Liaoning után, Heilongjiang előtt – tárgyalások eredménye Kínával

Day 762, 16:27 • Published in Hungary Hungary • by eKulugyminiszterium
Külügyi Közlöny
eMagyarország Külügyminisztériumának hivatalos lapja
––––––– –––––– –––––– –––––––
762. nap 16:27 erep idő szerint (2009. december 22. 1:27)

Tiszteletem!

Szombaton volt 2 hete, vagyis immáron 16 napja, hogy Kínának elküldtük az általunk készített megnemtámadási szerződés tervezetét. Kínát ez nem érte meglepetésként, mert – kisebb-nagyobb szünettel – már több mint két hónapja folytak erről egyeztetések a magyar és a kínai kormány között. Az kezdettől fogva egyértelmű álláspontunk volt, hogy Heilongjiangot magyar fennhatóság alatt kívánjuk tartani, így lényegében a Kínának ezért járó kompenzáció fajtája illetve mennyisége volt a megbeszélések tárgya. Ellenértékként felmerült, hogy Q5 kórházat, pénzt, illetve egyik, azóta elvesztett észak-koreai területünket adjuk át gyakorlóharcok céljára. Végül, tekintettel a kínaiak nemzeti érzelmeire is, egy „területbérleti” konstrukció kristályosodott ki, miszerint havonta meghatározott összeget fizettünk volna a vaslelőhely birtoklásáért és használatáért. Ezt a konstrukciót tartalmazta a megnemtámadási szerződés tervezete is, amely többek között biztosította volna Kína magyar MPP-vel való védelmét, másfelől viszont korlátozta volna Kínát abban, hogy területcseréket hajtson végre Magyarországgal ellenséges államokkal.

Az elmúlt 16 napban, illetve azt közvetlenül megelőzően is számtalan alkalommal próbáltuk felvenni a kapcsolatot a kínai elnökkel, illetve a kínai külügyminisztérium munkatársaival, mind az elnök, mind Batyek kollégám, mind jómagam. E próbálkozások számottevő hányada sikertelen volt: jellemző, hogy miután elküldtem a megnemtámadási szerződés tervezetét a kínai elnöknek, és kértem a tervezettel kapcsolatos véleményét, válaszra sem méltatott. Később, közvetlenül hozzá intézett, konkrét kérdések kapcsán többnyire szűkszavú, kitérő válasz érkezett tőle, többnyire azzal az indokkal, hogy a kínai kongresszus még tárgyalja a megnemtámadási szerződés tervezetét. Mivel azok az államok, amelyek Kínában területekkel rendelkeznek/rendelkeztek (így rajtunk kívül Indonézia és Irán), egyidejűleg tárgyaltak Kínával, e párhuzamosan folyó tárgyalások eredménye erős kihatással volt a Magyarországgal kötendő szerződés sorsára is. Jóllehet az elmúlt napok, hetek eseményeinek tükrében az is kérdéses, hogy Kína egyáltalán meg akart-e egyezni Indonéziával, Iránnal és Magyarországgal, Irán, mondjuk így, kompromisszumképességének nem túl magas foka tehát mind Indonézia, mind Magyarország távol-keleti politikájára következménnyel voltak. A másik oldalról viszont azt tapasztaltuk, hogy Kína egy kalap alá veszi valamennyi PHOENIX-államot, tekintet nélkül az általuk nyújtott ajánlatokra, a tárgyalások hangnemére és módjára. Így egészen megdöbbentő volt azt hallani, hogy Brazília Ausztrália elleni katonai akciója, amelynek során – állítólag – jónéhány indonéz brazil állampolgárságot vett fel az ausztrál indonéz megnemtámadási szerződést kikerülendő, a Magyarországgal folytatott tárgyalások akadályaként merül fel. Száz szónak is egy a vége, Kína részéről igazából a szerződéskötési akarat hiánya volt tapasztalható. Erre tekintettel – legalább is jelen idő szerint – a Heilongjiang viszonyát szerződés megkötése útján rendező megközelítés lekerült a napirendről.

Időközben elesett Liaoning, így az amerikaiak fenyegetése Heilongjianggal kapcsolatban kézzel foghatóvá vált, tekintettel arra, hogy Kína teljes mértékben kiszolgálja az általa felszabadítóként kezelt újabb hódítókat. Liaoning amerikai elfoglalását, illetve Indonézia kiverését Kínából Japán elnöke, Dokomo akként kommentálja, utalva egyébként az általa korábban a PHOENIX-nek adott ultimátumra, hogy az általa eredetileg lefektetett célok megvalósultak, és minden valamennyi további eseménynek a következményét, amely ebből fakad, már a PHOENIX-nek kell viselnie. Sorait a „Szabadságot Kínának!” felkiáltással zárja. A kínai elnöknő, Aliao közleményében Liaoning amerikaiak általi elfoglalását (nem ok nélkül) „nagy napnak” nevezi, egy olyan napnak, amelyre első megválasztása óta várt. Egyúttal hozzáfűzi, hogy nagyra értékelte Magyarországot, mivel a liaoningi csata idején nem támogatta Iránt, amely nagyban hozzájárult az USA kínai oldalon folytatott igazságos háborújához. Tekintve a száraz tényeket, nem tudni, mi vezette a kínai elnöknőt ilyen kijelentések megtételére. Volt a cikkben egy komment, amely megjegyezte, hogy a szerző most biztos szarkasztikusan fogalmaz csupán, a kommentet azóta törölték. Az tény, hogy Kínának mindig is Iránnal volt a legtöbb problémája, így Irán veszte nagy elégtétel Kínának. Az azonban, hogy Kína elmulasztja a kínálkozó lehetőséget, és visszautasítja azt, hogy az egyetlen ország, amely egy az egyben felveheti a versenyt katonai erőben utolsó idegen kézen lévő régiójának megszállójával, szívességet tegyen neki, valószínűtlennek tűnik.

A kialakult helyzet kezelésre új megoldásokat keresünk, talán nem teljesen reménytelenül. A terv megvalósítása elkezdődött, de erről majd a maga idején. Mivel ez több változó függvénye, a siker korántsem garantált, egyelőre magunkra kell számítsunk.

Az előzőekre tekintettel kérünk mindenkit, hogy az elnöki közleménnyel összhangban utazzon Heilongjiangba, és készüljön a régió megvédésére.

Üdvözlettel,

Tomi_ur
külügyminiszter