Join the new world

Az országgyűlés összehívására 1839. június 2-án került sor. Rögtön az első napokban megalakult a mágnáskaszinó, majd novemberben a szűkebb ellenzék tanácskozásainak helyt adó kis-kaszinó. A Batthyány körül csoportosuló főrendek naponkénti tanácskozásaikon vitatták meg a követendő stratégiát. November 18-án hivatalosan is megalakult a főrendi ellenzék, mely magában foglalta Batthyányt, Széchenyit és tizenegy más mágnást – egyebek közt az Esterházy, Erdődy, Zichy és Károlyi családok tagjait, valamint br. Eötvös Józsefet és gr. Teleki Lászlót. Megjegyzendő, hogy Széchenyi már említett jellemvonása hatására a gyakorlatban elkülönült a csoporttól, ám érvelésük sok kérdésben egybevágó volt. Ugyanakkor a felmerülő nézetkülönbségek hatására Batthyány és Széchenyi kapcsolata még a nyár folyamán megromlott, első jelentősebb összekülönbözésük augusztusban történt. Vitáik olykor személyeskedő megjegyzésekig fajultak, egymást „konzervatívokhoz átpártolt reformernek”, illetve „terv nélküli izgatónak” nevezték.

A létrejött csoport alapelvként elfogadta, hogy Ausztria és Magyarország összetartoznak, megmaradásuk csak együtt lehetséges. Céljaik közé sorolták az alkotmányos monarchia megvalósítását, a polgári viszonyok megteremtése érdekében pedig az ősiség eltörlését és a törvény előtti egyenlőség elvének behozatalát.



Batthyány a maga programját december 14-i emlékiratában ismertette. Ennek két alapelve a – többek között az életre hívandó Főrendi Napló révén megvalósuló – nyilvánosság és a népszuverenitás volt. Utóbbi kapcsán leszögezte: „Minden fensőség kútfeje a nemzet, a kormányt abból annyi illeti meg, mennyit a nemzet neki átadott.” A politizálás elsődleges színtereként az országgyűlést jelölte meg, és felvetette, hogy a legfőbb keresztülviendő kérdéseket, illetve a megvalósításukhoz szükséges taktikát előre ki kell dolgozni. Álláspontja szerint a mágnásoknak fel kell használniuk befolyásukat a jövendő követválasztások során. Ehhez egyszersmind aktivizálódni kell a megyegyűléseken is. Fellépett az érdekegyesítés érdekében, melynek eredménye a nemzet erősítése az országon belül és a külföld irányában egyaránt. Ennek érdekében „mindeneket egyformán védő alkotmány” megalkotását sürgette, kijelentve hogy „azon leszünk, hogy minden rend és vallás igazságos arányban képviseltessék az ország- és megyei közgyűléseken”. Kitért továbbá az ősiség, a kincstári öröklési jog és a hitbizomány eltörlésének szükségességére, javasolta a közteherviselés megvalósítását az országgyűlésnek költségvetési jogkörrel való felruházásával összekapcsolva. Szükségesnek tartotta a birodalom belső vámhatárának megszüntetését. Síkra szállt a jobbágyfelszabadítás ügye mellett, illetve felvetette, hogy az iskolai nevelést biztosítani kell a legszegényebb rétegek számára is.

A program hatására a kis-kaszinó tagjai közül Széchenyi szerint „sokan megszeppentek”. Batthyány hangsúlyozta, álláspontja szerint nem elkülönült mágnási reformra van szükség, hanem arra, hogy a főnemesség súlya az ellenzéki mozgalmon belül növekedjék. E vezető szerep megszerzése pedig azért kívánatos, mivel békés és alkotmányos átalakulás akkor lehetséges, ha „a politikai hatalom is ott összpontosíttatik, hogy a vagyon és értelmiség nagyobb súlya létezik összpontosítva”. A vezetés megragadása azonban nem lehet végcél, csupán eszköz „minden rend, minden vallás, minden vélemény felszabadítására”.