Lesarkított igazságok

Day 2,039, 10:21 • Published in Hungary Belgium • by Alexandross

Kedves Polgárok,

Ismét itt vagyok. Régen jelentkeztem cikkel, Pkrusi (alias Haszontalan) indulása azonban arra késztet – tervezett segítőjeként -, hogy újra elétek tárjam eszmefuttatásaim, vagy ahogy mondják, cikkeim egyikét. Nem fog senkit meglepni, hogy a proCoT-nak bélyegzett programmal, annak ellenvéleményeivel kapcsolatban szeretném ismeretni saját véleményemet.
Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a lentiekben szubjektív véleményemet fogom közölni. Igen, kétszeres magyar, egyszeres belga állam exelnökeként elfogult vagyok mindkét országgal szemben, az arányosságot a kettő között nem kell fejtegetnem. Már találkozhattatok a kommentekkel, ahol megszólalásom létjogosultságát vonták kétségbe páran, mondván, hogy CoT tagország elnöke voltam. Ez így van, az voltam. Elnökségem alatt került legszorosabb viszonyba Belgium a TWO szövetséggel, így lengyel, magyar, szerb és spanyol MPP-ket is kötöttünk, közösen harcoltunk az utálatos franciák ellen. A TWO szövetség három legfontosabb tisztviselője közül kettővel ápolok rendkívül szoros barátságot, így arra kérek minden bizonytalant, hogy forduljon Mittekemuis szövetségi SG-hez, vagy Mininuns szövetségi SoFA-hoz az országhoz és szövetségeseihez való elszántságomat illetően.

Haszontalan programját (melynek csak töredékevel találkoztak még) sokan szándékosan félreértelmezik, vagy lesarkítják. Leggyakoribb érvük az, hogy ez a program Magyarország TWO-tól való távolodását célozza meg. Én ezt, többek között azért is, mert sokat beszélgettem vele, teljesen máshogyan látom. Badarság lenne beazonosítani a macedón és az indonéz barátság felelevenítését jelenlegi szövetségüntől való automatikus távolodásként. Szerintem az induló nevében is nyugodtan állíthatom, hogy elsőszámú külügyi küldetésünk a fenti pont mellett a TWO HQ-jával való egyetértésben zajló külügyi tevékenység folytatása, azaz a szövetség érdekeit figyelembevéve – és annak többi tagját meg nem sértve – kardoskodni a magyar játékosok által választott elvekért a TWO teljesjogú tagországaként.



Magyarország legutoljára külügyi pályán lépett hanyatló pályára, ennek a gyalázatos ténynek a súlya pedig az elmúlt hónapok kormányainak a vállát IS nyomják. Elsőszámú felelősként a magyar érdekképviseletet kell megneveznem. Nemcsak ,,ellenségeink'', de ,,barátaink'' szemében is kezd jelentéktelenné válni a magyar közösség álláspontja a minket – megjegyzem - jelentősen érintő kérdésekben is. Értem ezalatt mind a baráti országok által kötött román MPP-ket, mind a szintúgy TWO nyomásra bekövetkező ukrán pálfordulást is. Teljesen nyilvánvaló, hogy az ukrán kiegyezés megindítója annak a folyamatnak, amely – ha nem fordulunk barátian, de határozottan szövetségeseinkhez, akkor – a megmaradt ukrán régióink elvesztéséhez fog vezetni.

A magyarországi TWO tisztviselők az utóbbi évben tehát az esetek túlnyomó többségében államunk érdekei elé helyezték a többi – és befolyásosabb – TWO tagország vezetőivel/bábmestereivel kötött baráti kapcsolatokat. Tehát itt nem az egyénnel, hanem a törekvéssel van a baj. Legjobb példa erre a frissen alapított lengyel kisantant, aminek jelentőségét Ernst már kifejtette. És itt térnék ki arra kerek-perec, hogy a TWO-ban kell maradni. Mármint Magyarországnak. Még véletlenül sem szabad elhagyni, ez a legjobb és legbiztosabb jövővel kecsegtető út az ország számára: a TWO.

A szövetség elitjében helyet kapó, megválasztatlan (magyar részről), ,,örökös'', betegesen nagy hatalommal bíró tisztségviselőket viszont ki kell onnan robbantani. Ugyanis hajlamosak a saját véleményüket az országéként előadni. Tisztázni kell a szituációt a szövetségen belül, hogy egyedül a magyar népet képviselő mindenkori magyar kormány véleménye - a népét reprezentálva - a mérvadó. Sajnos a ONE-ban ugyanúgy ott volt ez a brancs, amelynek magyar részét szimplán #bunker-nek nevezhetjük. Ez a kis elit összekarolás eleinte lehet, hogy hasznos volt az országnak, én magam is velük együtt kormányoztam az országot, nincs ezen mit tagadnom. Ma azonban tiszta lelkiismerettel állítom, hogy az egyik legkárosabb dolog, ami az országot érintheti. Ismét leszögezem, hogy ez egyedül az én - lehet hogy téves - véleményem. Egy baráti közösség hozott (és hoz) meg (a mai napig) olyan döntéseket, melyekről egyedül a magyar nép ítélhetne. Természetesen egyértelmű, hogy hatalmuk az utóbbi időben csak csökkent, a korábban választásokat is eldöntő befolyás mára már megszűnt létezni. Épp elég idő telt el, a pluralizmus elvéből pedig sokadszorra csinált viccet a magyar politika által megtűrt állapot, hogy a külügyet ezeknek a régi motorosoknak a kezébe passzolja át. Az eleinte építő jellegű érvekkel övezett tevékenységből szépen lassan önigazolást idéző, tudálékos agymosás-program lett.



Visszatérve a külügyi vonalhoz: akik azt várják ettől a tervtől, hogy Magyarország macedón és indonéz MPP-ket kötve harcoljon jelenleg is hivatalos szövetségeseink ellen, az rossz helyen kapirgál. Pkrusi elmondásából merítve sokkal inkább beszélhetünk egy barátsági szerződésre hasonlító dologról, mint éles katonai szövetségről. Sokkal inkább szociális és kulturális jellegű lenne tehát ezaz együttműködés.
A másik. Amikor megírtam ezt a cikket, akkor még nem volt ilyen rossz a helyzet. Ha nyitott szemmel járunk, egyértelmű jeleit vélhetjük felfedezni, hogy a magyar érdekszférát saját elbaltázott külügyünk sikeresen korlátozza napról-napra eredeti területeinkre. Noha ez igazából ki kellene hogy terjedjen Ukrajna egészére, a Kaukázusra, Oroszország és az Egyesült Államok jelentős részére is. A legfontosabb tehát az, hogy Magyarország az elkövetkező időben felhagyjon ezzel a meghunyászkodó viselkedéssel, hiszen semmi másról nincs szó, mint az ország saját jogairól való lemondásról - pár cuppanos lengyel pusziért. A lengyelek egyik legnagyobb szövetségeseink, és eszerint kell hozzájuk viszonyulni. Megbecsülve őket, de nem megalázkodva, elismerve érdemeiket a sajátunkkal egyetemben, azaz egyenrangú és baráti félként.

Összességében tehát úgy gondolom, hogy Magyarországnak szüksége van egy változatásra. Egy olyan változásra, amely nem elCoTosítja, hanem megerősíti Magyarországot TWO státusában. A magyar lakosság érdekében nem egy elcs3sz3tt hintapolitikát, hanem egy határozott és felvilágosult TWO vonalat követő a Pkrusi-kormányra van a legnagyobb szükség. Mindenféle negatív következménytől tartva rá lehet bólintani erre a programra, hiszen nem a barátainktól való távolodást, sokkal inkább a hozzájuk való közeledést célozza meg. Az én véleményem szerint. Elfogadom mindenkiét, a konstruktív vitára pedig a jövőben is nyitott vagyok a józan ész keretein belül.

Maradok tisztelettel,
Alexandross (fizetett CoT-kém)