A leghosszabb nap

Day 543, 02:50 • Published in Hungary Hungary • by Ludrew

Május 14-e, az eRepublik történetének az 541-dik napja sorsfordító dátum. Sorsfordító, és a világrendet megrengető; a nap, amelyre még hosszú ideig fogunk emlékezni. Románia, és az Atlantis súlyos vereséget szenvedett, előbbi pedig az összeomlás szélén áll.

Magyarország elfoglalta Donbast és Podóliát; segítségünkel az indonézek – a megdöbbentő admini közbenjárás és falnövelés ellenére – elfoglalták Nyugat-Szibériát; Oroszország és a PEACE csapatai sikerrel megvédték Távol-Keletet az amerikaiaktól. Nem lehet kétséges: a csaták után keleti szomszédunk gyors hanyatlása fog következni. Az eufórikus hangulatba került magyarok – cikkek tucatjai jelentek meg, flood lepte el a mibbitet, katonáink eRészegen szétverték az eLaktanyákat – megérdemelt győzelmei után a boldog ünneplés következett.

A nap legváratlanabb eseménye azonban nem a totális győzelem volt mind a négy fronton, hanem a román hadügyminiszter bejelentése. Eszerint Románia megtartóztatja magát minden harctól egészen addig, amíg nem lesznek adottak a feltételek a „tiszta és szabályos játékhoz”. Nyilvánvalóan nem a gift cégek lobbija áll a háború modul befagyasztása mellett, és nem is az, hogy szeretnék megkeseríteni világraszóló diadalunk ízét. Arról van szó, hogy Románia önként akar véget vetni a csatáknak. Pár napja egy Indonéz békeajánlattal próbálkoztak, most viszont az adminokra akarnak hatni. Az az ország, aminek neve egyet jelentett a háborúval, a stratégiával, a trükkökkel, és a hatalommal most önként dobná el múltbéli dicsőségének halovány emlékeit is - csak hogy lakói elhiggyék, hogy tisztességes harcban nem veszíthetnek.

Kérdés, mennyire lesz sikeres az örökös visszavonulás politikája. Mi, emagyarok sokszorosan voltunk sújtva a béta végén: egy világhatalom támadása mellett szembe kellett néznünk tömérdek játékhibával, buggal, vélt és valós csalással, román előnyökkel. A Csanád Vidéke – története során példátlan módon – angolul is tiltakozott ezek ellen. A kroovy-kormány fellebbezést nyújtott be a szegedi csata elvesztésért. Már a második csatában (!) bugok, szabálytalanságok jöttek elő. De a rendszer adminisztrátorai rá se rántottak panaszainkra, még a mostanában oly’ divatos Insideres magyarázkodás lehetőségével sem éltek. Nem voltunk a top 5 népesség között, nem volt 15-szörös Battle Hero hadügyminiszterünk, és nem voltak személyes ismerőseink a fejlesztők között. Ha annak idején eMagyarország kijelentette volna, hogy nem harcol a hibák miatt, és megnyomja a visszavonulás gombot, akkor hazánk fél óra alatt eltűnt volna a térképről, sőt a nemzet haláláról tudósító cikk még csak a nemzetközi Top Rated-be se került volna be. A körülmények ugyanazok voltak tehát – kérdés, hogy többet ér-e Románia tiltakozása, mint Magyarországé. Ha igen, az szégyen a játék operátorainak; ha nem, az szégyen a románoknak, mert egyértelművé válik, hogy képtelenek stílusosan veszíteni.

Érdekes problémakört vet fel, hogy eredeti régió megtámadása esetén felülkerekedne-e a románokban a hazafiasság a parancs fölött; képesek lennének –e fegyelmezetten várni egy csalóka, bizonytalan felsőbb kárpótlásra, vagy ellentmond saját kormányának, és nekimegy az ellenségnek. A legérdekesebb kérdés persze az, hogy vajon Alex Craciun ebben a szituációban megnyomná-e a visszavonulás gombot.

Alex, akinek jó esélye van arra, hogy Románia ötödik és egyben utolsó elnökeként vonuljon be a történelembe. Ciklusa alatt több, mint 20 régiót vesztett el Románia; egy-két héten belül gyakorlatilag minden nyoma eltűnik annak a hódításnak, amit kilenc hónapja ő maga kezdett el. A kör bezárult. Külügyminiszterét bannolták, hadügyminisztere felszólította az országot a teljes passzivitásra; kampánycikke a „Románia újratöltve” címet viselte, de a dolgok jelenlegi állása szerint az üzemanyag végleg elfogyott. Fölötte már csak az utókor fog ítéletet mondani; és akkor Isten legyen hozzá irgalmas.