Mantramalom

Day 1,433, 03:12 • Published in Hungary Hungary • by 655321
[99]/[1433] – [Akasszátok fel a királyokat!]

Nehéz lenne tagadni, az utóbbi időben láthatóan gyülekeztek az intő jelek. Már nyár elején éreztem, hogy valami nem stimmel, és ez az érzés egyre gyakrabban uralkodik el rajtam azóta is. Amikor az ember azon kapja magát, hogy fokozott figyelemmel követi az elnökválasztási kampányokat, izgalommal nyitja meg a jelöltek oldalát, hátha akad egy érdekes vállalkozó, amikor szokásos reggeli sajtókörútján, szinte már isteni szikrára vágyva, előre veszi a rendszerint borzalmas stílusban megírt kampánycikkeket, nos, akkor már érezni lehet, hogy belátható közelségbe került a kifulladás, a játékélmény olyan letargikus mélységei, amik előbb a rettegett kétkattoláshoz, később a még kitartók többsége által megváltásként várt végső ébredéshez vezetnek.

Csakis ezzel tudom magyarázni, hogy az elmúlt hetekben már legalább háromszor elgondolkodtam Ruhal legújabb elnöki indulásán, meg az egész indulás körülményein, a magyar csetminiszterelnöki rendszer szigorú és megváltoztathatatlan szabályain. Hosszas évődésem morzsáival kívánom a következőkben untatni megmaradt féltucatnyi hűséges előfizetőm olvasóbotjait.

1. Miért akar valaki elnök lenni? Fokozom: Miért akart olyasvalaki elnök lenni, aki már korábban is volt, nem is egyszer? Mert az első indulás még érthető, erről Ipath igazán kiváló írása mindent elmond, no, de a második és harmadik ésatöbbi, azt ugyan miért már?

Első, talán cinikusnak nevezhető válaszom az volt, hogy az eRep már csak ilyen: vannak, akiket a béhá izgat a játékban, ezért naponta begyűjtenek belőle vagy hármat; másokat a játék szociális oldala ragadta meg, ezért naponta regisztrálnak pár tucatnyi féket; és van olyan is, akit kizárólag az elnökség szórakoztat, ezért hát elnöknek indul, ahányszor csak lehet.

De ezt aligha fogadhatjuk el! Az eRep mégis csak több kérlelhetetlenül önző farkasok hordájánál, hát mégis csak léteznie kell itt felelősségérzetnek, tiszteletnek, lelkiismeretnek sat. Az csak nem lehet, hogy kizárólag azért választassa meg magát valaki, mert szereti megválasztatni magát. Lennie kell valami nagy célnak, valami nagy dobásnak, ami megmagyarázhatja, hogy miért akar valaki negyedszerre is elnök lenni!

2. Mi lehet elnökünk nagy célja, a cél, ami kiemeli őt a többiek közül? Programjában, amit olvasóim kímélése miatt nem linkelek, ilyesmiről nem esik szó. Tucatcélok és tucatjavaslatok, amikkel a Tucat Jánosok szoktak előállni. Bónuszok, meg folyosók, meg hadjáratok és reformok. Minden választáson minden jelölt erről ír, leszámítva talán Hupákot, de ő nem számít, mert mindig részeg. Eddigi elnöki tevékenységéről ugyancsak süt a középszerűség: semmi olyan nem történt, amire bárki is emlékezni fog néhány hét elteltével.

Így volt ez egészen addig, míg el nem kezdték a hivatalos cikkek szivárogtatását. Hohó, kaphatta fel minden érdeklődő a fejét, itt, kérem szépen, románbéke készül! Hohó, kaptam fel a fejem, megvan hát a nagy cél, a nagy dobás, ami tényleg nem tucatmegoldás, elvégre eddig legfeljebb fél tucatnyian próbálkoztak vele a magyar elnökök közül! Ruhal azért lett elnök, hogy tavaszi munkáját befejezze, és végre békét kössön Kárpátokon túli lelki társainkkal. Így viszont automatikusan adódik a következő kérdés, amiről közéletünk krémje vitatkozott nem keveset vagy öt évvel ezelőtt a való világ sajtójában.

3. Legitim maradhat-e a vezető, aki nyilvánvaló hazugsággal került pozíciójába? A kérdés jogosan merülhet fel, hiszen az elnökünk kampányindítójában felbukkanó Románia újra zöld lesz! szlogen bizonyára kevesek értelmező szótárában egyenértékű a románokkal kötendő béke víziójával.

Természetesen kifogásokat mindig lehet találni: Románia zöld volt, de aztán most már sárga; ha megint zöld lesz, utána megint sárgára vált; ennél unalmasabbat már elképzelni sem lehet; nálunk jobban már csak a szövetségeseink unják ezt az egészet; miközben megy a folytonos színváltás a két ország között, nincsenek bónuszaink, ami a lengyel állampolgárságú Borembukkknak folyamatos szívfájdalmat okoz. És így tovább. A románbéke akár szükségszerűségnek is tűnhet, amit mindenképpen meg kell lépnünk.

Ezeket az érveket akár el is fogadhatjuk, de akkor adódik még egy utolsó kérdés.

4. Miért akar Ruhal elnök lenni? Ha a románbéke szükségszerűség, az egyetlen reális opció, akkor ugyan mi szükség van a jelenlegi elnökre, aki nem mellesleg úgy lett elnök, hogy azt mondta, nem lesz alku a románokkal? Ez lenne a nagy dobása, amiért elnök akart lenni, amivel bevonul majd az e-magyar történelem Ipath tolla által lejegyzett oldalaira? Ő hozza majd el nekünk a szent játékélményt, amikor a sűrűn elhallgatott nagy céljáról is kiderül, hogy Gipsz Jakab is ezt lépte volna, de neki legalább meg tudnánk bocsátani, hiszen még csak az első elnöki trófeájára hajtott? A románbéke lesz tehát az a momentum, ami fordulópontot hoz e-közösségünk életében, amivel végre megindulhatunk kifelé az unalom tengeréből?

Hosszas gondolkodás után én ennyire jutottam.
Akasszátok fel a királyokat!