[monti] Játszmák

Day 3,382, 13:04 • Published in Hungary Hungary • by montaigne

Játszmák

1982 November 11, hajnali 2 óra 45 perc, lippai gyalogsági egység, Erdély

-Ébresztő!! Riadó, éles riadó! Teljes harci készültség! 180 másodperc!
-A büdös életbe…sötétíts! Ti hárman a zsinórozott takarókkal az ablakokhoz! Blagu, te később öltözz, nyissad a fegyvertárat! Most!
-Riadó! Riadó! 150 másodperc a gyülekezőig!
-Sötétítés első ablak megvan, második ablak megvan, harmadik is megvan. Villanyt bekapcs!
-Olteanu, rohanj és kezdd el osztani a vegyvédelmi felszerelést! A pizsamádra vagy ráöltözöl, vagy eldugod a raktárban, de vissza már nem tudsz jönni.
-Felső ágysorok rohannak a fegyverekért, utána a vegyvédelemért! Alsó ágysor öltözködik, 100 másodperc a gyülekezőig. A fegyverosztó és a vegyvédelmis ruháit a mellettük levők vigyék ki nekik, a lépcsőn később futva is lehet öltözködni. Csak a bakancs bekötésére van idő! Sliccel, gombokkal most nem bajlódunk!
-Folyósó elsötétítve!
-Fegyver osztást kezdjétek el, az első, aki fel tudott öltözni, az segítsen be Blagunak! 90 másodperc a gyülekezőig, gyerünk, gyerünk!
-Fegyverosztás első adag kész!
-Alsó ágysor rohanás a fegyverekért, 60 másodperc!
-Felső ágysor öltözködik, 50 másodperc!
-Rohanás! kicsúsztunk az időből!
-Nem csúsztunk ki, megcsináljuk!
-A vegyvédelmis szedje össze az összes maradékot! Bradu zárja mindkét raktárat!
-10 másodperc, végeztünk. Megcsináltuk! Na ilyen utolsó 40 másodperces véghajrát ez a kaszárnya még nem látott.

-Persze, hogy megcsináltuk, ha nem egymást tapossuk halálra, mint a birkák. A felső ágysoron az ágyról ágyra való ugrálgatás volt a kulcsmomentum.
-Hehe, leelőztünk az alattunk levő emeletet. Szépen feltorlódtak mögöttünk.
-Legközelebb majd lemásolnak minket és elénk vágnak.
-Legközelebb majd Monti megint kitalál valamit, amire nem számítanak. Mekkora pancserek, csak annyit tudtak mondani, hogy „gyorsan, gyorsan”

Hova lett a tölténytáram, édes Istenem, hol van a tölténytáram? Meg fogok fagyni, nem tudtam zoknit húzni, valaki elszedte a téli kabátomat. Én meg a valaki másét vettem fel. Ez a bokámig ér, ami nem baj ebben a hidegben. Csak a tölténytárat észre ne vegyék, édes Istenem, csak a tölténytárat ne vegyék észre…lopok, vagy veszek helyette másikat, csak most ne vegyék észre!
-Pssz…Monti…a tölténytárad…
-Tudom…hiányzik…akasztani fognak.
-Szerintem rosszul kattintottad rá a fegyverre, a folyosón veszítetted el. Szerencsére belébotlottam. Jössz egy sörrel.
-Kettővel is. Köszönöm Nicu, az életemet mentetted meg.

Dermesztő hideg van, fúj a szél, havazik, de leginkább a csend és a sötétség nyomaszt. Csak egymás lihegését lehet hallani. Talán nem is a futás ennek az oka, hanem a rettegés. Mi a búbánat ez a harci riadó? És mi ez a nagy csend? Mi történik? A katonai egység parancsnoka kimért léptekkel sétált el előttünk.

-Tudjátok, hogy mi ez? Megmondom. Ez nem egy katonai egység. Ez egy kupleráj. Egy fegyelmezetlen, szervezetlen, hasznavehetetlen kupleráj. Egytől egyig halottak vagytok. Így nem lehet felvenni a harcot az ellenséggel szemben.
-Ez meg mi a szarról dumál?
-Azt mondja, hogy kurvák vagyunk. Túlkoros, kövér, büdös kurvák.
-Akárcsak az ő kedves anyukája.

-Mi a neved közlegény?
-Szabó Csaba.
-Hadd halljam még egyszer…?!
-Szabó Csaba.
-Milyen kicseszett román név az, hogy Szabó Csaba?
-…
-Közlegény, a szemembe nézz! Milyen kicseszett név az, hogy Szabó Csaba?
-Magyar.
-És ez meg milyen hadsereg?
-Román.
-Halljam még egyszer!
-Román!
-Még egyszer kislányom, suttogjad egy picit hangosabban, hogy mások is hallhassák!
-Román!!!
-Na ugye, hogy ki tudod mondani? Fáj a szád, vagy szégyelled kimondani azt, hogy román?
-…
-Tudod-e, Szabó Csaba közlegény, hogy miért vagyunk mi most itt?
-Mert riadó készültség van.
-És miért van riadó készültség?
-Nem tudom ezredes elvtárs.
-NEM TUDOD? Hát akkor most mondom. Azért riadó, mert országos szintű háborús készültség van.

-Csezd meg, csak úgy ömlik belőled a minősített információ, ó parancsnokom...
-Ja, azért van riadó készültség, mert riadó készültség van. Köszi.

-Lehet, hogy ezekben a pillanatokban a hazánkat már meg is támadta az ellenség. Még egyszer jelzem, hogy mindenki értse. Ez most nem hadgyakorlat. Ez most harci készültség. A hazát nektek kell megvédenetek. Az olyanok, mint Szabó Csaba. Az olyanoktól, mint Szabó Csaba. Értitek?
-ÉRTJÜK EZREDES ELVTÁRS
-És te Csabikám…ha az ellenség észak-nyugatról támad, akkor te kire lősz?
-…
-Nem hallom Csabikám.
-Ezredes elvtárs…akkor én magammal végzek.
-Vigyétek el! Hadbíróság elé állíttatom ezt a rohadék hazaárulót.

-Van-e itt még más magyar nemzetiségű fickó is közöttetek?
-…
-Nocsak…ez egy olyan nagyszerű katonai egység, ahol az egy szem Szabó Csabát leszámítva mindenki román. Öröm ezt látni. Mi a neved közlegény?
-Negrescu
-Stanescu
-Enache
-Buzoianu
-Scarlat
-Gherasim
-Monti
-Monti? Milyen kicseszett név az a Monti?
-Olasz
-Magyar, vagy román?
-Magyar.
-Na ugye?

1982 szeptember, Szamosújvár

-Gyere kisfiam, sakkozzunk egyet!
-Nem jó ötlet nagyapa. Inkább eleve feladom. És köszi, nem érdekel az sem, ha adsz egy királynő plusz bástya előnyt. Életemben egyszer húztam ki egy döntetlent ellened. Mindörökre megutáltattad velem a sakkot.
-Azon a bizonyos sakkpartin két sanszot is adtam neked, hogy három lépésben mattot adjál, de egyiket sem vetted észre. És az, ahogyan patthelyzetbe menekítetted magad, miközben bástya előnyben voltál, teljesen szánalmas volt. Most mégis arra kérlek, hogy ismét játsszunk egyet!
-Miért?
-Mert holnapután elvisznek a katonaságba és fel szeretnélek készíteni.
-Egy sakkpartival? Ugye tudod, hogy nem sakkozni visznek?
-Tudom. Azért készülünk egy sakkpartival, hogy megtanuld elviselni azt a tudatot, hogy eleve megnyerhetetlen helyzeteket kell majd kezelned. Játszanod kell, de nem nyerhetsz, nem szállhatsz ki belőle és lehet, hogy közben az életed a tét. Mit teszel?
-Megkerülöm a szabályokat.
-Például?
-Például tudom, hogy utálod, ha piszkálom az orromat. Ezért ilyet jelenlétedben sosem tennék. De ha az életem lenne tét, akkor ezzel megpróbálnálak kizökkenteni.
-Ennyi?
-Sőt, a fikát meg is enném.
-Ügyes. És még?
-Kicsit fütyörésznék, tudom, hogy az is idegesít. Nem a rendes, csücsörítős, hanem a sziszegős fütty, ugyanazt a dallamot nyomnám a végtelenségig. Hamis hangon.
-Ez még mindig kevés.
-Felállnék az asztaltól és véletlenül ellopnám az egyik bástyádat. Vagy beakadna a térdem és fellökném a sakktáblát. Utána megesküdnék arra, hogy meghamisítottad a játszma jegyzőkönyvét és soha nem is ütötted le a királynőmet.
-Kiváló!
-Egy-egy lépés előtt órákon át gondolkoznék. Esetleg átmennék Laci bácsihoz, hogy adjon egy tippet arra, hogy mit lépjek.
-Eddig nem rossz. Egy sakkjátszmában persze semmi esélyed nem lenne ellenem, mert itt egzakt szabályok vannak. A való élet ettől sokkal képlékenyebb. De kezdjük a legelején! Mi a célod a katonaságban?
-Hogy megtanuljak harcolni.
-Tévedsz!
-Hogy férfivá váljak.
-Még mindig tévedsz!
-Feladom.
-Az legyen a célod, hogy túléld, semmi más. Hogy túlélje a tested és a lelked, mert magyarként nem lesz könnyű dolgod a román seregben. Mi lesz ott a te legerősebb fegyvered?
-Az Istenbe vetett hitem?
-Na, az Isten áldása nem árt, ha rajtad van, de még jobb, ha saját kezedbe veszed a dolgokat. Tapasztalatból mondom…az Isten általában igazságot tesz, de sokszor csak utólag. Nekem és neked az túl késő lenne, nem optimális. Szóval mindig legyél észnél! Mindig reagálj gyorsan, de okosan! És mindig kerüld el az olyan helyzeteket, amikor a náladnál erősebbek játékszabályai szerint kell játszani! Jusson eszedbe a sakkjátszmánk! Soha ne állj le sakkozni egy sakkmesterrel, ne birkózz egy birkózóval, ne vitatkozz egy bölcsésszel! Lépjél ki a neked szánt szerepből, írd át a forgatókönyvet!


1982 november, Lippa

-Szóval egy Monti nevű magyar-olasszal állunk itt szemben!
-…
-Aztán mondd csak Monti közlegény, ha támad az ellenség észak-nyugatról, akkor te merre fogsz lőni?
-Az ellenségre, az hétszentség.
-Nocsak, nocsak.
-És ki a te ellenséged, Monti közlegény?
-Aki rám lő, vagy a népemre, az az ellenségem, arra én visszalövök.
-Monti közlegény, te ilyen hülye vagy, hagy engem nézel hülyének?
-Ezredes elvtárs, engem itt arra tanítottak, hogy a parancsot gondolkodás nélkül végre kell hajtani.
-Kiváló. Kiváló. Szinte elhiszem. De ismét megkérdezem, csak most másként. Az imperialista, revizionista magyarok megtámadják az országunkat. A szeretett hazánkat, Romániát. Veled szembe jön egy magyar katona. Fegyver van nála. Mit teszel? Halljam, közlegény!

1982 Szeptember, Szamosújvár

-Ne feledd kisfiam…az igazi életben folyamatosan harcban áll a hasznosság és a helyesség. A hadseregben viszont mindent át kell értékelned. Romániát pont annyira kell szeretned, mint amennyire Románia szeret téged. Vagyis nagyjából semennyire. Ez a hazaszeretet dolog csak akkor működik, ha egyensúlyban van, ha oda-vissza működik. Mi egy foglyul ejtett nemzetiség vagyunk. Nem kell meghalnunk a fogva tartóink iránti szeretetből. Nem kell bátornak lenni, nem kell igazat mondani, nem kell kitűnni a tömegből. Egy a fontos. Túlélni, lehetőleg karcolásmentesen. 9 hónap, vagyis 274 nap, ami 6574 óra.
-Értem nagyapa.
-Olvastad az Egri csillagokat?
-Legalább ötször…
-Ki a példaképed?
-Bornemissza Gergely.
-Sejtettem. Ez most rossz válasz.
-Dobó István?
-Figyeltél te egyáltalán arra, amiről beszéltünk az előbb?
-Feladom, nagyapa.
-Arra kérlek, hogy te legyél Sárközi.
-A cigány?
-Az. Ez nem a te várad, nem a te néped, és csak félig-meddig a te hazád. Legfőképpen ez nem a te himnuszod, nem a te zászlód. Bármit megtehetsz és meg is kell tenned, hogy épségben hazagyere.

1982 november Lippa

-Ezredes elvtárs, természetesen lelövöm.
-Miért tennéd ezt?
-Különben ő lő le engem. Azt meg nem szeretném.
-És ezek szerint nem kiabálnál, hogy „ne lőj testvérem, magyar vagyok?”
-Ezredes elvtárs, szerintem a magyar katona ezt nem hallgatná végig. Látja, hogy fegyver van nálam, látja, hogy román egyenruha van rajtam, nem fog sokat filozofálni. Aki először lő, az életben marad.
-Miért kellene ezt elhinnem egy magyar nemzetiségű katonának?
-Ezredes elvtárs, engedje meg, hogy visszakérdezzek. Milyen okot adtam én arra, hogy kételkedjen bennem?
-Pofa be közkatona!

No, megy ez. Ő is pontosan tudta, amit én is tudtam. Tudta, hogy pontosan azt mondom, amit mondanom kell, és nem azt, amit hallani akar. Nem voltam hajlandó belemenni a nemzetiségi kérdéses kelepcébe. Ő meg megérezte, hogy nem jött ki túl jól ebből a menetből és jobban jár, ha nem erőlteti és kiszáll. Nem jó jel, ha akkor röhög tele szájjal a fél kaszárnya „jól kiválasztotta magának Montit vitapartnernek” beszólások kíséretében, amikor nem ő mondja a poént. Köszönöm, nagyapa.

Kínos lassúsággal teltek a percek, meg az órák. Nem érzem az átfagyott zoknitlan bal lábfejemet. Milyen hadiállapot lehet az, amelyik egy helyben topogásra kényszerít egy ekkora katonai egységet? Habár, ha jobban belegondolok, akkor jobb ez így, mint harcolni. Szépen, békében megfagyunk, de legalább nincs vér. Puskalövés nélkül fog elpusztulni a dicsőséges honvédő sereg.

Közben megindult a találgatás, ki támadhatta meg az országot? A magyarok? Az oroszok? Esetleg az amerikaiak? Terrorakció? De jó lenne, ha itt lenne a zsebrádióm!

Hoppá…

De hiszen itt van a zsebrádióm! Emiatt esett ki a tölténytáram. Erről annyit kell tudni, hogy bármiféle rádiónak a kaszárnyába való behozatala és / vagy használata a legszigorúbb büntetést vonta maga után. Ennél már csak az lehet rosszabb, ha az ember nem kellőképpen tájékozott a nagyvilág eseményeit illetően, ezért nagyapa megbuherált egy régi Sokol készüléket és beépítette az egészet egy szappantartóba. Mivel Lippa közel volt a román – magyar - jugoszláv hármas határhoz, ezért a semmitmondó román és magyar állami rádióadókon kívül egyetlen értelmezhető hírforrást lehetett befogni: az újvidéki rádiót.

Büszkén állítom, hogy a katonai egységben elsőként tudtam meg a nagy hírt: Brezsnyev elvtárs meghalt. Nincs többé közöttünk. Az egész földgolyó őt gyászolja. Mondjuk ez erős túlzás, én csak a hírműsort idéztem.

Az újvidéki rádióban megszólaltatott kremlinológusok szerint két utód jöhet számításba: Konsztantyin Csernyenko, aki állítólag jó sok időt töltött a moldávokkal, de ez mégis kevésnek bizonyult ahhoz, hogy meg is kedvelje őket, és Jurij Andropov, aki viszont Pesten volt nagykövet 1956-ban, emiatt neki akut magyar-fóbiája volt.

-Monti, mondjál már valamit…vannak már híreid?
-Ja, meghalt Brezsnyev elvtárs és a bukaresti pártelit most azon parázik, nehogy Csernyenkót válasszák főtitkárnak.
-Szóljunk-e a hadnagy elvtársnak, hogy akkor mi most visszamennénk a jó meleg kaszárnyába, mert a háború legjobb esetben is csak holnap indul?
-A bakáknak szólhattok, de a tisztek hadd izguljanak még egy ideig! Majd valamikor csak leszólnak nekik is a központból, így utolsóként ők is megtudhatják, hogy az érdektelenségre való tekintettel, a mára tervezett világvége egyelőre elmarad.