar user, régebbi játékosok talán emlékeznek rá, az újságjának 1000+ előfizetője volt. Ő azóta is stabil kongresszusi tag nálunk.
Ezen kívül bekerült az akkoriban egyetlen igazán aktív RL maláj user. A többi helyen végül mi osztoztunk a lengyelekkel.
A végeredmény kettőnk között 14-14 lett. A lengyeleknek több szavazója volt, de mi sokkal hatékonyabbak voltunk.
73 szavazatunkból 70 ért kongresszusi helyet, és egyetlen bejutó emberünkön sem volt egyetlen felesleges szavazat sem.
És még így is csak egy kisebb bug miatt lett meg az egál.
kriszkontrát, az egyik jelöltünket holtversenyben állt az utolsó bejutó lengyellel és az exp-jük is egál volt.
Ő 09:00-kor dolgozott és edzett, ezzel megelőzte a lengyelt.
Pontosabban vagy ezzel, vagy pedig a random neki kedvezett. Azóta sem tudjuk.
A lényeg, hogy a két helyi bejutóval többségünk lett, és így kénytelenek voltak együttműködni velünk.
A lengyelekkel is egész jó viszony alakult ki idővel, páran jelentős segítséget nyújtottak a Thaiföld elleni csatában, az adórendszer kialakításában, ilyesmi.
Végül akkor távoztak, amikor Magyarország megtámadta Volhyniát.
Egyikük most az Erep talán legnagyobb privát TO csapatát vezeti. Egy hónapja sikeresen kifosztották Bolíviát, most pedig Brazíliát támadták sikertelenül.
Áprilisban egy igen fontos dolog történt, Malajzia egyetlen éles csatája, amit saját földön vívott.
Thaiföld bejelentkezett a high oillal rendelkező fővárosért, ahol a népesség 90%-a is lakott.
Elég sokat költöttünk fegyverek osztására, és a helyiek kórházba utaztatására.
Plusz jelentős külföldi segítséget is kaptunk. Két tank jött saját pénzből harcolni értünk, egy teokrata és egy svéd. Ezen felül jópár külföldit ellátunk fegyverekkel.
Jöttek harcolni románok, svédek, amerikaiak, magyarok, és még indonézek is.
Tényleg nagyszerű érzés volt.
A támadást pedig sikeresen visszavertük, és utána elkezdődhetett az építkezés.
Szerintem a fő fordulópont az volt, hogy bár 80+%-unk volt már ekkora a kongresszusban a lengyelek távozása miatt, nem váltottuk le Viktát, aki megnyerte előttem a választást. Ekkoriban még nem volt kórházunk, főleg a külső segítség miatt nyertünk.
Ekkorra már teljesen biztos volt, hogy Malajzia nem egy magyar kolónia lesz, nem a mi államunk, és ez a saját döntésünk volt.
E-malájként játszunk, Malajzia érdekeit tartva szem előtt, a médiában kizárólag angolul kommunikáltunk mindig is, és remek kapcsolatot építettünk ki a többi ottlévő userrel.
Május végefelé sikerült kórházat szereznük, egyből q5-öst. A horvátoktól vettük, rendkívül olcsón.
Lehet, hogy szemetek is tudnak lenni a horvátok, de jópáran igen lazák és talán flegmák is.
A legjobb példa Roby Petric, korábbi elnökük, aki hatalmas figura. Korábban ő amúgy az USA-nak is volt elnöke.
Tetszett neki a közösségünk, amit itt csináltunk közösen több országból, és ennyi elég volt ahhoz, hogy elintézzen nekünk egy kórházat 250+20 goldért.
A május végi kongresszusi választások után edzőháborúba is sikerült belépnünk, így végre megvoltak az ország fejlődésének alapjai.
Az első egy hónap nagyon nehéz volt, főleg amiatt mert kb. egyáltalán nem volt harclehetőség.
Akkor végül az USA edzőháborúja mellett döntöttünk, szimplán azért, mert olcsóbb volt mint a PEACE-é.
Az USA nem kért semmilyen részvételi díjat, csak az MPP-t kellett kifizetni.
Júniusban nyertem meg először az elnökválasztást Viktával szemben. Lényegében semmi sem változott, azelőtt is és azóta is koalíciós kormányzás van úgymond.
Szeretném azt hinni, hogy jól végzem a dolgom, és hogy erre utal az, hogy júliusban már nem volt ellenjelölt sem.
Az utóbbi két hónapban inkább kevésbé látványos, de hasznos dolgok történtek.
A MYR értéke 0.006 goldról immár 0.01 goldra nőtt, és stabil is a valuta immár.
Ezen kívül a legfontosabb cikkek már mindig megtalálhatóak a piacon. 2 hónapja pl. gyakran előfordult, hogy kifogytunk a q1-es kajából.
Az utóbbi hetek fő eseménye egy saját edzőháború szervezése volt.
Kanada volt a főszervező, és a költségek jelentős részét is ő állta volna, a házigazda pedig Malajzia, Thaiföld és a Fülöp-szigetek lett volna.
A résztvevők névsora abszolút vegyes lett volna, PEACE, EDEN, FORTIS és semleges országok egyaránt megtalálhatóak voltak rajta. Sajnos ezt elmosta világháború.
És így kerültünk közvetve hadiállapotba Magyarországgal a Franciao. - Kanada háborún keresztül.
Majd pedig a norvég - oroszon keresztül is, ugyanis a norvégok is részt vettek volna az edzőháborúban, így MPP-nk van velük.
Jelenleg Kanada oldalán harcolgatunk, igaz a napi kb. 8000 sebzésünkkel semmi vizet nem zavarunk, de a mindennapos harclehetőség megvan.
Ennek ellenére a PEACE-szel egész jó a viszonyunk még most is, és jelenleg is semleges az ország, amihez erősen ragaszkodunk is.
Őszintén szólva nekem nem tetszik, hogy Kanada az áldozat. Malajziának rendkívül jó kapcsolatai vannak az országgal, két hónapig pl. egyedül az ő MPP-jük védett minket.
Az indonézekkel, akik ugye a szomszédaink, már kicsit törékenyebb a helyzet, ugye itt a saját bőrünkre megy ki a játék.
Kanada földrajzi helyzete adott, így csak a politikai hovatartozásától függött szerintem a két véglet, fő nyertes/vesztes szerepe.
Szerencsére jó kapcsolataink vannak 1-2 befolyásos indonéz userrel, egyikük nálunk is élt egy hónapig.
Plusz mindig is konstruktívan közelítettünk az irányukba, jelenleg pl. közösen agyalunk a thai helyzet megoldásán.
Amúgy jelenleg az e-maláj közösség lassan de biztosan növekszik, a legtöbben a malájok, a magyarok és az amerikaiak vannak az országban.
Plusz 1-2 ausztrál, pár svéd, 1-2 kanadai, és egy-két egyéb user.
És igen nagy az egyetértés, remek a közösség. A malájok, akik játszanak, abszolút vendégszeretőek és nyitott gondolkodásúak, nacionalizmusnak nem nagyon van nyoma. A politikában két nagy párt dominál, az egyik a miénk, ami korábban csak magyar tagokkal rendelkezett, de azóta teljesen nemzetközi lett.
Ezen kívül két kisebb párt van, az egyik a djozikeista egyházé. Az előző ciklusban maga Djozike is maláj kongresszusi képviselő volt.
A mostani választásokat egy brazil csoport TO fenyegetése árnyékolta be, átvették a két kisebb pártot az országban.
Erre egy közös listával reagáltunk, minden e-maláj összefogott, és beálltunk egyetlen lista mögé.
Sajnos vagy szerencsére a brazilok 23-án este közvetlenül a választások előtt leléptek.
Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy volt egy közös listánk, de nem volt ellenfél. De ez legalább kellemes gond.
Jelenleg kb. itt tartunk. Az ország gazdasága stabil, az állam is jelentős pénzzel rendelkezik, amelynek fő forrása a kongresszusi aranyak.
És megpróbálunk valahogy új életet lehelni a tervezett edzőháborúba.
Malajziát elsősorban azoknak ajánlanám, akik inkább építkezni szeretnek, tetszik nekik a lassabb folyású, békésebb élet, és a kicsi de összetartó közösség.
Plusz az igazi nemzetközi hangulat, ahol nagyon keveset számít, hogy honnan származol IRL.
Vannak olyan aktív e-maláj userek, akikről hónapok után tudtam meg, hogy valójában hova valósiak, mert ez annyira nem volt fontos.
Angoltudás sajnos muszáj, ha valaki komolyabban bele akar folyni a dolgokba itt.
A másik fő jellemző, ami kb. az összes kis országra áll, az a káderhiány, így ha értesz a játékhoz, akkor gyors karriert is be lehet futni.
Az állampolgárság jelenlegi formájában nem igazán tetszik. Pontosabban az a veszély, ami holnap reggelig a fejünk fölött lebeg.
Ha valamelyik ország poénból idedob pár száz főt holnapig, akkor az ország örökre az övék lesz kb. Utána már itt sem kell élniük, itt fognak külföldről is szavazni.
Ha ezt megússzuk, akkor viszont minimálisra csökken a TO-veszély.
Ugyanakkor a másik gond az, hogy a képviselők csak 10%-nyi állampolgárságot oszthatnak szét.
Ez Malajziában havi 30 fő. Személyes véleményem, hogy közel sem tökéletes ez a megoldás. Az hogy automatikusan azt az állampolgárságot kapod, ahol éppen vagy a bevezetés pillanatában, egy óriási loophole.
A másik, hogy ha esetleg így vagy máshogy sikerül egy TO csapatnak átvennie a hatalmat, akkor nagyon-nagyon nehezen lesznek kirobbanthatóak.
A fő ellenszer csak a játékon kívülről való toborzás lehet ilyen esetben, máshogy nem nagyon megy.
Szóval a TO sokkal nehezebb lesz, nagyobb országban kb. lehetetlen is, de ha összejön, akkor tartósabb lehet jóval.
A másik, ami nem tetszik, hogy elfoglalt régiók, országok lakosai nem kapják meg az állampolgárságot.
Így nagy országokat is be lehet kebelezni büntetlenül, anélkül, hogy a belpolitikai stabilitás veszélybe kerülne.
Most pl. a magyarok nincsenek egyáltalán többségben a kongresszusban, és a pártunknak is csak 50%-a van.



Szerkesztette: Bosko Balaban