Mit adtak nekünk a románok?

Day 1,981, 12:52 • Published in Hungary Hungary • by 655321
[123]/[1981] – [Román közeledés a TWOrót]

Ha az e-magyar sajtó nyomon követésében tanúsított aktivitásod pusztán a von Stirlitz Akták friss számainak olvasgatására korlátozódott, megfáradt előfizető, talán megfigyelhetted, hogy az égvilágon semmi nem történt az elmúlt pár évben. Amennyiben viszont látóköröd túlmutatott a világ legkiválóbb urdu nyelvű magazinján, és időről-időre egyéb sajtótermékekbe is belelapoztál, esetleg valami különös hajlamtól hajtva napi rendszerességgel tetted mindezt, akkor százszázalékosan megbizonyosodhattál erről. "A háború: NAP; a szabadság: bónusz; a tudatlanság: zsold" -- nagyjából ezek a megszokott üzenetek szűrődnek át a hivatalos teleképek csatornáin immár évek óta, melyekkel természetesen mindannyian egyetértünk, és nem, nem azért, mert egyet kell értenünk velük. Éppen ellenkezőleg: egyet akarunk érteni velük.

Hogy, hogy nem, szeretett teleképeinken újabb üzenet jelent meg a napokban: "A jövő: Románia".
Ezzel is egyet akarunk érteni. Én már egyet is értek vele, de látom rajtad, jámbor olvasó, hogy a kétség duplaplusznemnagy szikrája pislákol bambán észlelőreceptoraid hátsó fertályán. E-Románia az ellenségünk, villan át rajtad bizonytalanul, talán háborúban is állunk velük, vagy álltunk valamikor, próbálkozol, én azt hittem, csak ártani akar nekünk, veted oda lankadtan. Ugyan mit köszönhetünk mi e-Romániának?



Mármint az Index-boomon kívül, persze, mert ahhoz azért nyilván van közük. Mert ha nincs az e-román megszállás, ugyan miért regisztrált volna pár ezer magyar? Talán azért, mert hetven euróért 140 aranyat vehetnek maguknak, már, ha éppen működik a szerver, amiből aztán vasbányát lehet alapítani a vasbónuszos e-Norvégiában?

Meg aztán, ha már regisztrált az a rengeteg ember, meg is kellett őket szervezni valahogy. Mert hogy nézett volna már ki, ha román elnököt választanak az e-romániai magyar párt élére, vagy román elnöke lesz a mi basztatásunkra életre hívott e-Ukrajnának? És milyen jó is volt az, hogy szívatni lehetett a románokat a norvég vagy horvát választásokon! Továbbá létrejöttek ezek a századok, meg egyéb alakulatok is, mert a románok -- az annyukat! -- nem adták olcsón a bőrüket.
Szóval boomot kaptunk a románoktól, meg szervezettséget, de mást már tényleg nem -- mormolod magadban drága olvasó.

Hát, még ott volt a sajtó.. Felszavazni a magyar nyelvű cikkeket odaát, alázni sebahmát vagy diu1siot vagy Colibát, kitárgyalni az egész helyzetet ideát, majd kitárgyalni a kitárgyalókat, és kinevetni a kitárgyalókat kitárgyaló kitárgyalókat, epikfélezni, mocskosfékerezni és krájmiöriverezni végkimerülésig. Megvolt ennek a hangulata, ami a románok nélkül azért fele annyit sem ért volna, már csak azért sem, mert az ő hiányukban valószínűleg egymást gyaktuk volna már a legelején is. Mert ennyi köcsögöt, mint e-Magyarországon, azért rég láttam egy helyen.

Ja, meg itt vannak a szerbek. Mennyire természetesnek is tűnik, hogy a szerbek a legrégebbi és legjobb szövetségeseink az erepen! És pont a szerbek! Nos, igen, a románok miatt. Mert itt sárgállottak a szomszédban, mint cigánypisi a frissen kidöntött farönk melletti havon, és kellett egy erős szövetséges a hátukba. Pedig először nem tetszett, majd lenyeltük, később megszoktuk, végül megszerettük.

OK, szóval miattuk regisztrált egy rakat ember, aztán megszerveztük magunkat, megint csak miattuk, ezért erősek lettünk, körbe-karikába hóditottuk a világot, felpezsdült a sajtónk és szövetségesek lettünk az erep későbbi legerősebb országával. Ennyi? Ezen kívül mit adtak még nekünk a románok?

Játékélményt, mondanám, de nem teszem, mert az már tényleg demagógia lenne.
A jövő: Románia.