Szenvedélyek viharában 13. rész (részlet)

Day 3,231, 11:20 • Published in Hungary Hungary • by Fajd

...A lemenő napot kísérő szokásos zajokat és zörejeket hirtelen a tanyaépület kivágódó ajtajának zaja törte meg, egy férfi viharzott ki a házból, és öles léptekkel távolodni kezdet.
-Kérlek ne menj el- kiáltott Efesmeralda a távozó férfi után, -Szükségem van rád- hangja ekkor elcsuklott mikor a düledező kerítéshez kötözött rosszul táplált lócsemetére pillantott, -Szükségünk van rád-
A férfi akinek nincsen neve még kicsit tovább haladt, de léptei már bizonytalanok voltak, végül megállt -Hogyan maradhatnék azok után amiket mondtál- szólt vissza továbbra is háttal állva.
-De olyan boldogok voltunk -mondta elcsukló hangon a nő -mit számít ki román és ki nem amíg szeretjük egymást
A neve-nincs ekkor megfordul, arcán az alkonyi fényben megcsillantak büszke férfikönnyei - Mennem kell, bár szívem mindennél jobban vágyik a maradásra, -Hangja elcsuklott - gondoskodj a kis Lövölde Jancsiról, ne enged sokat játszani a robottal.
-Nem válhatunk el egymástól így, - a nő kicsit közelebb lépet a férfihez,- nem lehet ez az utolsó emlékem rólad.
A férfi érezte. hogy elhatározásának szilárd jégtömege olvadni kezd, ahogy a szeretett lény egyre közelebb ér hozzá. Végül nem bírt ellenállni az erőnek ami öt mágnesként vonzotta, ö is megindult visszafele, végül félúttón találkoztak, ajkaik egymásba forrtak. A ló ekkor kinyitotta száját. Furcsa mód azonban nyerítés helyet, csak röfögés hallatszott...