Join the new world

Miért van az, hogy itt élünk eEurópa szívében, a szülőföldünkön, és ennyire szívunk egyfolytában? És ez miért jó nekünk? Mert az nem lehet, hogy ez rossz, hiszen akkor már tettünk volna ellene...
Értem én, hogy már annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy mindenhol veszítünk, hogy a kormány fél attól, ha valaha felülkerekedünk ellenségeinken az egyenes út a lakosság felének szívinfarktusához másik felének pedig a fellázadásához( hiszen ki akarna kitörni a megszokott rutinból, nemde?)


Főnök, elhelyezkedtem a román fronton.

Szinte már barátokat köszöntünk, a polgármester a puszipajtásunk, és a kocsmában is tudják a szokásos fogyasztásunkat, hiszen úgy ismernek minket, mint a helyi lakosokat. Eltöltünk pár napot, felfrissítsük a kapcsolatainkat Imancsek asszonysággal, aztán jöhetünk haza, és jönnek a románok.
Ugyan ez a helyzet, a Pista bácsi a postában már kívülről tudja, hogy ha jön a Pittivo uraság, akkor Thataitha asszonyságnak küld levelet, nameg a drága jó Ilincának, a szeretőjének.
Tegye fel a kezét, aki nem unja már ezt a "rutint".

Persze, reménykedhetünk a csodában, ami majd segít, és azzal elfoglaljuk egész Európát (vagyis csak a románokat, persze. Hiszen számunkra nincs más terület.)


Vagy megpróbálhatunk tenni valamit ez ellen.
Alig 2-3 hét alatt "hernyómozgással" eltakarodhatnánk egy teljesen más kontinensre. Persze, ez már önmagában túl nagy változatosság lenne, így nyerni nem hagyna minket a kormány, stratégiailag olyan mozdulatokat találna ki, hogy mindenképp veszítsünk. DE LEGALÁBB MÁSHOL TENNÉNK EZT!

Esetleg egy Dél-Amerika? A gyönyörű Brazil csajokért, és a tengerpartért.

Hiszen a háborúban is van idő a mellekre.