Join the new world

A mágnásellenzék eleinte az országgyűlés napirendjéhez alkalmazkodva, hagyományos sérelmi politika keretében tevékenykedett. Felszólalásaik témáját elsősorban olyan ügyek alkották, mint a szólásszabadság, a politikai perek elítéltjeinek rehabilitálása vagy a kormány felelősségre vonása. Batthyány számos alkalommal kinyilvánította azon nézetét, miszerint a kormányt és az uralkodó személyét nem szabad azonosítani. „Ne ismételjék Méltóságtok ezen gonosz eszmét, melyet a magyarok istene csak haragjában hallhat meg.” A jogtalanul perbefogott Kossuth, Wesselényi illetve az országgyűlési ifjak ügyének megszüntetését „nem a kegyelem, hanem az igazság útján” követelte, ezért indulatosan elutasította az e perekben hozott amnesztiát – ez ügyben az ellenzék jelentős részétől eltérő véleményre helyezkedett. Többek között Deák Ferenccel is konfliktusba került, akit egyébként jelentős szaktekintélyként tisztelt. Felszólalásaiban a miniszteri felelősség elvének mielőbbi bevezetését sürgette. Azokra a kormánypárti érvekre, hogy az nem fér össze a jelenlegi adminisztrációval, azt válaszolta, hogy ez esetben utóbbit szükséges átalakítani. Törvényhozási képviseletet kívánt adni a nem nemeseknek, ezért indítványozta, hogy az országgyűlés „országunkban minden Rendnek, minden testületnek, minden érdeknek méltányos és igazságos arányban eszközlendő representatiot dolgozzon ki”.

Batthyány felvetéseinek zömét külön-külön már korábban is hangoztatták, de egészében a nemesi ellenzék tagjai közül is csak kevesen vallották. Az egy évvel későbbi szatmári tizenkét pont is csak a kötelező örökváltság és a népképviselet kívánalmában ment túl rajta. Mint Erdődy Gábor fogalmaz: „A megalapozatlanul elterjedt klisékkel ellentétben a gróf magatartását már ekkor is rendkívüli határozottság, merész szókimondással párosuló jellemszilárdság, a kormánnyal szembeni szenvedélyes ellenszenv, olykor kifejezetten kihívó antigesztusok jellemezték.”



Az új politikai alakulat létrejötte új helyzetet teremtett, melyet találóan jellemzett Pulszky Ferenc sárosi követ: a főrendi ellenzék „mindnyája rosszul beszélt magyarul, sem a logika, sem a grammatika szabályaival nem gondolt, de föllépésük mégis nagy föltűnést okozott az országban, mert a nemzet alig tudta felfogni, hogy lehessen főúr, ki szembe merjen szállni az udvarral”. Batthyánynak és körének nem elhanyagolható szerepe volt egyebek mellett abban, hogy a felsőtáblán átment az önkéntes örökváltságra vonatkozó törvényjavaslat.

Az 1839–1840. évi országgyűlés megkérdőjelezhetetlen eredménye volt, hogy sikerült a főrendi ellenzék párttá szervezése – e folyamat előrébb haladt, mint az alsótáblán –, benne pedig vitathatatlanná vált Batthyány vezető szerepe.



Az országgyűlés berekesztését követően azonban, 1841-ben a Pesti Hírlap megjelenése felborította a már kialakított politikai koncepciót. A lap mind formailag, mind a benne felvetett társadalmi problematika révén túllépett a kiváltságoltak érdekképviseletén. Ez természetszerűleg együtt járt az arisztokraták társadalmi központteremtő funkciója jelentőségének csökkenésével. Ez a mágnásellenzéket és személy szerint Batthyányt is rákényszerítette a főnemesség vezető szerepére épített politikája felülvizsgálatára. A gróf az első időszakban nem rokonszenvezett a Hírlappal – úgy gondolta, hogy a kormány ezen az úton, a demokrácia révén akarja megtörni az arisztokráciát és rajta keresztül az egész ellenzéket. 1841 januárjában a Kaszinóban elhangzott beszédében azzal vádolta a kormányzatot, hogy „a demokrácia sátánját az arisztokrácia nyakára akarja hajtani, mert a kormány mindig könnyebben tud elbánni a demokratákkal, mint egy képzett és gazdag arisztokráciával”. Ez a kérdés megosztotta az ellenzéket. Egy részük támogatta egy széles olvasóközönséghez szóló, rendszeresen megjelenő sajtóorgánum gondolatát – ebbe a csoportba tartozott mások mellett Teleki László, Nyáry Pál és Eötvös József. Ezzel szemben Batthyány eltérő taktikát vallott: úgy gondolta, hogy az egyes reformelképzeléseket külön-külön röpiratban lenne célszerű közölni a közvéleménnyel.

Széchenyi, felismerve a nézetkülönbséget, kísérletet tett arra, hogy a zajló Kelet népe-vitában a maga oldalára állítsa őt, illetve megnyerje egy centrumpárt eszméjének (ennek érdekében javasolta a nádornak, hogy nevezzék ki Batthyányt Vas megyei főispáni helyettesnek). Batthyány az országgyűlés elmúltával Pestre költözött, de korábbi vezető szerepét átmenetileg feladva, lényegében visszavonult a közélettől. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a Kelet népe körül kialakult vitát az ellenzék egységére nézve rendkívül károsnak tekintette, ezért nem kívánt részt venni benne. Emellett betegeskedett is, illetve volt egy, a kancelláriát is megjárt elhúzódó peres ügye. Ugyanakkor magántitkára, Kuthy Lajos részt vett a Kelet népe körüli sajtóvitában, cikket írt a Pesti Hírlapba, és kapcsolatot tartott fenn az ellenzékkel. Széchenyi csalódott, amiért Batthyány nem állt egyértelműen az ő oldalára. 1842. február 2-án naplójában így írt róla: „Nincs célod, rendszered.”