Join the new world

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Ahogy a legelső cikkemben, ezúttal is a dél-afrikai eseményekről, azon belül is, az indonéz-dél-afrikai háborúról szeretnék megosztani az olvasóközönségemmel néhány gondolatot.
A két napja íródott cikkemben arról értekeztem, hogy vajon mi lehetett a célja Indonéziának a thaiföldi és a dél-afrikai támadással? Netán Dél-Amerikába készülnek vasért, avagy fáért? Nos, a tegnapi napon kiderült, hogy valójában az argentínok készülnek Dél-Afrikába. Bizonyította ezt Western Cape, indonéz régió argentínának való átadása, valamint egy hadüzenet, amit az argentín kongresszus szavazott meg Dél-Afrika ellen. Minden bizonnyal gyémántra utaznak a pampák lakói.

Az indonéz támadást azonban mindkét régióban (Free State, Eastern Cape) kivédték az afrikaiak, mégpedig hathatós amerikai és kisebb mértékű román segítséggel. Ma pedig ugyanezen erők segítségével visszatámadtak Indonézia egyetlen megmaradt gyarmatára és egyben gyémántlelőhelyére, Northern Cape-re, amely régióban Q5 kórház és Q5 védelmi rendszer is található. A fal egész nap szinte negatív tartományban mozgott, hat-hét óra között kezdett el nulla fölé menni, azonban még mindig igen kiélezett küzdelem zajlik.

Most pedig, mielőtt továbbmennénk, tekintsünk vissza kicsit a múltba. Nézzük végig az elmúlt egy évben mennyit segítettek nekünk az indonéz barátaink, és mennyit adtunk ebből vissza? Segédkeztek először is, a régióink felszabadításában, a románok kiűzésében. Ezzel párhuzamosan segítséget adtunk nekik a románok eredeti területére való visszaszorításában, WSR megszerzésében, Karnataka biztosításában. Ezek nagy része a mi érdekünkben is állt, hiszen ezáltal jutottunk mi is az Urálhoz, tehát nem volt teljesen önzetlen a segítség. Az országaink között azonban ez jelentette azt az elvághatatlan szövetség megalakulását, ami nagyon sokáig az egész világ sorsát meghatározta. Ezek után ők jöttek segíteni nekünk bármikor, amikor szeretett Kittynket veszély fenyegette, de harcoltak értünk Manitobánál, Nunavutnál, Alaszkánál is. Tankjaik rendszeresen ütöttek az oldalunkon kisebb-nagyobb csatákban, támadásaink során.

A peace fennállása során számos országot húztak ki a bajból, vagy segítettek területeinek visszaszerzésében, támadó hadjáratok levezetésében. A phoenixnek is alapító tagjai voltak, azonban már korántsem olyan aktív hozzájárulással a közös hadműveletekhez. Okolható ezért a lakosságuk fogyása, gazdaságuk gyengélkedése, népességük érdektelensége. Mindenesetre, mióta fennáll a phoenix, amely deklaráltan támadó szövetség, mit kaptak az indonézek a szövetségeseiktől? Semmit. Ezen sürgősen változtatni kell! Véleményem szerint jelentősen javítani lehetne az indonézek hozzáállását, morálját, ha látnák azt, hogy a szövetségeseik nem felejtették el a régi tetteiket, mi több, viszonozzák is, az egykori segítséget! Ezt megtehetjük úgy is, hogy segítünk nekik egy későbbi Malájzia elleni támadásnál sebzéselvonással, hadsereg kiutaztatással. Ha ez a vágyuk, nekünk pedig valljuk be, hogy igazából teljesen mindegy, hogy van-e Malájzia, vagy nincs, akkor miért ne segítenénk őket? Ők is sokkal szívesebben jönnének harcolni Horvátország, vagy Románia ellen, ha segítenénk nekik "kielégíteni a vágyaikat".

A másik mód pedig az, ha ma odatesszük magunkat, és megvédjük Northern Cape-et! Ezért megkérek minden magyar állampolgárt, hogy aki megteheti, utazzon ki, és üssön fegyverrel indonéz barátaink oldalán! Mutassuk meg, hogy egy igazi szövetséges nem felejt! Mutassuk meg, hogy Magyarország egy igazi szövetséges!

Maradok tisztelettel:
Istencsaszar

Ui.: 25-én NGP-ben indulok a kongresszusi képviselőségért, ha arra jársz, kérlek szavazz rám. 🙂