Ha eljön Joe Black

Day 1,426, 05:54 • Published in Hungary Hungary • by Kolozs

Akkor itt az idő, hogy elköszönjek. Távozásommal örömet okozzak a velem nem szimpatizálóknak, s köszönetet mondhassak azoknak, kiket bajtársamnak, esetleg barátomnak mondhattam. Az ellentmondásos e-életem által okozott viharok apró fodrok csupán az erep folyamában, ezért remélem hogy maradandó károsodást nem okoztam senkinek, ha mégis, hát majd túlteszi rajta magát.

Hosszú idő és energia lett belerakva ebbe a karakterbe, s mivel annyi időm már rég nincs rá, mint amennyit igényelne, életemben pedig további jelentős változások várhatóak, melynek következményeként még a mindennapi belépést sem látom biztosítottnak, úgy döntöttem hogy a karakterem tovább él egy arra érdemesnek tartott személy által.

Sajnálattal tudatom tehát azokkal, akik szerették volna Kolozs karakterét, hogy - hacsak nem épp az vagy aki itt ül velem szemben és épp a sörödet iszod - nem ők voltak a nyertesek. Sajnos Borembukkk - te ki felnyitottad a szemem, hogy nem érdemlem meg, hogy az általam vitt karakterrel játsszak és már rég át kellett volna adnom egy "jobb" embernek aki ott üt ahol te szeretnéd - nem is te lettél ez a személy. Remélem nem haragszol ezért, de tudod az emberek különbözők, különböző célokkal, motivációkkal, gondolatokkal. Nem egy egyenuniformisba öltöztetett tömeg, aki 50,01%-ra hozza a csatákat és parancsszóra akkor és olyan országban dolgozik, ahol a "vezetők" számára legjobban hasznosul.

Ez a játék annyit ér, amennyit a benne játszók élveznek belőle. Ideje lenne hogy aki más számára diktálna, szem előtt tartaná ezt. Itt helye van a "hazaárulóknak", helye van a "libsiknek", sőt még Akitlosznak is. Helye van, amíg játszani szeretne, amíg jól érzi magát.


Utóirat, csak Pinkinek:

Te csalfa, hűtlen asszony! Valójában miattad megyek el, sosem szerettél igazán csak a fallikus medáljaimért rajongtál. Nem bírom tovább ezt a reménytelenséget, mely szívemet keseríti. Torkom összeszorul, hangom elcsuklik, mikor a nevedet látom Harcinyul neve mellett.

Ezt a dalt neked küldöm:

Egy kis patak mindig rohant, s egyre csak énekelt.
Egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett.
Én is így lettem néma víztükör,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már a Nap sem tündököl,
Csak ha újra megjönnél.


Kolozs