Join the new world

Belépek a Portugálba. A jól megszokott kellemes félhomály fogad, Pepe így szereti, és én is így szeretem. Az öreg a pult mögött törölget, jó érzés újra látni. A kötelező körök lefutása után Kérek egy pohár vörösbort.
- Mára beszéltétek meg igaz? - kérdezi Pepe de nem néz fel rám, nehogy egy csepp is kárba vesszen a palack tartalmából.
- Mára igen - nem helyezem magam kényelembe a pultnál, inkább az asztalokat nézem hogy melyikhez kellene ülnünk.
A második korty után egy félreeső asztalt választok, nem akarom, hogy megzavarjanak.
A gondolatmenetem Pepe szakítja félbe - Na és ki ez a Quicksilver?
A magam részéről biztos vagyok benne hogy az öreg is jól tudja kicsoda Quicksilver, de nekem sem árthat ha összefoglalom neki kivel fogok beszélgetni.
- A hölgy emblematikus személyisége hazánknak, az egyszer biztos. Amennyire én tudom, ő volt az egyetlen női elnöke eMagyarországnak, de öt cikluson át tagja volt a kongresszusnak is. Az újságát világszerte olvassák, legtöbb cikkét két nyelven publikálja. Na és persze szociális munkájához sem férhet kétség. Mindezek mellett pedig még kiváló harcos is.
- Akkor elég nagy hal - foglalja össze Pepe a tőle megszokott egyszerűséggel.
- Szerintem több annál - kortyolok még egyet a boromból - egyébként meg már visszavonult a politikától. Saját bevallása szerint nem tagja az elitnek.
- Nagyon divatos ez az elit dolog manapság - jegyzi meg Pepe.
Felnevetek, de mielőtt válaszolhatnék, az ajtóban megjelenik Quicksilver teljes életnagyságban. Vonzza a tekinteteket ahogy végiglépdel a pultig. Felállok, hogy köszöntsem.

Némi közjáték után helyet foglalunk az asztalnál. Quicksilver a terítőn nyugtatja a kezét előtte egy pohár száraz vörös, amit Pepe töltött neki. Várja hogy elkezdjem.
- Örülök hogy eljöttél, régi álmom már ez az interjú! Hogy érzed magad mostanában? Jóval kevesebbet hallani rólad.
- Köszönöm, megvagyok.
- Beszélnél nekem egy kicsit magadról? Milyennek látod a jelened ma az eVilágban?
- A mostani feladataim szerencsére kevesebb publicitást kapnak mint az eddigiek. Én a támadások hatására már jó ideje úgy döntöttem, hogy nem akarok az e-magyar politikában részt venni, és inkább az eRepublikkal mint egésszel foglalkozok. Nem tartom titkosnak a mostani munkámat sem, csupán nem olyan látványos, mint elnöknek lenni. Az eRepublik magyar fordítása, és a közösségi munka az ami inkább leköt. Emellett fontosnak tartom az újságírást, ezen belül az e-múlt megismertetését a jelen és a jövő generációival. – itt megáll, és kortyol egyet - a mindenki által ismert egyéb munkám mellett – mondja, majd rám kacsint.
Mosollyal nyugtázom a gesztust, én is iszok egyet, addig összeszedem magamban a következő kérdést.
- Említetted az újságodat és az e-múlt megismertetését. Nem ró rád nagy terhet vagy felelősséget az újságírás háromszoros média mogulként?
- a leghatározottabban nem. Szeretek újságot írni. Impulzív személyiség vagyok, az újságírás is így megy nálam; van amikor naponta 3-4 cikk is előjön, van amikor egy hétig nem írok semmit. Ezt a témák és a körülmények – no meg a hangulatom adja, én sosem erőltettem a cikkírást. A felelősséget is emiatt nem érzékelem – itt egy pillanatra megáll - hiszen őszintén, erőltetés és rejtett célok nélkül írok.
A bor vörösét nézi merengve a pohárban, majd kisvártatva újra megszólal:
- Sajnálom, hogy a magányos katona sztorikat a végén már annyira leszólták... Én nagyon szerettem őket, de ez elvette tőle a kedvet/hangulatot. 'Elbújt a katona'.
- Nekem tetszettek – vágok közbe - mindig üde színfolt az ilyen, ha nem rugaszkodik el az eVilágtól.
- Köszönöm - mosolyog Quicksilver.
- Valószínűleg még nem volt hozzá elég érett az eMagyar sajtó – jegyzem meg, a saját újságomra gondolva - Előjön még majd az a katona a búvóhelyéről? – kérdem derűsen.
- Ez a jövő zenéje – itt ismét kapok egy mosolyt.
- az e-múlt megismertetését jelenleg a birodalmakról szóló cikksorozatoddal végzed. Mennyi kutatást áll egy-egy rész mögött?
- Néhány napnyi kutatás, olvasgatás és anyaggyűjtés; az időrend összerakása, és a hiányzó részek felkutatása cikkekből, emberektől; a megírás és a lefordítás… összesen 2-3 naptól egy hétig terjedő időszak. A mostani rész, Románia húzódik a legtovább, pont a rengeteg sok történés és éppen a túl sok forrás miatt. De a legnagyobb port a magyar rész fogja felverni azt hiszem – jegyzi meg vidáman.
- Alig várom már – és tényleg, jó lenne előre utazni az időben, hogy olvashassak a múltról. A gondolat paradox mivolta ismét mosolyra fakaszt, úgyhogy kortyolok egyet a boromból.
- Lesznek még ilyen jellegű cikkeid? – kérdezem tőle - Esetleg körvonalazódott már előtted más nézőpont amiből az eVilágunk múltját akarod bemutatni?
- Még egy tervem van az új világ szövetségeiről, és egy az új világ érdekes-egzotikus történeteiről, országairól.
- Akkor nagy munka elé nézel, de azt hiszem mindenképpen megéri, az újabb játékosok nagyon szeretik az ilyen témájú cikkeket, és még a nagy öregek sem emlékezhetnek mindenre.
- Én is úgy érzem a visszajelzésekből, hogy hasznosnak találják az emberek ezeket a cikkeket. És ennek örülök is.
- Kicsit elkanyarodva az újságodtól: Mit gondolsz a jelen kor birodalmairól, és a harmadik világháborúként emlegetett eÉszak-Amerikai invázió fordulatáról?
- A most zajló világháborúban szerintem a PEACE túlnyerte magát, és elkerülhetetlen volt a belső széthúzás megjelenése. Ez a spanyol arannyal pattant ki, de nem csak az okozta. Elbizakodottá is vált a másik oldal pedig okult a saját régebbi hibáiból. Nem lehet a világ végéig úgy kezelni az USA-t sem, hogy nem értenek a játékhoz, mert rájöttek jó pár dologra közben, a saját kudarcaik nyomán. Ráadásul ott vannak a tapasztalt, ravasz, dörzsölt országok, mint Románia, Svédország, és Spanyolország is, akik megtanultak együttműködni is, ami kicsit ironikus, tekintve, hogy amíg egy szövetségbe tartoztak (Atlantisz) addig széthúztak, most meg, hogy hivatalosan szétváltak, jobban összedolgoznak, mint valaha... és bizony a PEACE előtt most eléggé húzós napok-hetek állnak.
- Amikkel nem tudom, hogy hogyan fog tudni megbirkózni. – teszi hozzá, majd kortyol egyet, mielőtt folytatná.
- Ami a birodalmakat illeti, manapság már minden birodalomaspiránsnak nehezebb dolga van. Régebben pár száz ember elég volt régiók tucatjainak az elfoglalásához vagy egy TO-hoz. Mára már éles a verseny, sok a versenyző és a kisebbek is kezdik feszegetni az erejüket. Franciaország és Oroszország két nagy jelölt, de még egyik sem jutott túl a baby-boom lekezelésén, Oroszországnál pedig már megjelent az a belső széthúzás, ami nálunk csak a sikerek csúcsán jelentkezett. – itt ismét egy kis szünetet tart, összeszedi a gondolatait:
- És attól tartok nálunk már nem is fog eltűnni ez. de remélem, hogy ez csak az én pesszimizmusom... - búsan figyeli a pohár mélyén megcsillanó bíbor szikrákat... majd felhajtja a bort.
- Előbb utóbb majd helyre áll a rend. Talán egy fiatalabb generációra lenne szükség ami tud újat mutatni az ex-Atlantis országok stratégáinak.
Közben Pepe jelenik meg Quicksilver mellett egy üveg borral a kezében, látszik hogy figyelemmel kíséri az eseményeket, szó ami szó, igen érdekes beszélgetés.
- Tölthetek még 1 pohárral esetleg? – kérdi az öreg mosolyogva.
- Köszönöm, jöhet még egy – mosolyog vissza interjú alanyom rá.
Pepe kitölti a bort, közben a saját poharamra nézek, alig ittam belőle, úgy lekötött a beszélgetés, de sebaj most behozom a lemaradásomat. Az öreg nekem is kitölt még egy pohárral.
- Nem zavar ha rágyújtok – fordulok Quicksilver felé cigaretta tárcámmal integetve.
- Nem, nyugodtan.
- Esetleg megkínálhatlak egyel? – nyújtom felé a tárcát.
- Nem dohányzok.
Ezt figyelembe veszem és igyekszem nem Quicksilver felé fújni a füstöt a beszélgetés további részében.
- Ha jól tudom, körülbelül 10 hónapja játszol. Ez alatt az egyébként rövid idő alatt mindent elértél amit kitüntetésekbe mérve el lehet. Merre tovább? Vannak terveid a jövőre nézve az újságíráson kívül?
- Ez az a nagy kérdés, amin én is sokat morfondírozok... Alapjában véve a terveim között most már az erep jobbítása szerepel, amennyire a lehetőségeim engedik. Nyilván én nem tudok ebben közvetlenül részt venni. De a helyzetemből következően az ötleteket, javaslatokat tudom képviselni. A játékon belül már nem tűztem ki magam elé célokat, az újságírás jelenleg és a közeljövőben elég.
- Nos, nincs több kérdésem. Nagyon élveztem a beszélgetést, és örülök hogy egy kicsit jobban megismerhettelek, és remélem az interjú által az eMagyar sajtó olvasói is reálisabb képet alkothatnak arról hogy kis is vagy Te valójában – mosolygok rá.
- Köszönöm a lehetőséget.

A beszélgetés után még maradunk egy kicsit, egyikünk sem siet. Quicksilver távozása után váltok néhány szót Pepével, érdekel mit gondol a sokat látott csapos.
- Mi a véleményed róla?
- Szép beszélgetés volt – felel az öreg – okos nő az biztos.
Rábólintok, és felhajtom az utolsó korty bort is. Elnyomom a cigarettát, irány a kiadó!