Join the new world

Betyár a 18–19. századi bujdosó rablók neve volt Magyarországon. Általában lovas bujdosókként említik őket. A betyárokhoz hasonló lovas útonállók (az Egyesült Királyságban és Írországban: highwayman) világszerte léteztek a 20. századig, közülük a betyárokhoz hasonlóan sokan tettek szert hírnévre.
A köztudatban és a sajtókban az 1830-as évekig szerepük egyértelműen negatív volt, ekkortól kezdve azonban sokan népi hősökké váltak. Ugyanez a folyamat a világ más tájain is lejátszódott: ezt írták le Eric Hobsbawm angol történész tanulmányai az 1950-es és 1960-as években. Hobsbawm ezt annak tulajdonítja, hogy a társadalomból kitaszított bűnözők gyakran az igazságosabb társadalomért küzdő politikai mozgalmak élére álltak, vagy ezek szimbólumaivá váltak.


Az első „megdicsőült” magyar betyárok Zöld Marci, Sobri Jóska és Rózsa Sándor voltak.
A betyárokról már a 18. század óta sorra születtek a betyárballadák, betyárdalok és szájról szájra terjedő történetek, mondák és a betyárromantika áthatotta a ponyvairodalmat is. A betyárokról szóló nagyszámú ponyva a fővárosban és vidéken is nagyon kapós volt. Népszínműveket is írtak a témáról. 1873-ban mutatták be például Abonyi Lajos "A betyár kendője" című darabját. De születtek igényesebb alkotások is. Tömörkény István: Betyárlegendák c. művét 1898-ban adták ki Szegeden.[1]


Azonban más a betyárromantika és más a valóság. E kettő közötti éles különbségre Berzsenyi Dániel is felfigyelt. 1833-ban megírta A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól szóló prózáját, amelyben az alföldi tájat mint néptelen és megműveletlen vidéket láttatja, s ahol a nemzeti szorgalom abban áll, hogy helyenként "egy-két zsíros betyár hurcolja a gubát és lopott marhát".


Híres betyárok

Magyar betyárok:
• Angyal Bandi (Hajdúság, Felvidék)
• Bajdor János
• Ballangó Mihály (Kiss bácsi)
• Barna Péter
• Benkó Kálmán
• Bergán (Fülöp) Jancsi Bogár (Szabó) Imre
• Borbély István
• Borsos Sándor
• Csikós József
• Csomó Dancs János
• Csonka Bálint
• Csonka Ferencz
• Dobos Gábor
• Dubecz István
• Fábián Pista
• Farkas Jancsi
• Fazekas Mihály
• Forgó József
• Gelencsér Jóska
• Geszti (Geszten) Jóska (Nyírség)
• Gyurkovics Lázó
• Habran György
• Hajnal Jancsi
• Halász Podusa Pál
• Illés Imre (Vak Illés)
• Jáger Jóska
• Jász Szabó János
• Juhász András
• Kátai Balogh András
• Kátai Kis Imre
• Kecskés Istenes Gergely
• Keserű Rebek István
• Kónics Molnár József
• Krúdy Kálmán, Krúdy Gyula nagyapjának öccse [2]
• Lázár Mihály
• Leopold Pál (Kutyási Leopold Pál) [2]
• Medorits György
• Milfajt Ferkó [1]
• Nagy Pál (Mészáros Pali) [2]
• Nemes Nagy Pál
• Nemes Nagy Péter
• Oroszlán Pali
• Papp György (Babáj Gyurka)
• Patkó Bandi (Dél-Dunántúl)
• Patkó István és Patkó János
• Renkó Kálmán
• Rózsa Sándor (Alföld)
• Rózsa András
• Savanyú Jóska (Bakony, Dunántúl)
• Séta Pista (Kis vagy Kránicz)
• Simon József
• Sisa Pista (Nógrád)
• Sobri Jóska (Bakony, Dunántúl)
• Sós Pesta és Sóvágó Jankó (Alföld, Hajdúság)
• Szabó Mihály, Szabó Pál (a Szabó gyerekek) [2]
• Szabó Gáspár János
• Id. Szeghi Tódor József
• Szép Menykő István
• Szikora Mihály
• Szűts György
• Tapodi János
• Id. Téni Ferencz
• Tombácz Antal
• Turcsányi Illés
• Tükör Gubicza József
• Veszelka Imre
• Vidróczki Márton (Mátra)
• Vitális Imre (Bihar)
• Zöld Marci (Alföld, főleg Bihar)
Szlovák betyárok:
• Juraj Jánošík
• Tomáš Uhorčík
Szerb betyárok:
• Macsvánszky Maxim [2]