Az élelem bére

Day 4,866, 10:26 • Published in Hungary Hungary • by 655321
[140]/[4866]

A napokban ismét feléledt a magyar eposzi csatáról szóló közbeszéd az egyik körlevélben. Az ok, amiért sokat beszélünk róla, az ún. közös cselekvés problémája. Ennek lényege: az aktív (mondjuk hetente legalább pár ezer PP-t gyűjtő) játékosoknak mind jobb, ha hét elején van magyar eposzi csata, de a kizárás lehetetlensége, ill. a kimagasló egyéni befektetési igény miatt mindenkinek kényelmesebb arra várni, hogy más üsse fel eposzira a csatát. Ezért a hét elején általában nincs magyar eposzi csata.

A problémának vannak triviális megoldásai (úgy mint a potyautasok számának minimalizálása divváltó pakkokkal, vagy egy modern kori Széchenyi, aki a helyett, hogy különböző közhasznú intézményekre szórná a jövedelmét, minden hét elején egymaga eposziba üt egy magyar csatát az erepen), de a megoldáshoz általában magasabb fokú koordináció szükségeltetik. Ennek két lehetséges mozgatója van.

Az egyik az állam. Elvégre az állam feladata a közhasznú akciók végrehajtása. Ilyenkor szokott az az érvelés jönni, hogy tulajdonképpen mindannyiunk érdeke, hogy legyenek sokszoros legendáink, és a rangot eposzi csatákban lehet igazán hatékonyan növelni, úgyhogy akkor legyen eposzi csata, amit csináljon meg Széchenyi, de ha már nincs Széchenyink, akkor álljon be az akció mögé az állam, és vegye meg nekünk ezt a közjószágot.

A másik a polgári kezdeményezés. Az egyeztetések időigényén és a bizalom hiányán kívül végül is semmi sem akadályozza azt, hogy az a sok ember, aki mind profitál az eposzi csatából, az egyéni hasznai egy részének felajánlásával létrehozzon egy alapot, amiből az akció költségei fedezhetők. Az egyeztetésnek mindig nagy az időigénye, és bizalom nem nagyon van az erepen, de most tekintsünk el ettől, és nézzünk néhány számítást!

Így állok én, aki a hét elején általában elüt 20.000 PP-ig:



A legnagyobb befektetést a magyar normál csata igényli, a második legtöbbet a külföldi eposzi, a legkevesebbet a magyar eposzi (a kettő között 323 ezer a különbség). Ez a különbség úgy jön ki, hogy

1) általában külföldi eposziban ütök, és ezzel 103 ezer forinttól esek el. Nekem legfeljebb ennyit érne meg fizetni valakinek, aki felüti a magyar csatát.

2) ha nem lenne külföldi eposzi, magyar normál csatában kellene üssek, ami további 220 ezer befektetést igényelne. Ha éppen futna külföldi eposzi csata, valakinek ennyit kellene nekem fizetnie, hogy a külföldi helyett a magyar csatát válasszam.

Viszont ha még fizetne is valaki nekem 220 ezret, ezzel is csak kb. az eposzi 1/8-a lenne meg, tehát még másoknak is fizetni kéne. Valószínűleg nem arányosan többet, mert vannak, akik nálam sokkal nagyobb sebzéssel bírnak.

Itt ez a táblázat. A c2-7 cellákat mindenki kitöltheti a saját elvárásai szerint. És ezek után a C24 oszlop megmutatja, mennyit érdemes fizetni másoknak az epikesítésért, a C25 meg azt, hogy mennyit kérjünk az epikesítésért. A C26 abban segít, hogy valaki megállapíthassa, a C25-ben elvárt pénzért kb. mekkora részét tudja a közfeladatnak átvállalni. Vannak hát számaink, asszem, jók is, szóval indulhat az alkudozás! (Nota bene: ha a számok korrektek is, az alku csak akkor működhet, ha nem kell hónapokig szervezni, van bizalom, és az erep résztvevői racionális döntéshozók - az empirikus vizsgálatok egyik meglétére sem adnak erős bizonyítékokat)

Ez az én egyéni hozzájárulásom a magyar közjóhoz.
Meg ez.