Join the new world

Az éj sötét volt, még a csillagok sem világítottak, a Hold se adott fényt, hisz felhő takarta el ezeket. Az utcákon égett a közvilágítás, vígan táncoltak a fáklyák lángjai, s a városőrség posztjainál apró tábortűz szolgáltatta a világítást, nameg a meleget, míg néhol, egy-két ablakon szűrődött ki egy kevéske fény. A férfi viszont jól látott a legsötétebb sikátorban is, és ehhez semmiféle keverék nem kellett, ez természetes adottsága volt. Na jó, ez hazugság, igazából éjjellátó készülék virított arcán. Groteszkül hatott a zöld fény szemei előtt, ám nem törődött vele. A feladata az volt, hogy szivárogjon be az ellenség vonalai mögé, azonban nem számított rá, hogy ilyen civilizálatlansággal fog találkozni.
- Yetik… - suttogta maga elé lenézően, és kiköpött a sikátor macskakövére. Ha több megvilágítás érte volna, láthatjuk alhadnagyi rangjelzését, sőt, talán még a nevét hirdető táblácskaszerű felvarrást is. A férfi nem volt más, mint Ralf Shaw, s önkéntesen jelentkezett, hogy egy száll borotvával indul útnak, hogy kikémlelje a yetik terveit. Nos, erről meg volt az ő véleménye is…
- Elment a hadügy esze? Yetik, tervekkel? Legközelebb azt fogják mondani, hogy az abroszosok szegények… Hová fajul ez a világ? Legalább a vezetőség gondolkodna, hamár egy közkatonából kiverik az ilyen fajta ösztönöket…
De nem volt helye nyavalygásnak, nem volt ő fürdős kurva, hanem egy kiképzett katona volt. Mellén szegényesen csillogott kitüntetéseinek sora – 5 egymást követő, egy sorban elhelyezett medál a fizikai erejéért, egy a szorgos munkáért. naés a legújabb, legfényesebb – és amire a legbüszkébb volt – a csata hőse medál. Emellett kiemelték már, mint a haza hű államtitkára, aki önkéntes munka révén vett részt osztásokon, s emlékezett még rá, hogy részt vett egyszer a yetik eltörlésében is. Kiképzése során megismerkedett pisztolyokkal, puskákkal, harci járművekkel, köztük a leghalálosabb a tank, s azóta a Matasz tisztjévé emelkedett. Megannyi eledelt osztott szét hát a szakasz tagjai között, s mondott köszönetet adományokért, az adományozóknak. Sőt, ellátásokat is kapott, az országtól, a matasztól, s a BoRoNa alaptól egyaránt. Mivel ezekért végtelenül hálás volt a hazának, nem tétovázott amikor önkénteseket kerestek, elsőként lendült karja, s most itt volt, a szemétdomb közepén, középkori technológiával – mit technológiával, hol ismerik ezek azt! – felszerelt várban, ahol az uninteligens, tojásagyú yetik gyülekeztek. Már túl volt küldetésén, megszerezte az információt, és épp a kimenekítésre várt, a megjelölt helyen. 5 másodperc múlva le kell ereszkedjen a kötél, és őt felhúzzák a legújabb fejlesztésű lopakodó helikopterre, a magyar csodára, amiről a fizikusok sokáig hitték, hogy megalkothatatlan. És tessék, jön is a kötél, ő pedig elkapja, felcsatolja övéhez, és már érzi is a húzó erőt, ahogy a kötél indul visszafelé.
- Nos, mit sikerült kiderítened? – kérdi a fedélzeten lévő hadügyminiszter, Ralf pedig komoran hajol előre.
- A yetik tervei a következők – előveszi a diktafont, és lejátszásra állítja. A férfiak megkövülten merednek a szerkezetre, üveges tekintettel.
- Ez… komoly? – kérdezi a hadügyminiszter, a katona pedig bólint.
- Szóról szóra ezt mondták… Yraglish manguj kitmunha bjaket…
- BESZÉLNEK EZEK VALAMI KULTÚRÁLT NYELVET?!