Elfeledett történetek 1849-ből! (3. rész)

Day 5,271, 09:42 Published in Hungary Russia by reduit

A komáromi eseményekből.

...Görgey seregének elvonulta után (1949. július 12.) Komáromban Klapka a II. és VIII. hadtesttel maradt vissza, azzal a feladattal, hogy egyrészt a várat védje, másrészt pedig, hogy támadólagos fellépés és gyakori kitörések által közvetve a mozgó sereg műveleteit is támogassa.

A bástyákon és az elsáncolt erődökben 310 nehéz ágyú volt elhelyezve s ezenkívül még 40-50 részben nehéz, részben tábori ágyú felszerelőfélben volt. Gyalogsági lőfegyver mintegy 5000 volt készletben; a lőporkészlet alig haladta meg az 1000 mázsát, ugyanannyira rúgott a salétromkészlet is. Élelmi cikkekből készletben volt: liszt és hüvelyes vetemény 4, hús és bor 3, zab 6, széna és szalma pedig 2 hónapra.

Július 13-án Klapka alárendelt csapataihoz a következő kiáltványt bocsátotta ki: „Katonák! Elérkezett a pillanat, amelyben a legutóbb történtek folytán úgy a hadseregtől, mint a kormánytól elvágva, saját erőnkre vagyunk utalva. – Csakis saját erőnkben bízva és szilárd kölcsönös összetartás mellett nézhetünk vidám kedéllyel és megnyugvással a jövőnk elébe, ami egyúttal nagy feladatunk teljesítésében is föleleveníteni és erősíteni fog bennünket. – Katonák! Nekünk a bizalmat, melyet a nemzet képviselői által belénk helyezett, igazolnunk kell, azért intézem a következő szavakat hozzátok, katonákhoz, akik már nem egy véres győzelmet vívtak ki s akik ez által az ország büszkesége és ékessége levétek. Mindenki számoljon le magával s alakuljanak a viszonyok bármiképp, már most előre kijelentem, hogy ezen helyet csakis becsülettel hagyhatjuk el, avagy annak összeomló romjai bennünket is maguk alá temetnek majd. Ezért vidáman neki, bajtársaim! nagyok a rendelkezésünkre álló erők, s ha isten megsegít, mindent szerencsésen fogunk átélni. Éljen a haza és annak bátor serege. Klapka tábornok.”

Augusztus 19-én Klapka azt az örvendetes hirt vette, hogy Görgey Vácnál az oroszok fölött fényes győzelmet aratott, csakhogy ezt már másnap a keserű valóság váltotta fel, amennyiben a váci csata közben szétugrasztott néhány száz honvéd bebocsáttatást kért a várba, akik aztán töviről hegyire, talán kissé túlzottan is elmondották Görgeynek váci vereségét s hogy ez Vácról Losonc felé vett irányt.

Klapkának kivívott fényes sikerei más körülmények között, ha t. i. a főhadiszíntereken még nem állottak volna oly végtelen rosszul a dolgok, az osztrák fősereg műveleteire is esetleg döntőleg érvényesíthette volna befolyását, amennyiben a sikerült nagyarányú kitörés folytán Haynau közvetlen összeköttetése Béccsel tényleg megszakadt. Így azonban tudjuk, hogy a táborszernagy a komáromi események hírére csupán Jablonowszki dandárát küldötte vissza, ő pedig abban a biztos reményben, hogy a magyar fősereg, ha erélyesen és nyomon követi, sokáig nem igen tarthatja magát, feltartóztatás nélkül haladt tovább a céltudatosan megállapított irányban előre.

Klapka, nem lévén értesülve a délvidéki és erdélyi eseményekben beállott fordulatról, a legjobb reménytől sugárzó levelekben tudósítá Kossuthot és Görgeyt augusztus 3-án kivívott győzelméről, csakhogy ezeket a közleményeket Kossuth már csak Törökországban, Görgey pedig a fegyverletétel után Nagyváradon kapta meg.
Görgey levele Klapkához!
„Kedves barátom, Klapka! Amióta nem láttuk egymást, bár nem váratlan, de eldöntő dolgok történtek. A kormány örökös önzése, némely tagjainak aljas féltékenysége oda juttatta a dolgot, ahogyan én azt már áprilisban megjövendöltem. Midőn az oroszokkal becsületesen megvívott több ütközet után Tokajnál a Tiszán átkeltem, az országgyűlés kinyilvánítá, hogy engem óhajt fővezérnek. Kossuth titokban Bemet nevezte ki. Az ország azt hitte, hogy én vagyok az, mert Kossuth annak ajánlatára jezsuita feleletet adatott. Ezen gazság volt forrása mindannak, ami később történt. Dembinski Szőregnél megveretett, Bem Maros-Vásárhelynél széjjelugrasztatott. Utóbbi Temesvárra sietett, melynek falai alá Dembinski visszavonult. Bem a temesvári csata alatt érkezett a harctérre, helyre is állította néhány órára az ütközetet, de azután oly mérvben vettetett vissza, hogy 50.000 emberből – Kossuth számítása szerint – csak 6000-en maradtak együtt. a többi mind szétrobbant, amint ezt nekem Vécsey jelenté. Eközben az osztrákok Temesvár és Arad között mindjobban előbbre nyomultak. A hadügyminiszter megparancsolta Dembinskinek, hogy természetszerűen a barátságos Arad vára és ne az ellenséges Temesvárra húzódjék vissza. Dembinski azonban ezen parancs ellenére cselekedett. Miért? nem tudom meghatározni. De igen számos adat arra enged következtetni, hogy ez irántam való féltékenységből történt úgy. Mindennek az lett a következménye, hogy én azon hadtesttel, mellyel Komáromot elhagytam, leszámítva abból a Vác-, Rétrás-, Görömböly-, Zsolca-, Gesztely- és Debrecennél szenvedett jelentékeny veszteségeket – egyedül állottam, délről az osztrákok, északról az oroszok főereje által fenyegetve. Volt ugyan még egy hátrálási vonalam, Aradról Radnán át Erdélybe. De a hazámra való tekintet, melynek mindenáron békét akartam szerezni, arra indított, hogy a fegyvert tegyem le. Előbb felszólítottam az ideiglenes kormányt, lássa be, hogy a hazán többé úgy sem segíthet, sőt azt még csak mélyebben döntheti a szerencsétlenségbe, tehát mondjon le. Ezt meg is tette és a polgári és katonai főhatalmat az én kezembe helyezte, mire én, minthogy az idő sürgetett, azt a gyors, de mindazonáltal jól megfontolt határozatot hoztam, hogy Ő felsége az orosz cár serege előtt feltétlenül leteszem a fegyvert. Seregem legvitézebbjei és legderekabbjai hozzájárultak ehhez s az összes csapatosztályok Arad közvetlen környékéről önként csatlakoztak hozzám. Arad vára is Damjaniccsal élén, kijelenté, hogy hasonlót akar cselekedni. Eddigelé oly bánásmódban részesültünk, amilyet derék katonának derék katonától várnia lehet. Fontold meg mit lehet és mit kell tenned. Nagyvárad, augusztus 16-án, 1849. Görgey Arthur.”
Klapka a küldöttek előtt kijelentette, hogy feltétlen feladásról soha szó sem lehet, a kiküldött biztosok visszaérkezte előtt még csak tárgyalásokba sem bocsátkozhatik. Ezek végre augusztus végén vissza is érkeztek küldetésükből. Ruttkay alezredes, aki Csapóval Nagyváradon át Paskievitsnél járt, úgy nyilatkozott, hogy ez utóbbi őket barátságosan fogadta s azt a tanácsot adta, hogy Komárom lehetőleg gyorsan kövese Görgey példáját. Ez utóbbival is beszélt a küldöttség, aki azt üzentette Klapkának, hogy legyen óvatos. Értésükre esett továbbá a küldötteknek, hogy a fegyvert önként letett magyar tisztek máris ki lettek szolgáltatva az osztrákoknak.

...