Arról, hogy a magyar mindig a saját kárán tanul (original ULTRA FAIL)

Day 936, 21:37 Published in Hungary Hungary by Hurka_Gyurka

(illusztráció lent)

Böngészés közben botlottam bele ebbe a cikkbe , és ennek tanulságát igyekeztem levonni.

Abban az időben, mikor még uraltuk Kitty-t, az ellenség szinte heti rendszerességgel próbálkozott a visszafoglalásával. Egyértelműnek mutatkozott a régió népességének felduzzasztása.

A munka be is indult, megjelent a HK-ban, hogy aki tud, az költözzön oda. Majd aztán máshova, és ismételten vissza. Hogy biztos ne legyen egyértelmű. A gond azonban nem ez volt.
Annyira bíztunk katonai erőnkben, hogy azt hittük, elég, amit tettünk. Kirakjuk a közlönybe és kész. Volt kb 5-7k lakos. Nem tanultunk Románia példáján, gőgös módon pislogtunk a sz.rkupac tetejéről. Hittünk szövetségeseinkben és vártunk. Aztán bekövetkezett ami szinte megjósolható volt. A hadügyi titkos brigád addig matyizott meg mutyizott. Titkos akciónk szerveződött (talán még azóta is szerveződik...).

Az egészben az a legkiábrándítóbb, hogy látom, más nemzetek, mint a szerbek képesek a mások kárán tanulni (lionking majdnem 11k lakos). Nem szívatják magukat, előre intézkednek. Nem csak otthon, külföldön is reklámoznak. Mert felfogták, hogy a veszély valós, és akármennyire jól állnak, nem lehet az önbizalomra építeni.

Felismerték, hogy jobb félni, mint megijedni. Mi megijedtünk. Aki meg azt mondja, hogy nem számít 100 arany, az nyugodtan küldjön nekem is.

A magyarság életében igen kevésszer adatik meg, hogy sikereket, hova tovább nagy sikereket érjünk el. Kitty ilyen volt. Amikor elérjük a csúcsot, mindig kevélyek és önteltek leszünk. Nem tanulunk más kárából, csak a sajátunkból, de azt is csak akkor ha duplán ráfizetünk. Ezt nevezem én Magyar ULTRA FAIL-nek

Vastag a buksza, hát nyissuk ki rendesen!

Hurka