Az utolsó levél
Teleki Kolos
Ezt a levelet magamnak írom. Azért, hogy később majd emlékezzek. Már nem tudom, mikor és miért kerültem ide? Sem azt, hogy hogyan? Vajon hol vagyok? Egy kis ,,dobozban'' élem a napjaimat. Van egy fekhely, egy asztal, előtte egy szék, egy kis helyiség a sarokban, ahol tisztálkodni tudok és elintézhetem kisebb-nagyobb dolgaimat. Egy beépített ruhás szekrény. Egy ételadagoló. A világításom egyetlen automata lámpa. Ráhatásom sincs, mikor világítson. Órát lehet igazítani hozzá, olyan pontosan kapcsolódik le és fel. Minden nap... Ez jelzi, ha aludni kell.
Alig néhány négyzetméter. Olyan, mint egy börtöncella. Kimehetek. Bármikor. Csak minek és hová? Jobbról a szomszédom egy szikár arcú alkoholista. Valószínűleg a beszéde alapján lengyel. Balról egy ázsiai zömök kövérkés alak él. Egyik sem beszél emberi nyelven. Nem tudnak magyarul. Sem angolul. Kerüljük egymást. Nincs közös témánk. Sem azokkal, akik a soron laknak. Olyan ez a hely, mint egy japán szálloda. Sok kis kapszula egymás mellett, alatt és felett. Mint egy méhkaptár. A bejárati ajtóm előtt egy kb. két ember széles, vasból készült palló. A sor két végén lépcsők. Ha a korláton át kinyúlok, pont nem érem el a szemben lévő korlátot. A tizenhetedik emeleten lakok. Szédítő a mélység.
A hely ilyen kaptárak végeláthatalan rendszere. Régebben párszor elbóklásztam. Tényleg mindenhol ez van. Az égbolt... az nincs. Csak egy mennyezet. Valahol a magasban. Olyan feketére van az is festve, mint itt minden más. A Nap, a Hold, vagy a csillagok fénye helyett be kell érnem a kékes árnyalatú lámpákkal.
A földszinten nagyobb aulák is vannak. Régebben itt találkoztam a barátaimmal. Ma már alig járunk össze. És egyre csak fogyunk. Miért nem jönnek? Régen olyan sokan voltunk! Valami történhetett.
Hogy a napjaim hogyan telnek? Egyformán! Minden nap olyan, mint az összes többi. A szobám központi berendezési tárgya egy terminál. Itt intézek mindent. Kicsit furcsa ez, és nem is értem, de hát ez van. Ezt kell szeretni! Ha ez nem lenne, nem lenne semmi. Teljesen becsavarodnék ebben a szűk és sötét lukban.
Állítólag háború van. Miért tört ki? Ki kezdte? Egyáltalán van-e háború? Nem tudom. Én is harcolok. Minden nap többször. Legalább is állítólag harcolok. A terminálra szerelt retina szkenner beazonosít. És már ki is választhatom a csatát. Kattintgatok addig, amíg a virtuális énem bírja szuflával. Utána várok, hogy töltődjön. Nagyon fontos, hogy mi nyerjünk! Legalább is a propagandában mindig ezt mondják. A töltődéshez etethetem a virtuális énem virtuális étellel és energia rúddal is. Ez utóbbi nagyon drága! Dolgozni is így szoktam. Ülök a terminál előtt és kattintok az egérrel. Állítólag alkalmazott vagyok valakinél és állítólag vannak saját cégeim is. Ez utóbbiakat az évek folyamán gyűjtöttem össze. Termelek magamnak virtuális fegyvert és virtuális ételt. Ezekkel régebben kereskedtem is. Ma már nem éri meg. Csak saját használatra kell a virtuális énemnek és adok belőle a virtuális barátaimnak is. Néhányukkal néha még sikerült is élőben találkoznom! Fura. A virtuális térben Budapesten lakom. Itt nem tudom, hogy valójában hol vagyok...
Van néhány olyan dolog is, amit szintén a virtuális énem fejlesztéséhez használhatnék. Extra energia rudak. Mindenféle harci csomagok. Ezeket állítólag valódi pénzért lehet venni. Ez szerintem amolyan városi legenda lehet. Itt valódi pénz? Biztosan illegális úton lehet csak ilyesmihez hozzájutni.
Eltelt sok nap, mióta elkezdtem ezt a levelet írni. Azóta a virtuális énem több medált is begyűjtött! Jaj de jó! Minek örüljek, ha nem ennek? A sok rossz mellett. Fogy a létszám! Régebben, ha valaki posztolt valamit, akár 6-700 ember is visszajelzett rá. Magyarul. Most örülök, ha 200-at látok valakinél.
Biztos, hogy valami baj van! Egy ideje már csak 50-100 visszajelzés van egy-egy bejegyzésnél. A való életben az aulában akár százan is összejöttünk. Ma már örülök, ha nagy ritkán négyen-öten találkozgatunk. Már írni is kevesen írnak! Még mindig tart a háború. Már azt se tudom felsorolni, hány nemzettel hadakoztunk. Állítólag a lengyelekkel is volt összetűzésünk. Ellenük is kattintgattam. Ez csak a lengyel szomszédomról jutott eszembe. Üres a konténere. Napokig nem hallottam a szobájából semmit. Benyitottam. Senki. Később sem. Talán halálra itta magát?
Ma fölmentem a legfelső szintre. Onnan messzire ellátni. Egyszer régen fölmásztam oda, hátha kiderül, hogy hol a fenében vagyok. A hely határozottan kisebb, mint akkor volt! Összement! Vagy betettek néhány új falat. Elkezdtem félni.
Megint átépítés volt! Még kisebb lett ennek a helynek az alapterülete. A terminálon is egyre több egyszerűsítés történt. Régen olyan részletgazdag volt minden. Ma már faék egyszerűségű az egész. Már egyáltalán nincs gazdaság. A csata is sokat egyszerűsödött. Valami nem stimmel. Már senkit sem találok a régiek közül. Újak pedig nem jönnek.
Valószínű, hogy ez az utolsó bekezdésem a levelemben. Nem látom, mit írok. Remélem, olvasható! Ma elment az áram. Nem adott ételt az ételadagoló. Nincs víz. Nincs világítás. Leállt a levegő keringető berendezés. A terminál képernyője sötét. Kintről hallom az agóniát! Sikoltozások, üvöltések, csendes nyöszörgés. Mind itt fulladunk! Remélem, valaki egyszer megtalálja ezt a levelet! Remélem, nem egy másik lakó lesz! Remélem, egy kívülről jött fogja majd elolvasni, aki tudja, mi ez a hely? Talán egy kísérlet része voltam?
Egy biztos.
Valaki lekapcsolta a villanyt.
Comments
nem maradt véletlenül még egy kicsi abból a cuccból amit nyomsz? 🙂
Dehogy nem. Az a neve, hogy eRepublik.
Bár nem sok maradt már belőle...
Too long, didnt read.
Igen, én ki merem írni!
Ne aggódj! Az eRep-en ez volt az utolsó hosszú írásom.
Miért, máshol nem ez az utolsó leveled?
Egyébként ez nem is levél, hanem article.
Too long its my deek.
cut off!
...és amikor le akartam volna ugrani a tizenhetedikről, akkor halk motoszkálásra figyeltem fel. Odamásztam és térden állva tapogatóztam. Puha volt és nedves. Éreztem a lüktetést a vékony, sima bőre alatt. Az orrommal böktem meg és tüdőre szívtam a fanyar illatát. Nem vagyok egyedül.
Még akkor sem, ha egyetlen társam csak egy nyomorult kis béka.
Búcsú Teleki Kolostól:
https://www.erepublik.com/en/article/2610344
kitartok s oltok
beteg vagy ember. szerintem igyál néhány liter pálinkát az helyrehoz majd
szerintem teljesen rendben van ez az írás. első és többedik olvasásra is.
Mátrixba oltott Óceánia... Csak nem irodalmi babérokra törsz?
Alig jöttek az új szintekre.. Nem is fognak, már bárki lemehet oda. Kénye-kedve szerint.
Hova temessünk?
Gyász!
"Hogy a napjaim hogyan telnek? Egyformán! Minden nap olyan, mint az összes többi."
Az idős emberek számára az eseménytelen évek észrevétlenül repülnek el. Csak a napok, azok a fránya napok telnek olyan nehezen.
Tik Tak...
Mit is nézzünk a TV-ben, hogy ne rombolja az amúgy is megroppant életminőségünket?
Szulejmán?
Reality show?
Állami híradó?
Reklám?
Talán legjobb lenne az intim betétes reklámot kellene nézni. Az összes többi csak egy torz képet mutat egy képzelt alternatív valóságról.
ne bazmeg...erep nekrológ...
Az bizony.
Igaz.
Olykor én is elég elmélkedős kedvemben vagyok.Ezzel az írásoddal most engem erre kényszerítettél,és én ezt nagyon nem akartam.Na de....ki vagyok én?Mit akarok én?Miért nem lehet úgy,ahogy én szeretném,vágynám?Mikor lehet már végre úgy,ahogy igazán tiszta szívem legmélyebb,legvéresebb csücskéből akarnám?Miért nem kapnak szívecském apró vitorlái szelet s vinnének közelebb céljaimhoz.Nyilván a légembolia nem túl szexi halál.Valamint nincs lehetetlen,csak tehetetlen ember.Nagyon drága mulatság hibernáltatni magamat száz évre?
No de Kolos...örülök,hogy megismerhettelek.
Én meg aggódom miattad.-
Mond hogy nem kéne.
Egyszerű földi halandó vagyok.Nem harcolok tovább. Nem bírok,nincs erőm.
Szeretünk Kati!
Én is szeretlek Titeket!
25
//OFF kezd beérni a fejlesztések gyümölcse...
nem gondoltam volna h ez a vacak ennyi érzelmet/frusztrációt vált ki hogy még szépirodalmi művek is születnek... de az írás igazi gyöngyszem, számomra legalábbis megfogja azt a világvégés letargiát, és a titokban még reménykedő, de a zsigerekben már elkönyvelt végzet hangulatot ami itt a süllyedő hajón szinte tapintható
na jó, nézem még egy kicsit az Izaura TV-t azt jóccakát
Olvastad a Bunkernaplót? 😛
Még nem.
Jó kis írás 🙂
Azért remélem nem komoly.
Kire fogok szavazni ezután pártelnöknek 😉
Na és mi lesz a Falkával ???
Nézzük a dolgok jó oldalát! Van munkád. Van szállásod. Nem vakít a monitorodba a napfény, mert úgy mint köztudott nem lehet jól olvasgatni a monitor kicsi hangyabetűit.A fényt kevesled. Lássuk csak... Elosztó és ...Mit szólnál egy kétkaros állólámpához? A felső fény 150 wattos halogén izzóval szórt fénnyel árasztaná el a pici helységet. Az alsó világítás pedig az olvasáshoz adna kiváló lehetőséget.A lengyel meg - mint köztudott jó barát -szívesen issza a magyar borát. Van borod? Nincs. Hát vegyél és kínáld meg! A második üveg után ha jó lesz a hangulat jön a kis kínai is! A börtönben is próbálják az emberek jól érezni magukat, tudják csak azt a 15 évet kell kibírni ami még hátra van. Te pedig akkor szabadulsz, amikor akarsz!
nem sokáig bírom, miközben ezt írom, valami fáj bennem, mint só a sebben, felnézek az égre, nemsokára vége
Nagyon jó írás!!!
azért suboltam
Ez volt a századik vote.
Még pár ilyen írást, amiért érdemes feljönni.
Üdv
Akkor van vege ha elfelejtesz belepni. En ezt a mai nap majdnem megertem.
Everybody is gay.
Nagyon jó cikk!
Ez elég depis 🙁
Szomorú hangvétele ellenére ez az utóbbi 1-2 év legjobb írása. Mindent és mindenkit überel.
Tisztelet a mesternek.